Oldalak

2018. január 2., kedd

Nosztalgia

Tudom érdekes dolog ilyennel kezdeni az évet,de most,hogy volt egy kis időm valamiért az egyik napomból nosztalgia nap lett. Meg akartam valamit keresni a régi Hotdog.hu-s profilomon,amiről kiderült,hogy megszűnt. Már nem az én oldalam,hanem szerintem az egész platformnak annyi :'(


Innen jött,hogy tovább mentem egyéb oldalakra,és kikötöttem a Myvip-nél. Hihetetlen,de a fiatal korom alapját képezte. Nekem ez a felület az iwiw-el együtt pontosan olyan mint sokaknak most a facebook.

Igazából ennek az oldalnak köszönhetek nagyon sok goth ismerőst és mégtöbb élményt. Ugye 16 éves koromban kezdődött nálam a szubkultúra iránti rajongás,emiatt kerestem folyamatosan a helyeket,lehetőségeket, embereket akik ezzel foglalkoznak.
Myvipen annyira érdekes és sokféle csoport (vagyis klub) jött létre ebben a témában,hogy bőven lehetett válogatni. Aztán az az érdekes,hogy nem mindig ismertek engem ilyen sokan mint most ,és egyáltalán nem voltak követőim,sőt.  Voltak olyan klubok (mert ott így hívták a csoportokat) ahova az istenért nem akartak bevenni :D Ennyi idő távlatából eléggé mókásnak tűnik,de akkor ezek véresen komolyan mentek. Minden klubnak megvolt az adminja,és ha valaki jelentkezett,akkor írnia kellett pár sort,és a tagok dönthettek igennel vagy nemmel.
Aztán végülis bekerültem oda is,ahonnan kiszavaztak előtte. Emlékszem nagyon boldog voltam ettől a dologtól :D Később már ha új ilyen klub jött létre,automatikusan meghívtak és ez jól esett.

Szép lassan lettek ismerőseim,de emlékszem,hogy én senkit nem mertem bejelölni ismerősnek eleinte,akárki akármilyen szimpi volt,mert féltem az egésztől,meg hogy majd beszólnak és úgyis magamra veszem az elutasítást...,és ilyenkor csak reménykedtem,hogy az az illető bejelöl valamiért magától. Általában így lett.
Később persze összeszedtem a bátorságom,és voltak akiket én jelöltem,meg kezdeményeztem beszélgetést,de kész tortúra volt előtte az egész- napokig pánikoltam rajta :D

Nekem ez az időszakom persze a tini korba esett pont,így nagyon fontos volt,hogy mit gondolnak rólam a többiek,és hogy elfogadnak e,befogadnak e,szeretnek e. Jól kellett kinézni a fotókon,amiken persze a mai fejjel szétröhögöm magam. De szerintem aki valaha is benne volt ebben ő tudja miről beszélek. A sok menőnek hitt ronda pixeles fénykép magunkról, a szelfi kezdete (és egy kis érdekesség:  megoldottuk a képeket okos telefonok nélkül is akkoriban ;) ),a szarabbnál szarabb szerkesztések,smink/ruha próbálkozások... Szuper időszak. Hiába telt el ennyi idő,én még most is szívesen emlékszem vissza erre az időszakra,mert pozitív  hatással volt rám. A hajnalig tartó beszélgetések a klubokban,privátban(msn). Tudjátok ennek is megvolt a maga varázsa,egy külön korszak.

Emlékszem mikor láttam a többi lány képét,hogy sokaknak milyen szép csipkés meg egybe ruháik voltak,meg a platformcsizma!!! Az olyan ultra király dolognak számított, a fűzőkről nem is beszélve!  Akkoriban még nem jött úgy képbe az igazi merevítős fűző, hanem ezek a fűzős miderek voltak iszonyú divatosak a goth körökben (amiket sokan turikban találtak és sose értettem hogy :D ),és emlékszem hogyan csorgattam a nyálam sokuk képeire *-* A mai napig ha feltévedek az oldalra, mindig elkap ez a nosztalgia érzés. Mindig visszaidézik bennem az élményeket.

Emlékszem arra is,hogy akkoriban majdnem mindenki csorgatta a nyálát a külföldi goth emberek képeire,sokan próbáltak hasonló kinézetet varázsolni- jöttek a felrajzolt szemöldökök,fekete rúzsok és imádtam nézni mások ügyes munkáit és mindig sírtam,hogy kár hogy nem tudok így sminkelni,bár én a magam részéről nagyon passzív ember voltam,inkább csak irkáltam,de nagyon képeim nem voltak tök sokáig. :D
Illetve az volt a menő,ha valami zenekar tagra hasonlítottál,vagy album borítóra a fotód. Meg persze minél darkosabb volt a képed annál jobb volt- a fekete fehér ütött :D Természetesen a bakancs csipkeszoknyával volt a legütősebb és nem számított mi van a kép háttérben ;)
Nagyon király dolog volt az első ilyen találkozó,aztán jöttek még sorra és mindig sírtam,hogy nem tudok eljutni,mert diákként nem volt sok pénzem és az én városomban semmi nem volt.
Mindig volt olyan emberke aki jobban nézett ki mindenkinél,jobb képei voltak és az ilyeneknek mindig sok sok barátaik ismerőseik voltak.

