Oldalak

Magamról

Drága idetévedt Lelkeim / Denevérkéim!

Itt egy kicsit részletesebben szeretnék írni magamról,hogy aki később csatlakozik az olvasók közé,ő is képet kapjon valamicskét.
Azt viszont szeretném már itt a legelején leszögezni,hogy amit nálam olvastok,azt nem kell atombiztosra venni,ugyanis általában a saját érzéseimről és gondolataimról írok a saját szemszögemből. Ami azt jelenti,hogy nem feltétlenül kell igazad adni nekem. Nem hiszem,hogy egyformán szemléljük az életet,így nincs gond,ha bárki máshogy gondolja az adott témát. A fontos az,hogy felesleges bárkinek is nekem esnie,ha összekülönbözés van. Egyenlőre mindenki tartsa szem előtt azt,hogy az én saját blogomon van éppen,ahol én azt írok le,amit csak szeretnék- ha szerintem éppen lila az ég,akkor az én szemléletem szerint így van. De ez persze nem azt jelenti,hogy nem hallgatok meg másik oldalt,ugyanis meggyőzhető vagyok.



Zsú vagyok és Pécsen élek Székesfehérváron élek. Már nagyon fiatal koromban körülvett a rock és metál zene világa a kedves családtagjaim végett,amit én a mai napig nem bánok és büszkén vállalom az összes ilyen korszakomat.
Persze tini koromban azért kezdett csiszolódni szépen mind a zene világ,mind a stílusom. Gimis koromig mondhatni átlagos rocker lányka voltam,akinek néha néha beszóltak a fekete ruhák miatt és aki marha keménynek érezte magát amikor végig sétált az utcán. Szerencsére hamar lecsengett és nem csináltam olyan nagy hülyeségeket,amiket bánnom kéne ebből a korszakból.

Katt a képre

Középiskola alatt találtam rá a goth stílusra....vagyis elnézést, ő talált én rám ;)  Azóta is minden formában és mértékben jelen van az életemben. Először csak megbabonázva álltam -illetve ültem- a sok szebbnél szebb fénykép előtt, napestig tudtam böngészni és belefeledkezni a képekbe. Aztán jöttek cikkek,amik a szubkultúráról írtak és a közösségi oldalak- ezzel együtt hasonló kaliberű emberek,akikkel szívesen ismerkedtem.  Mivel ezen korszakom elején lett bekötve az internet,így nekem előtte nem nagyon voltak ismeretségeim,szóval eleinte ebből a goth szférából volt nagyon sok. Akkoriban még nagyon nyomtuk myvipen a goth csoportozást,majd később megismertem az ld50 nevű oldalt,bár annak már akkor leáldozóban volt,hisz felütötte a fejét a facebook,ahova végül átköltözött mindenki. Jó idők voltak, jó kis kapcsolatok alakultak ki ott a csoportokban,én meg egyre mélyebbre merültem a stílusban

Eljött az idő,hogy az élet olyan embereket sodort mellém,akik konkrétan rám erőszakolták,hogy igenis öltözzek goth cuccokba (nekik ez csupa csipke felsőket és hosszú szoknyákat jelentett),mert 'jaj milyen ez már'. S hát új ismeretség,új impulzusok, fiatal kor,megfelelni vágyás,tartozni valahova vágyás... ezek mind megvoltak és emiatt nyilván az ember eleget tesz a másik kéréseinek.
De megmondom őszintén ,abszolút nem bánom, hogy ott és akkor erőszakoskodtak, mert én olyan vagyok, hogy nagyon bele tudok kényelmesedni egy kinézetbe (akkori ruházkodásom valami szörnyű volt: bő zenekaros pólók és bő fekete zsebes nadrágok) és ha az ott,akkor nem történik meg, lehet,hogy sose lett volna szoknyás korszakom.  Szóval mindennek meg van és meg volt az oka


