Oldalak

2018. április 25., szerda

Újraszervezés

Tudjátok most,hogy vége a vizsgaidőszaknak,megvan ez a szakmám is, így újra visszatérhetek az életemhez,a mindennapi dolgokhoz végre. Nem is gondoltam volna egyébként,hogy ez ennyire nehéz lesz majd,mert így hirtelen nem találom a helyem, most kezdem felfogni,hogy másik városban lakok... jaj. Eddig minden energiámat a suli kötötte le és az,hogy már vége legyen.

Nem meséltem erről korábban,mert nem akartam ezt sem elkiabálni,de tavaly (2017) augusztus legvégén, szeptember elején elkezdtem járni edzőterembe és fogadtam magam mellé egy személyi edzőt , Szőke Zita személyében - aki amúgy lehet,hogy a pécsiek nagy részének ismerős,mert eléggé híres emberről beszélünk (ő fest amúgy kávéval,voltak kiállításai; rengeteg versenyen volt felkészítő,stb). Persze nekem erről fogalmam sem volt,mert úgy választottam ki,hogy beírtam googleba,hogy mit akarok és ő volt az első,de utána már hiába akartam mást keresni, ő volt a legszimpatikusabb.

Hozzá kell tennem,hogy ez nem egy olcsó mulatság,viszont most,hogy már nem Pécsett élek rá kellett jönnöm,hogy az még mindig olcsóbb volt,mint ahol most vagyok.
Mindenesetre sokat áldoztam erre az egészre és függővé váltam egy idő után. Hihetetlen de a mozgás,a sport is ugyanolyan függőséget okoznak,mint ahogy a drogot vagy a cigit leírják.

Az elején fájt,rosszul voltam, a kis hang a fejemben folyamatosan sírt és tiltakozott,hogy miért csinálom ezt, úgyse leszek sose vékony. Na most ez a gondolat már iszonyú régen fúrta magát az elmémbe és azóta rossz kis hangként mindig ott van.
Azt el kell még mesélnem,hogy nekem az egész családi hátterem nem éppen a vékonyok táborát erősítik- egy két kivételével, de úgy mondom,hogy nálunk az elhízás a domináns, és vékonyság a recesszív.  Emiatt mindig kicsit úgy éreztem,hogy sokkal nehezebb szintről indulok ,meg sokkal hátrébb mint más emberek,akiknek jaj le kell dobni 1-2 kilót.

Nem nagyon voltam sose az a fajta ember,aki leül a sarokba,és akkor ezen bánkódom,hogy ez a helyzet,viszont tényleg nagyon sokszor elvette a motivációmat,a lelkesedésemet. Ugyanis jártam sokat nagyon Zitához,de egyszerűen semmi változást nem vettem észre magamon(mondjuk pár alkalom után nincs is mit), vagy ha változott is valami, iszonyúan nem volt észrevehető.
Persze én éreztem,mert jobban voltam, jobb lett az állóképességem, a kitartásom, az ingerküszöb, a stressz nagy része így le lett vezetve, kiizzadtam a méreganyagokat, éreztem,hogy fejlődnek az izmaim,a szívem,és éreztem,hogy élek. Fittebb voltam annak ellenére,hogy kövér vagyok.  A ruhaméreten épphogy elkezdett látszani a változás,de nálam nagyon lassan.

Zita mindvégig rendes és türelmes volt velem. Elmondta,hogy ezen ne aggódjak,mert nem vagyunk egyformák és neki van olyan vendége,akinek azt mondja,hogy dobjon le 3-4 kilót a verseny miatt, és azonnal meg van,míg vannak az ilyenek mint én,akik küzdenek minden egyes kilóért. Szóval nehéz,ha ezt komolyan csinálja az ember, és főleg az,hogy mindenki azonnal akar változást,holott az jó ha a 3.- 4. hónapban jön.
Tudjátok én sose voltam vékony ember, nem tudom milyen érzés az- amióta az eszemet tudom ebbe a testbe vagyok zárva. Egyszer dobtam le nagyobb súlyt,de az azért ment ám,mert nem suliztam és nem dolgoztam még és otthon voltam,így ment a házi edzés,heti 5 alkalommal 90 perc - de még így is csak egy év után lett eredmény.