Igazából pár évig tartott ez az egész,mert utána jött már a facebook és mindenki átköltözött. De időközben lett nekem is egy csoportom,amit nagyon szerettem,és életben is tartottam az utolsó percig. Aztán átvittem fb-ra,de az már nem volt olyan sajnos. Semmi nem olyan fbon mint akkoriban. Hiába próbálunk bármit is feléleszteni,valahogy már az egész nem olyan, elvesztette azt a varázsát.

Mindenesetre nagyon jó volt kicsit újra belecsöppenni a tini korom ezen részeibe. Nem bánom már,hogy nem vagyok ilyen kis babybat,de annak örülök hogy jól tudtam ezt az időszakot megélni- legalábbis én a sok jóra emlékszem ma már (: Biztos,hogy a háttérben és pár ember között volt feszültség,mert hát ahol két embernél több van,ott vannak civódások, de ezeknek a nagy részéről én nem tudok sokat,max részlet foszlányokat.
Bocsánat,hogy ez most ilyen elkalandozós lett,de jó volt kicsit időt utazni

2017. december 24., vasárnap

Kellemes Ünnepeket! ♥

Mostanában nem igen jutottam el oda,hogy itt irkáljak bármiről is,de ilyen az amikor másra koncentrál az ember lánya. Az a helyzet,hogy téma van bőven,mert csomó minden van amikről nem írtam,de úgy néz ki,hogy ez a következő évre csúszik.

Mindenesetre nem feledkeztem meg az oldalról, se Rólatok,bár gondolom többen követtek azért facebookon,szóval senki nincs lemaradva semmiről ♥
Igazából szeretném megköszönni ezt az évet is,amit így együtt töltöttünk,a sok okos hozzászólást,a jó beszélgetéseket, a kialakult új kapcsolatokat. Úgy érzem,hogy nem panaszkodhatom most sem,de ezekről majd később, az ünnepek után írok külön.

Most csak szeretnék mindenkinek
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánni, és előre is mindenkinek nagyon Boldog új Évet!!! ♥

2017. november 30., csütörtök

Amerikai Horror Story 7. évad

Hát ezt is bedaráltam. Igaz nem egy nap alatt,mert a munka megszakította eme csodás kikapcsolódásomat,de sikerül :D
Már amikor elindult ez az egész sorozat,akkor nagyon izgatott voltam mert a címéből ítélve valami fain horror kalandra gondoltam tele parás dolgokkal. Az első évad az úgy engem boldoggá is tett (legalábbis ennyi idő után ez az élmény maradt meg bennem az első évadról); tetszett,imádtam,csak valahogy a végére elveszett a varázsa a dolgoknak.

A többi évadnál már nem éreztem ezt,hogy rettegni kéne,vagy,hogy horror szerűek lennének...,egyszerűen csak voltak. Izgalmasak,tényleg mindegyiket végig izgultam,vártam a végét a dolgoknak és kész. Úgy nem hagytak mély nyomot. Persze emlékszem bizonyos részekre,meg ha valaki kérdezi mindig azt mondom,hogy jók voltak- én egyszer megnézhetőnek mondanám (:

A 6. évaddal voltak már gondok,nagyon kuszára sikeredett és anno írtam is róla,mert nem tudtam hova tenni a befejezést és fogalmam sem volt,hogy most csak nekem nem esett le valami fontos,vagy tényleg ennyire rossz. Végül több helyen is olvastam,hogy szar, másoknak se igazán jött át a mondanivalója. Sajnáltam,mert maga a téma zseniális volt,de nulla kidolgozás.
A 4. évadot (már ha az a bohócos)  nem láttam,mert nem volt szimpi a téma,szóval azt úgy kihagytam teljesen- egyszer lehet megnézem,de nem sok rá az esély.

Ez a 7. évad, a Cult, teljesen új,nem rég jött ki és igazából vártam de nem annyira. A 6. óta kicsit tartottam tőle,hogy milyen érthetetlen agymenés lesz belőle, amolyan se eleje se vége kategória lesz e, vagy sem.. Szóval inkább nem vártam ujjongva. Elég hamar jött róla ki kritika,amit Annie írt a Cinegore magazinnál és félve olvastam bele. Sajnos akkor ugye nem sokat értettem az egészből mert nem láttam még a filmet, de annyi lejött,hogy nem lett rossz. (Miután megnéztem a filmet,újra elolvastam azért és minden szavával egyet kell értenem, valahogy így éltem meg én is).