Persze ez a 'goth cuccokban járkálás' is finomodott,nőiesedett,hogy úgy mondjam. Eleinte nem volt egyszerű,mert egy fiús külsőből váltottam egy nagyon csinos,nőies külsőre- vagy legalábbis próbálkoztam :D Nekem tényleg egyetlen nagy szerencsém az volt,hogy édesanyám nagyon támogatott ebbe. Sajnos sok sztorit hallottam régen is,hogy a szülők nagyon ellenségesek tudtak lenni,ha ilyen 'fekete ruhás' stílusról volt szó. Szóval én nagyon hálás vagyok azóta is,hogy hagytak kibontakozni,szárnyat próbálgatni.
Egyébként ahogy a saját utamat kezdtem járni öltözködés terén, nem kaptam egy leszólást se a környezetemtől- max nagyon ritkán. Valamit sikerült jól csinálni,vagy a mértéket pont eltalálni. Akkoriban ez számított még nekem nagyon is,mert sok stílusbelitől pont az ellenkezőjét hallottam mindig.


A stílusom és a szubkultúráról szerzett tudásom folyamatosan nőtt,sok tapasztalatot szereztem akkoriban is. Egyedül az volt ami nem nagyon tetszett,hogy hasonló érdeklődésű emberek nem találtak meg személyesen,csak neten. Ott kötöttem barátságokat is- van ami a mai napig meg van!-, de mindig elkeserített a gondolat,hogy egy hasonló sincs mint én. Ennek mára az az előnye,hogy feltalálom magam egyedül is, illetve a kinézetem alakulása mindenféleképpen tőlem függ és nem mások vannak rá hatással. Nem mintha olyan sok embert másoltam volna életem folyamán-sőt,egyet se konkrétan. Max ez vagy az megtetszett,de ezek is inkább fényképészek által csinált képeken(és kellett inspirálódni). Nagyon szeretem a fényképészetet.

Gimi után megismerkedtem a cybergoth-al,ami egy eléggé darálós zene volt az azelőtt megismertekhez és hallgatottakhoz képest. Valamiért erre volt akkoriban szükségem. Ez idő alatt döntöttem úgy is,hogy fotós szeretnék lenni. Így egy évet lehúztam egy itteni fotós suliban,ahol nem gazdagodtam jó tapasztalatokkal sajnos- valamiért nem az én utam volt,ahogy a cybergoth sem. Szerencsére viszonylag hamar felismertem és léptem. 
Volt egy kisebb idő mikor pangott az életem,mert nem nagyon tudtam merre lépjek. 

Majd elkezdtem gondozó,ápolónak tanulni egy esti képzésen. Ez már valahogy jóval közelebb állt hozzám. A szubkultúrához fűzött viszonyom semmit nem változott, kinézetileg annyit változtam,hogy a hosszabb szoknyáim rövidre cserélődtek ,lett két tetoválásom és két piercingem. A tetkók azóta is meg vannak -bár kevesen tudnak róla,- a piercingek már nincsenek. A később szerzett munkám miatt sajnos nem voltak túl hasznosak.
Már meg volt egy év,mikor mehettem egy helyre dolgozni,ahol súlyosan értelmi sérült gyerekekkel foglalkoztam. Szerettem.
Aztán egy másik helyre sodort az élet, egy lakóotthonban aminek a főprofilja az autizmus. Autista és sérült értelmi képességű fiatal felnőttek lakóotthona ez. A kinézetemet itt sem kellett feladni és nagyon örülök az ilyen helyeknek,ahol nem ez alapján nézik az embert.
Időközben elvégeztem a Gyógypedagógiai segítő munkatárs esti sulit, ami által terápiás munkatárs lehettem. 



Nem éltem még olyan sokat, de azért kaptam jó pár tapasztalatot az élettől és biztos vagyok benne, hogy lesz még sok felismerésem,csalódásom és tapasztalásom. Nyitott vagyok a világra, az emberekre, de már vagyok azon a szinten, hogy nem állok le mindenféle értelmetlen, lehúzó alakkal.