Szóval ezért mondom,hogy nagyon elkeserítő. Ennek ellenére sejtem hol rontottam most el. A kajára nem nagyon figyeltem,pedig az ilyen fogyásoknak a  70%át a kaja teszi ki. De gondolom mindenki aki dolgozik és sulizik egyszerre tudja,hogy ez mennyire nehéz néha. Ráadásul én sokat éjszakázok, és mikor leszek éhes? Este 10 órakor ;) 
Persze a végén belejöttem és megtaláltam az utat, és elég szépen meg is indultam,de aztán jött a költözés, az új munka lehetősége (amikről az előző posztomban írtam) ,és közeledett a vizsgaidőszakom.

A vizsgákat nem nekem találták ki,mert én ájulásig képes vagyok hergelni magam ,és mivel késleltetni akartam,állandóan csak ettem,hogy ne kelljen se tanulni,se ezzel foglalkozni. Ami a legrosszabb,hogy mióta itt élek Fehérváron,nem voltam kondizni (vagyis azóta egyszer dehogynem,tegnap :D végre ♥ ),és kb majdnem két hónap telt el,hogy kondiztam volna. Rettenetesen eltunyultam, és ami kiborított,hogy szerintem jött fel rám kiló. Zoli életét ezzel a keserűségemmel,letargiámmal és depressziómmal megettem, de volt olyan rendes,hogy elvitt a kondiba tegnap ♥ 

Mondanom se kell,hogy nagyon féltem,mert továbbra se szeretek új és sok ember közé menni,itt pedig rengetegen vannak. Ez a hely kétszer vagy háromszor nagyobb mint az előző hely ahova jártam. Ráadásul itt senkit nem ismerek.
Nagyon rossz a szokásoktól eltérni,mert ugye ahova jártam (Mecsek Fitness), ott már voltak beszélgető partnereim, jó ismerőseim, szóval volt pár olyan arc,akikkel az unalmas kardió napok elteltek (:  Szerettem odajárni, aranyosak voltak nagyon -legalábbis a délelőtti emberek(mindig akkor jártam).

Itt viszont senkit nem ismerek még,egyedül Zolihoz tudok szólni. Viszont ami nekem pozitív,hogy nagyon vegyes itt is a társaság,mert vannak a szép formás emberektől kezdve, az átlag alkatú embereken át, olyanokig mint én. Nagyon szimpatikus,hogy mindenki csinálja a kis dolgát, és nem néznek ki. Itt is rengeteg személyi edző van, ki is néztem magamnak egy hölgyet,akivel néha lehet hogy dolgoznék együtt.

Szóval a lényeg az,hogy bár nagyon örülök annak,hogy Zolival ez az összeköltözés sikerült,csak sajnálom,hogy a testem bánta. Szerinte egyébként nem változott rajtam semmi,de hát én érzem meg látom és nem viselem magam.  Eléggé elszánt vagyok és nem nagyon érdekel semmi,mert már megéreztem az edzés világ ízét, függője is voltam, szóval nem lesz talán nehéz vissza zökkenni. Ráadásul Zoli is járni fog, így meg akkor ketten lehet még jobb lesz.

Zitáért nagyon kár,mert ő vele igazi jó barátok lettünk,igazi mentor volt. Mindig volt egy két biztató szava, és sose felejtem el,de év végén szaktanári dicséretet kaptam tőle tesiből :D A legizgibb dolog volt.
Meg ő tudta,hogy sok mindenre képes vagyok,hogy nagyon erős vagyok- legalábbis,hogy vannak erős részeim :D  Élveztem vele minden egyes percet és nem lesz még egyszer ilyen jó ember az életembe,aki még edzés után haza is visz csak úgy ♥
Mindent köszönök neki,mert az ő szerepe volt a legnagyobb és a legfontosabb,hisz elindított a helyes úton,sokat tanultam tőle,mert ő nagyon képzett és iszonyú okos meg rutinos ember, bármilyen körülmények között feltalálja magát egy teremben vagy akár szabad téren.