A szinkronozást sose várom meg,mert rémesek tudnak lenni és elveszik a film varázsát,de azért reménykedtem,hogy felirat lesz.
Érdekesnek tartom ezt az évadot. Eleinte nem nagyon tudtam mit mondani rá,vagy hogy mit gondoljak a részekről,nem is értettem,mert belecsöppentünk egy otthoni szituba, azt se tudtam ki kicsoda,ki kinek a kije és hogyan. Alapból egy érdekes témát vett alapul ez az évad; ahogy Annie is írta,  elmegyógyintézetes,meg horror házas témákból van bőven próbálkozás. Viszont ilyen szektákkal, meg a szekta belső világával nem sokan foglalkoztak (vagy lehet,hogy csak mi nem tudok róla).

 Annak örültem,hogy Sara Paulson (Ally) játszik benne,mert nekem ő nagyon szimpatikus az elejétől fogva. Az előző évadban is,meg itt is nagyon sokat bőgött :D (legalábbis az elején), ez nagyon jól megy. Hihetetlenül tetszik az ő játéka, jól alakít mindenféle szerepben - itt főszereplő volt és leszbikus,ami nekem szintén nagyon tetszett, mert végre nem megint valami alap család modell jelenik meg.
A másik ilyen fő karakterünk az az Evan Peters (Kai) gyerek,aki ilyen tipik  tini lány bálvány kinézetű. Az a vicc,hogy egyik évadban se kedveltem ezt a gyereket, vagy inkább úgy mondom,hogy nem tett rám túl nagy hatást,pedig jól játssza a szerepeit mindig,csak nem volt még ennyit a vásznon.  Itt viszont nagyon ott volt. Lehet azért érzem így mert főszerepben volt és minden részben látni kellett a fejét, vagy tényleg jól játszik.  Ez a két karakter nagyon jól vissza adja az érzelmeket; a szenvedést, az őrületet,az elhatározást,stb. Kai tekintete sokszor sok mindent elárult és szó szerint félelmetes volt.

Szokás szerint csapongott a történet,mert itt egy kis bejátszás,ott egy kis visszaemlékezés ,de ez most egészen jó volt,mert követhető maradt a dolog. Bele lett keverve a politika- vagyis így indult,amitől megőrültek az emberek- ,kicsit érződött benne a feminizmus,  a hímsoviniszta felfogás, társult az egész pszichopatákkal, meg,hogy ki akar világuralomra törni...szóval lehet csemegézni bőven.

De zseniális. Nagyon tetszik az egész ábrázolása,hogy hullanak az emberek, Kai stílusa,viselkedése,akit néha meg is értettem,meg szimpatizáltam vele,néha meg nem - nagyon összezavaró volt-, illetve ahogy épült lefele mentálisan a nagy nyomástól; akkor Ally karakter fejlődése szintén csodás volt,ahogy egy sírós,gyenge félelmekkel teli nőből egy erős,bátor, másik pszichopata vált (legalábbis simán ráhúzható ez); és nekem a befejezése is bejött. Itt végre úgy éreztem,hogy bakker van értelme,nem olyan zagyvaság mint az előző évadban. Nem mondanám teljes lezárásnak,de azért az ember komfortzónáját kielégítve,megtartva félig happy end lett a vége,de nem akarom elmondani,mert nézzétek meg,ha tehetitek (:

Amiben még szintén egyetértek Annie gondolataival,hogy fogalmam sincs,hogy a filmben azok a kigyúrt fickók hogy keveredtek Kai szolgálatába. Értem én,hogy manipulatív ember volt,de nincs ez a rész semennyire sem kifejtve,egyszer csak ott voltak. Én arra gondoltam,hogy akkor léptek a képbe,mikor belépett a nagy emberek közé Kai és fegyveres embereket kapott aztán maga mellé állította őket.  De ez már csak az én agyamban tölti ki az értetlenség űrjét.

Sok mindenről lehetne még írni,mert mégis csak egy 11 részes sorozat,van bőven benne pánik, izgalom, kérdőjelek,szerencsére válaszok, csavarok,ami kell. Szóval nézzétek meg. (:

2017. november 19., vasárnap

Goth ékszerakasztó DIY

Jött egy ötlet,hogy tökre jó lenne valami stílusbeli ékszertartót csinálni, úgy is volt,hogy Zoli összedob nekem egy kis dobozkát,de abból lett anno a smink asztal,aztán most meg nyaklánc akasztó :D Szóval az a kis dobozka nem fog összejönni,de végülis ezek is nagyon hasznosak,szóval megmutatnám Nektek is.