Nagyon sok mindent szeretek a világban és a világon, gondolom hamar kiderült,hogy kedvelt időtöltésem az olvasás vagy a filmnézés -ezen belül is a horror,thriller filmek (: 
A jó számítógépes játékot se vetem meg, van egy pár kedvencem is - köztük a jó öreg Diablo2 vagy a Sims2-3. 


Fényképész végül nem lettem,viszont elég sokat foglalkozom a fotózással,bár inkább a túlsó végén vagyok most. Sokszor eljárunk fotózni (és ilyenkor vagy külön,de túrázni is), nagyon szeretek bizonyos érzéseket, vagy karaktereket megjeleníteni a képeken. Nem vagyok épp modell alkat, de ez is én vagyok, hozzám tartozik és aki kedveli amit csinálok, az ezeket rég elfogadta. Egyszerűen szeretem a fényképeket, régen is nagyon szerettem, csak most már meg is dolgozunk érte. (:


Szeretek mindent ami élőlény (állat tartó is vagyok), bár nem vagyok vegetáriánus és nem is tartom élhető dolognak- kicsit olyan önmegtagadás ez számomra.
Saját véleményem szerint nem véletlenül mindenevőre sikeredett az ember és képes vagyok elfogadni azt a tényt, hogy ember vagyok és ugyanúgy szükségünk van húsra mint zöldre. Ugyanígy tisztában vagyok azzal is, hogy meg van az oka annak, hogy mi emberek mindenevők vagyunk, ugyanis elég csak levezetni a körforgást. Már anno gyerek mesék is szóltak a körforgásról- az élet körforgásáról (a halottból fű nő, a füvet lelegelik a növényevők,a növényevőket elkapják a ragadozók, amik utána visszakerülnek a természetbe; az ember és a disznó mindent elfogyaszt). Szerintem abba nem sokan gondolnak bele, hogy mi lenne ha kibillenne az egyensúly és nem ennének az emberek többé húst, vagy ha csak húst ennének. Valószínűleg elszaporodnának a növényevők, vagy kihalnának fajok.. És így tovább. Bonyolult kérdés, de ezek a saját személyes elgondolásaim, ne érezze rosszul senki magát,aki nem osztja a véleményem. Ráadásul eltértem a tárgytól. 


A blogomat jó pár éve hoztam létre - egy barátnőm motivált. Aztán azóta meg van és sok mindent megéltünk együtt. Maga a blog név egy elszólásból alakult: egy ismerősömmel néztünk egy filmet, aminek valami Nekronomikon,vagy Nekromancia volt a címe, csak ő gyorsan akarta mondani és összeakadt a nyelve és a 'cia' 'cica' lett (: Szóval igazából egy "véletlen" (habár tudjuk,hogy nincsenek véletlenek) miatt született meg. Egyébként a nekromanciához abszolút nem kapcsolódik a blog, vagyis nem idézek halottat meg semmi ilyen sötét tudomány- szimplán jól hangzik.

Mint mindenkinek, nekem is vannak vágyaim és vannak a jövőre nézve terveim. Nem tudom merre visz az utam, de sok szeretettel várom- mert kíváncsi ember vagyok. ;)
Ha esetleg Ti is kíváncsiak vagytok, akkor lessetek be hozzám instagramon, oda is várok mindenkit, illetve a facebook Nekromancica oldalára. Az eddigi kedveléseket, követéseket, kommenteket, megosztásokat szívből köszönöm ♥ 



Katt a képre
Mint fentebb írtam,ez saját és személyes blog,ami annyit jelent, hogy arról osztom az észt amiről csak szeretném, DE ennek ellenére aki velem tart ezen az úton, köszönöm (: Mindenki sokat jelent nekem, örülök a nyilvános feliratkozásnak, de ugyanúgy ha csak olvasol. Szeretem a véleményeiteket látni, mert sokszor sok jó beszélgetés sül ki belőle. Szeretem látni ha valakit inspirálnak az irományaim, vagy a képeim. Jók vagytok ;)


A blog fejlécén lévő kép a tulajdonos megegyezésével került ki.