Nem akartam sose úgy odamenni a terembe,hogy na akkor magamtól ott okoskodok. Sokkal célravezetőbb egy szakember segítsége(ha kezdők vagyunk), főleg ha egy tapasztalt embert fogunk ki. Most már úgy érzem,hogy megleszek anélkül,hogy valaki napi szinten foglalkozzon velem,mert sok mindenre emlékszem.
Remélem,hogy most már semmi akadály nem kerül elém ami miatt esetleg nem tudom ezt folytatni. Tudom,hogy mindig az első lépések a nehezek,de ennél elszántabb nem lehetnék,mint amilyen az elmúlt időszakban voltam. Talán ennek köszönhetem,hogy ennyi minden összejött mostanában.

2018. április 19., csütörtök

Helyzetjelentés

Nagyon sűrűn szeretnék azoktól az Olvasóktól elnézést kérni,akik még valamilyen formában de követnek itt. Nem volt szándékos ez a nagyon sok hallgatás,de sok sok minden történt és változott meg az életemben nagyon rövid időn belül,ami nem engedte,hogy másra is koncentráljak.

Egy hónapja kb. elkezdtem megírni egy bejegyzést,amit végül nem véglegesítettem és posztoltam ki - nem is tudom amúgy miért. De most azt a bejegyzést és a mostanában történteket szeretném összesűríteni és röviden leírni.

Szerintem most már sokatok rájött,hogy egy ideje elkezdtem egy képzést munka mellett estin (ez kb. minden szombatomat elvitte),aminek most lett vége pár napja.
Önmagában ez nem lett volna nehéz,mert mikor elkezdtem,még stagnált az életem: jártam dolgozni,aztán edzeni (időközben elkezdtem személyi edzésekre járni,amik nagyon jó hatással voltak rám,és imádtam), pihenni, újra dolgozni, találkoztam Zolival hétvégente,ha épp egyikünk se dolgozott (bár az utóbbi időben ő is minden hétvégén dolgozott és én is,vagy suliba voltam), meg tanulgattam.

Szóval semmi extra nem volt az életemben,aztán pont karácsonykor tettem egy kijelentést,hogy mondom tuti lesz valami akkor,mikor majd vizsgáznom kell. Zoli már régóta próbálkozott Pécsett valami IT-s munkát találni,de egyszerűen nem jött össze. 
Tavaly márciusban elindult egy cégnél a folyamat,de az úgy annyiban is maradt és nem értettük miért,emiatt nagyon csalódottak voltunk.

Valamiért januárban (idén) nagyon beindultak az események,és ha most belegondolok,hogy még csak 4 hónap telt el az évből és mennyi mindenen átmentünk,hát elfáradok a gondolattól.
Úgy alakult,hogy Zolit felkeresték ettől a cégtől,hogy még érdekli e,és folytatták a felvételt,ergo pár hét alatt bekerült hozzájuk.
Emiatt én is elkezdtem random helyeket nézni - és mindezt Székesfehérváron,ugyanis a cég ott van és emiatt költöznie kellett, így meg már nekem is, hiszen ez volt a cél a váltással,hogy együtt tudjunk lenni.
Kinéztem először kettő,majd még kettő helyet. Nem volt annyira biztató,mert féltem,hogy hol találok még egy ilyen helyet,mint a lakóotthon, illetve nem nagyon válaszoltak hamar vissza,így marad a bizonytalanság.
Aztán végül mikor nem számítottam rá felhívtak február elején egy helyről, majd be is hívtak, így február 20.-án  Zoli ment szerződést aláírni,én pedig be meghallgatásra,mert kíváncsiak voltak rám.
Erről azért is nem beszéltem senkinek,mert ugye semmi nem volt biztos és késélen táncolt a dolog és nem hiányzott,hogy elbízzam magam,aztán koppanás.  Nagyon régóta szeretnénk együtt élni, saját életet kialakítani,így mindent megtettünk,hogy ez összejöjjön.