Az alapkoncepció,hogy egy fa darabból, vagyis ahogy Zoli mondta karácsonyfából (sima lucfenyő) ckivágunk egy kis denevért,meg a ouija táblához olyan mutatót (pointer).  Nekem konkrétan ez volt az első alkalom,hogy segédkeztem egy ilyenben,meg,hogy szerszámokat fogtam a kezembe :D Fúrótól kezdve a csiszolón át,minden volt. De nagyon élveztem az egészet.

Elsőnek megcsiszoltuk géppel az egész fadarabot,hogy ne legyen érdes,hanem szép sima felületű. Aztán megrajzoltuk a kivágandó mintát. Igazából jó lett volna levideózni a folyamatot,de nem vagyok egy nagy videós,így képekben örökítettem meg mindent. A mintát Zoli saját kezűleg rajzolta fel,illetve mérte,számolta,hogy szimmetrikus legyen.

Elsőnek a pointert/mutatót vágtuk ki,az kicsit bonyolultabb,mert a belső kört is ki kellett vágni belőle valahogy. Megfúrtam párszor,Zoli kivágta ,aztán én azt csiszolgattam,míg Zoli a másikon dolgozott.

Miután az apróbb csiszolni valók is megvoltak lefújtuk. Lehet kapni ilyen festékszórót (akrilfesték); én konkrétan amióta tudok erről,mindenemet ezzel fújom be; sok olyan dolgom volt amik nagyon tetszettek,de undi színű volt és akkor jött ez a csoda. Máris minden használhatóvá vált. Szóval ezeket is ezzel fújtuk,hagytuk megszáradni,ami hamar ment.
A ouija mutatót még le kellene festeni fehérrel,mert mintásra terveztük,de jelenleg nincs fehér akrilfestékem,szóval az várat magára,addig meg sima fekete mindkettő.
A legvégén az akasztókat belecsavaroztuk ,és kész. Szerintem nagyon fain lett mindkettő. Nem mondom,hogy egyszerű neki állni,mert pl a csiszológép nekem macerás,mert dobál,nincs jó ráfogásom még.

Nagyon szeretem őket és amint kerítettem helyet nekik a szobámban,ki is teszem őket ;)
Annyira nem lettem oda :D 

Ezen kívül Zoli múltkor meglepetésszerűen csinált nekem egy kis széket :O Volt egy eléggé lehasznált irodai gurulós székem,de több volt vele gond mint amennyit használt,és mindig panaszkodtam rá és szerintem ez megmaradt neki,aztán kreált egyet,amit a smink asztalom alá simán be lehet tolni,szóval még csak nem is foglal semmi helyet *-*
Erről nem írok készítési folyamatot,mert nem tudom,nem voltam itt, viszont ez is kapott egy szép denevéres elemet,meg le van kárpitozva,minden ^^

A rózsaszín részek nem ennyire intenzívek eredetileg,csak vakuztam. Viszont világítanak ♥

2017. november 7., kedd

Az utolsó fotózásunk Dórival

Jó nagy buta voltam,mert ez egy fontos pillanat volt nagyon,hiszen sajnos ez a Dórival való legutolsó együtt dolgozásunk alkalma volt- és észre vettem,hogy nem is osztottam meg ebből képeket. Pont akkoriban készültek,mikor ő már költözött külföldre,így pár hetet vártam mire megkaptam,aztán elfelejtődött a poszt. Gyorsan pótolnám ezt,mert szerintem szépek lettek a képek. Facebookon persze mentek ebből ki,úgyhogy láthattátok már nagy részét,de legyen meg egy helyen mind (:
Ez még nyáron volt,eszméletlen nagy hőségben. Emlékszem kimentünk itt Pécsen a Balokányhoz,mert jó pár helyen voltunk,de itt még nem igazán. Még anno mikor gimis voltam,már akkor nézegettem a helyet,mert ősszel nagyon szép szokott lenni,meg igazából nyáron is. Szóval most jött el a pillanat,hogy akkor itt is alkotunk valamit.
Délelőtt mentünk,de persze sikerült pont úgy,hogy egy jó pár ember ott legyen - és igazából nem tudom mit csináltak ott,de mikor felöltöztem lestek. Kicsit zavaró volt,de kezdtem már ezt akkor is levetkőzni, és sikeresen elvonatkoztatni. Meg közben mi is röhögcséltünk összevissza,úgyhogy gond megoldva.

Rájöttem,hogy marha sokat számít,hogy megbízzak abban az emberben,aki a képeimet csinálja. Ha ez nem jön össze,akkor nem mindig jön úgy össze a dolog. Persze ebből is látszik,hogy nem hivatásként űzöm ezt a dolgot,csak hobbiként,mert akinek ez a hivatása,annak nem kell érzelmi kapocs a fényképészéhez :D

Szóval átöltöztem,feltettem magamra amik kellettek. Mondanom se kell,hogy izzadtunk mint a ló és féltem,hogy nem jönnek rám a cuccok, meg utáltam is,hogy a bőrömhöz ér; a sminkemet is féltettem,pedig itt semmi extra nem volt; a paresz alatt is megfőttem,szóval ez kegyetlen volt.
Lőttünk pár képet,aztán abban a hőségben már szerintem elolvadtunk,úgyhogy buszra szálltunk és kimentünk Égervölgybe. Dórival ott még nem voltam,csak egy másik barátnőmmel,meg Zolival.
Meghaltunk mire oda eljutottunk,mert az erdő fele menet sajnos egy kis falun kell menni és végig tűzött a nap, plusz itt is voltak emberek és lestek párszor,megjegyzéseket tettek,de azért sikerült pár szépet alkotni (:

A többi kép:












Személyes nagy kedvencem ♥





Ha tetszik amit csinálok/csinálunk,akkor kövessetek minket♥ 

Instagram



Facebook




2017. november 6., hétfő

Banned Apparel

Ismét egy márka,amire nagyon kíváncsi voltam,hogy milyen. Ugyan rendeltem már banned márkájú táskát,ami a mai napig meg van és azt nyüvöm folyamatosan,de úgy összehasonlítási alapom nem nagyon volt. Most pár cuccom összejött tőlük,gondoltam megmutatom mikbe szerelmesedtem bele nagyon.
Húgommal nézelődtünk az oldalon,és hát vártuk,hogy mindkettőnknek legyen minden,mert egyszerre akartunk rendelni,gondoltuk a postaköltség így ingyenes is lesz. Nos,el is értük azt az összeget amitől ingyenes,de nem nekünk,csak az adott országon belül van ez,szóval megszívtuk sokszorosan a dolgokat,úgyhogy nem hiszem,hogy sűrűn rendelnénk onnan :'(
Bocsi két Killstaros cucc is odakerült,mert eredetileg nem ide fotóztam (:

A legelső táskám az a Rockpincés darab volt- a csontos mintás világítós. Haláli egy cucc és még most is azt hordom szinte a hétköznapokban. Sajnos a pánt tartója kiszakadt elég hamar,de az vissza lett szépen varrva akkor és azóta bírja. Más sérülése nincs; cipzár,a belseje,külseje,minden rendben. A minta nem kopik és ugyanúgy világít mint mikor megvettem. Ehhez egyébként van pénztárca is- ugyanilyen mintával és az is világít. Nekem nincs olyanom,de húgomnak igen és nagyon fain darab.
Mondjuk úgy,hogy elég tartósak.
Minden egyben ♥

Van még egy táskám tőlük,azt mondjuk másodkézből vettem,alig használt darab. Az egy elegánsabb tasi,nem is hordom mindenhova,csak ha olyan van,vagy nem munkába rohanok (jobbra a képen). Nem szeretném úgy megpakolni mint a másikat,mert egyébként nem csodálom,hogy leszakadnak a táskáim na...
De ezt is nagyon szeretem. Vicces az egészben,hogy nem szeretem annyira a csontváz mintákat ,de mégis majdnem mindenem olyan,mert egyszerűen ilyen cuccok kerülnek hozzám,ezek fognak meg. Itt mondjuk a táska formája tűnt praktikusnak. Azóta hordtam már és nekem megfelelt. Amikor utaztam egyszer Zolihoz,akkor belepakoltam a tananyagomat,meg minden egyéb fontos dolgot és jöttem. Ergo az A/4es méretek beleférnek.  Vállon is hordható,van hozzá hosszabb pánt is,jó a belső kialakítása. Pici koponyák vannak elszórtan rajta,és bársonyos részből áll a minta rajta- nem tudom a képen mennyire jön át. Nem a csontos kép,hanem a táska egyéb felületén.

Aztán most lett rendelve egy másik táska,na az már a saját oldaláról- mondjuk nem az enyém lett,hanem húgomé,de iszonyúan  jól néz ki,nekem nagyon nagyon bejön. Mondtam is,hogy ha nem kell neki,megveszem tőle,mert eszméletlen klassz. Még úgy nem volt felavatva,így  erről nem sokat tudok mondani. Max annyit,hogy nagyon jó nagy,pakolósabb, masszívnak tűnik,és nem volt olcsó xD

Végül az én csodálatos régóta áhítozott denevéres pénztárcám is meglett *-* Olyan régóta szerettem volna ilyet,de mindig vagy elfogyott,vagy pénzem nem volt,meg eleinte tanácstalan voltam,hogy mégis honnan vegyek..., sajnos a Rockpincében nem lehet kapni. De végül összejött. Elfér benne minden aminek el kell,rendes pénztárca kialakítása van. Imádtam a Killstarosat is,de az inkább olyan volt mint egy irattartó,nem voltam benne külön fakkok a papír pénznek-nem is értettem,mert úgy volt meghirdetve. Szóval most azt pihentetem,és jelenleg ezt használom. Jó a cipzár rajta,könnyű nyitni,csukni és jól néz ki :D

Van tapasztalatotok ezekkel a márkákkal? 

2017. október 26., csütörtök

Budapesti fotózás és találkozások ♥

Nagyon izgalmasan telt nekem a 24.ei napom több szempont miatt is. Nem is tudom hol kéne kezdenem,mert annyi minden volt,hogy huh, szóval bocsánat de  ez egy hosszabb bejegyzés lesz.  Mielőtt nagyon belekezdek az élménybeszámolómba,mindenképpen meg kell említenem,hogy egy hónapja (talán) az egyik fotós hölgy (Viki) nyereményjátékot indított facebookon. Igazából eddig egyszer nyertem egy fotózást,ahol szintén budapesti volt az illető fotós,de oda azóta se sikerült eljutnom- igazából nem erőltette nagyon a lány a nyeremény ledolgozását,én meg nem akarok állandóan nyüzsögni mások nyakába,mert irritáló. Szóval egyszer nyertem,de tény,hogy előtte egy ilyen fotózásos játékot se osztottam meg,szóval első és találat volt :D

Itt ennél a hölgynél most nem én nyertem meg az őszi sorozatot,amit bántam is,mert annyira magával ragadtak a munkái,annyira szép képeket csinált és szép volt mindegyiken az utómunka.  Sajnos sok "fotós" azt gondolja,hogy elég csak kattintgatni és akkor hellószia,majd lesz valami, és elítélik az utómunkázást,mert "jaj az mű".  Nekik úgy érzem fel kell nőni a "művész" kifejezéshez,de mindegy,ez az én véleményem csak.
A lényeg,hogy beleszerelmesedtem Viki képeibe,amiket egyébként ITT tudtok meglesni. Nem nagyon szeretek ilyet csinálni,de végül ráírtam privátban,hogy nincs e kedve esetleg együtt dolgozni, extrém témára én akár jó is lehetnék. Egy nagyon kedves emberről van szó,szóval azonnal jött a válasz,a lelkesedése, ötlete is volt. Elmondása szerint, nem sűrűn csinál csak úgy TFCD alapú fotózást -ami valahol érthető,mert előbbre vannak mindig a fizető vendégek- ,így még duplán örült a szívem,hogy elvállalt engem ♥ A probléma ott volt,hogy hát Csepelre kellett utaznom ehhez, de igazából úgy voltam vele,hogy nem érdekel,bárhova elutazok,ha már ilyen sokat tesz értem.

Na,így visszakanyarodhatok a bejegyzés elejére,ugyanis 24.ére volt ez az egész fotózásos dolog megbeszélve. Zolival felmentünk hozzájuk már hétfőn, ami nekem nagyon nagy mázli volt,mert a nagy sporttáskám tele volt (cuccokkal),és kocsival egyszerűbb volt szállítani mint mondjuk buszon nem elférni. Az idő nagyon borzalmas volt, de olyan szerencse ért minket,hogy a fotózás napján csudi szépen sütött a nap.
Közben már jó pár héttel ezelőtt drága Tipegő Zombi barátosnémmal megbeszéltük,hogy ő fog segíteni eltájékozódni,eligazodni Pesten,plusz végre így hosszú idő után találkozhattunk- mikor is találkoztunk utoljára? 3-4 éve? :D
Ő meg egyből belement, és azóta is hálám üldözi,mert maga volt a segítség egész álló nap. Sok minden nem ment volna ha nincs velem.
Lényegében úgy beszéltük meg,hogy mivel 10re kellett menni Csepelre,akkor amivel jövök vonat az 7re ér fel. Vagyis igazából Zoli ment dolgozni,és hajnalban megkértem,hogy dobjon ki az állomásra és ez tűnt a legjobbnak,mert ezzel úgy érek be,hogy nem kell annyira rohanni. Habár én nem tudom megítélni mennyi idő a nyugati és Csepel között a táv.

Természetesen,mint ahogy ez lenni szokott a Máv most sem hagyott cserben: 35 perces késéssel értem be :D Gondolom ezt senki ki nem találta volna. Már Abonyba mikor vártam,akkor bemondtak vagy 20 perces késést, aztán Cegléden is gondolta áll egy kicsit ,szóval végig izgultam,hogy Dóri azt ne higgye hogy átcseszem és nem is megyek. o.O De okosan rájöttem,hogy a nyugatiba is jelzik,hogy késik az adott vonat.
Végre odaértem,már minden bajom volt,mert hol átfagytam,hol szétsültem ^^'  De nagyon örültem,hogy újra láthattam Dórit - és hálás voltam,hogy így elpesztrált egész nap :D ♥
Átmentünk kicsit a Westendbe, vettünk valami kaját,mert én a magam részéről 4kor keltem,olyankor nem eszek még,meg izgultam is. Amit vettem kaját hát rettenetes volt,szóval nem kellett- és konkrétan arra eszméltem,hogy nem ettem aznap szinte semmit. Valami 18 óra körül értem vissza Abonyba,és akkor Zolival,mikor hazaért a melóból. Szóval jól bírtam. :'(

Lassan elindultunk a címre, villamosoztunk,héveztünk,buszoztunk -ami még mindig fura,mert itt Pécsett muszáj az első ajtónál bérletet lóbálva felszállni ,Pesten meg ez nem divat :D
Miután leszálltunk ott ahol kellett,elindultunk rossz irányba- jellemző- ,de végül hamar meglett. Gyorsan ott voltunk a megadott címen, felcsengettünk, a sminkes is utánunk pár percre érkezett - ja igen,kaptam egy komplett sminket is, és ez a kis hölgy is nagyon zseniálisan ügyes és precíz volt.

Picit beszélgettünk,de hamar elkezdtük a munkát. Én nem tudtam mi lesz a téma,mármint milyen sminket terveznek,de úgy voltam vele,hogy bízom mindenkiben és biztos mesés lesz- így is volt,mert készültek erre, ki lett találva a smink.
Jó pár óra alatt,de meglett az alkotás a fejemen és nagyon álom szép volt. A piros szín sok szerepet játszott,de láttam valamennyi lilát,feketét; kaptam műszempillát, alsót is... fú nagyon tetszett minden. Viszont egy mérhetetlen nagy hülye vagyok,mert nem örökítettem meg sima hajjal,csak amikor már a paresz is rajtam volt. Ezt nagyon bánom. De ez van ha nincs az ember lányának olyan okos telefonja,ami szép képeket csinál.

Miután meg lett a smink,felöltöztem. Aztán levetkőztem,mert sportmelltartó volt rajtam és nem elég,hogy átütött a színe,de a pántokkal nem nagyon lehetett mit kezdeni. Szóval újra: felöltöztem,befűzték a fűzőt,szoknya, paresz. Tök jó volt,mert Vikinek jó ötletei voltak a hajra- így be lett csavarva pár tincs,meg kaptam fejdíszt, gyűrűket. Azon röhögtem,hogy a saját kiegészítőim közül talán egy nyakpánt volt amit használtunk. Illetve ki kellett a komfort zónámból szakadni teljesen, ugyanis nem a megszokott cuccaim voltak rajtam és először majdnem elhaltam,végül rájöttem,hogy izgalmas,mert végre valami új,más oldal,más megközelítés és inkább volt izgalmas a végére,mint ijesztő.
Tudjátok,van az a pont,mikor az ember kezdi magát unalmasnak érezni,meg sablonosnak.. akkor szinte az ilyen kihívások vérfrissítőek tudnak lenni. No nem kell félre érteni,nem rózsaszín tütüben ugrándoztam egy réten ;)

Miután elkészültünk mindennel,lementünk a ház mögötti kis erdőbe és ott fotóztunk. Huh. Nem mondom,de kemény volt. Most életemben először volt olyan,hogy irányított volt a munkafolyamat és a fotósom tudta mit szeretne látni,mit akar végeredménynek. Na most ez jó is volt meg nem is. Azért mondom így mert nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem a dolog,ugyanis most éreztem először elégedetlennek magamat magammal szemben
Nagyon sok ember dobálózik azzal a szóval,hogy ő "modell",vagy épp "fényképész", de nem. Basszus,ez évek gyakorlása és kőkemény munka,ráérzés,érzelemkifejezés,színészkedés. Talán 3 éve is van már,hogy én így hobbiból fotóztatom magam, és az évek múlásával egyre jobbnak éreztem magam,egyre jobbnak is láttam a képeket amiket rólam csináltak (persze ebben nagy szerepe volt annak a személynek aki épp fotózott- de ha csak az elmúlt egy évre vissza tekintek,mikor a fotós Dórival dolgoztunk,hát ég és föld az első munkája és az utolsó között a különbség),  és most voltam úgy,hogy teljesen elbizonytalanodtam,hogy bénának éreztem magam.
Nem mindig tudtam azt az érzelmet,kifejezést megjeleníteni,amit vártak tőlem és ez nagyon frusztráló. Tény viszont,hogy erősen közre játszott,hogy zavarban voltam: azért Viki új ember volt, plusz volt még egy személy aki nézte az eseményeket (ugye Dóri :D ), és ezeket nekem időbe telik elengedni. Tudjátok szokták mondani,hogy felenged az ember egy bizonyos idő után. Na itt még kellett volna egy kis idő,de sietni kellett,mert mentem vissza a nyugatihoz.

Lőttünk jó pár képet, bénáztam marha sokat, égett a fejem mint az állat sokszor, de ha kapok még lehetőséget a későbbiekben arra,hogy így együtt dolgozzunk más témákon is,megpróbálok még jobban teljesíteni, úgy hogy mindenki elégedett legyen (: Habár nem tudom még milyen képek lettek és,hogy ebből Viki mit fog kihozni,de folyamatosan reménykedek,hogy lesznek használható képek és semmi olyan nem lesz ahol úgy nézek ki mint valami partra vetett bálna :D  Mondjuk ha Viki szakértelmén múlik,akkor nem.
Miután megvoltunk,én villámsebességgel átöltöztem, beszélgettünk még kicsit,közben elpakoltam,és akkor elköszöntünk.

Azért kellett ennyire sietnem,mert képzeljétek el mit hozott a sors: van egy kedves ismerősöm,aki Ír és kint él az országban,de hazalátogatott Magyarországra. Ez az egész úgy derült ki,hogy kitett egy képet "autumn in hungary" címmel, és én visszakérdeztem és akkor derült ki,hogy OMG itt van és akkor már nem lehetett kihagyni,hogy ne fussunk össze,még ha csak egy órácskára is.
Anno még instagrammon ismerkedtünk meg (tényleg mi mindenre jó ez a kis alkalmazás ♥ ),és annyira kis szimpatikus ember volt,aki nem hordja fent az orrát, nem aszerint változik a viselkedése,hogy hány követője lesz,stbstb. Szóval elbeszélgettünk online, de sose gondoltam volna,hogy egyszer összefutunk.
Na és emiatt siettem ennyire. Mert igazából 16 óra után meg ment már a vonatom sajnos. Dóri édes volt,és vissza kísért a villamosig,aztán elköszöntünk -de jövök még neki egy tábla csokival a napért és a rengeteg sok sok segítségért ;) Aztán villamossal visszamentem a nyugatiba,és ott találkoztunk Luciaval.
Itt végülis láthattok a sminkből valamit.

Nem sok mindenre volt időnk,de azért örültem ennek a villámtalálkozásnak. Lucia nagyon kedves,aranyos,mosolygós,vidám lány, ugyanolyan stílussal mint én. Szóval tökre jól éreztük magunkat. Beszélgettünk sokat,megcsodáltam a ruháját,mert nagyon csinin öltözködik,meg imádtam a pénztárcáját,ugyanis mint kiderült neki ugyanolyanja van,mint amit én a közelmúltban rendeltem. Csak az enyém aznap jött meg Zoliékhoz(majd írok erről is),de még ugye nem láttam, szóval az övét csodáltam és ahhh ♥ Sajnos hamar indulni kellett- persze a szelfit nem szabad elfelejteni ilyenkor; csináltunk párat, meg ki tudja mikor találkozunk újra.
Élveztem nagyon az egész napot,végül 18 óra körül visszaértem Abonyba, aztán ott siránkoztam,hogy nem akarom a sminket lemosni. A vicc egyébként az volt,hogy a villamoson nem is a fejemet lesték,hanem a "nézd a bakancsát" többször hangzott el kislányoknál. Hát gyermekeim,ez van.

Összességében élveztem. Nagyon fárasztó és hosszú napom volt,sok sok ingerrel;  új helyzetekkel,új arcokkal, sokat pánikoltam persze,de nagyon kellemes érzés töltött el,mikor úgy vége volt a napnak. Nem minden nap találkozom egyszerre két barátnővel is,nem mindig kapok fotózásra lehetőséget, nem mindig kell ennyire messze utaznom egyért :D 
De nagyon megérte és a csajoknak nagyon köszönöm még egyszer a munkájukat; a smink mese szép lett,és innen üzenem,hogy az alapozó nagyon tartós maradt, hiába próbálta a fejem átizzadni,meg zsírosodni,nem jött neki össze.. Szóval ez mesés állagú alapozó volt, viszont mikor lemosásra került a sor könnyen lejött. Kell egy ilyen komolyan :( Tudom tudom,horror az ára,de ajh. Nem is éreztem egész nap,hogy az arcomon lett volna,még nap végén se. Minden mástól meg szoktam halni és alig várom,hogy lemossam. A szemhéjamról volt egy fekete rész amit alig tudtam lemosni,de azért sikerült.

Szóval tényleg köszönöm,és Vikinek is,hogy ennyire kitartó volt,meg elnézte a bénázásaimat meg,hogy lehetőséget kaptam. Remélem nem mondasz le rólam azért :D  Dóri meg egy sztár volt,hogy ennyit asszisztált,meg hozta vitte a cuccaimat
Képeket meg majd egyszer külön teszek fel, ha készen lesznek (addig még izgulok), ez meg most csak ilyen mesélős poszt volt.