A meghallgatásom nagyon egyszerű volt szerencsére,semmi hivatalos, de azért annyira féltem mint még sose.  Hova kell menni, mi lesz, mit mondjak, mi lesz ha meglátnak?! Rengeteg kérdés.
Nagyon nehéz ám feladni a régi,jó,megszokott helyet,amiben már könnyen és biztonsággal mászkál az ember.
De jó volt, több mint 2 órán át beszélgettünk bent az intézményvezetővel és a részlegvezetővel. Nagyon kedves embereket sikerült megismernem,és volt olyan kegyes hozzám az élet,hogy nem sok minden változott, mivel ugyanúgy lakóotthonba kerültem,mint ahol eddig voltam (:

Így csak a környezet,a város,az emberek,a lakók változtak,de maga a hely formája és célja nem. Egyenlőre nagyon jó minden,én szeretek itt lenni,akikkel együtt dolgozom elfogadtak,befogadtak, segítettek/nek, bíznak bennem(legalábbis én úgy látom).

Nagyon féltem,mert egyházi helyről van szó a Karitász jóvoltából,és hát a külsőm nem feltétlenül illik bele egy ilyen közegbe,de ezek az emberek teljesen elfogadtak,nem szólnak semmit és nem is nagyon figyeltek a külsőre,én érdekeltem őket ami nekem nagyon nagyon szimpatikus volt.
Szóval úgy nézett ki,hogy kellek,így  viszont kénytelen voltam a másik helyemet ott hagyni,ami szintén okozott álmatlanságot,mert a megszokás,a kötődés.

Aztán ki lett jelölve egy időpont ameddig ott vagyok a régi helyen,majd az új helyen mikor kezdjek,közben költözés,mert Zoli jóval előbb kezdett. Szóval rengeteg idő ment el az ide-oda autózással; az ő cuccai Abonyban, az enyémek Pécsen... Aztán be és kipakolás. Káosz volt az egész.

Közben sík ideg voltam,mert közeledett a modulzáróm. A hajam már hullott,kényszeresen ettem,csakhogy ne kelljen tanulnom, de azért meló,meg költözés.
Végül a modulzárón túl lettem, és sikerült. Utána számoltunk vissza egy hónapot.

Most április 9.-én volt az írásbelim, amit megelőzött egy családtagom kórházba kerülése,ami engem hazavágott lelkileg, ugyanis daganatot diagnosztizáltak. Na most ez úgy nagyon kellett a lelkemnek. Idegbaj idegbaj hátán, de megírtam az írásbelit,ami nehéz volt nagyon szerintem,meg mindenki szerint.
S most rá egy hétre 17.én meg volt a  szóbeli és a gyakorlati is. Előtte szét pánikoltam magam,kiborultam,már a síráson és az örömön is túl voltam, igazából nem tudtam mire gondoljak. Közben a családtag rendbe jött,eltávolították amit kellett és minden rendben lett.
Nekem meg sikerült a vizsga, nagyon jó eredménnyel,szóval most már gyógypedagógiai segítő munkatárs vagyok ♥ Röhögtem,mert nem gondoltam volna,hogy szóbelin úgy kell majd elküldeniük,mert csak beszéltem,beszéltem,beszéltem :') Kicsit vicces így visszagondolva. Viszont örülök,mert felsőfokú okj képzés volt ez és talán egy kicsit többet ér mint a másik. Jelenleg így egy érettségim és két szakmám is van már- de azt hiszem elég volt ;) 

De nagyon nagy megkönnyebbülés és már nagyon vártam a végét,mert éreztem,hogy lelkileg nem viselem az egészet már. Sokszor felakartam adni,tomboltam magamban, elegem volt, nehéz volt nagyon munka mellett,meg ekkora nagy váltás mellett ezt végig vinni és ugye ahogy megmondtam: természetesen pont akkor kellett mindennek hirtelen összejönnie,mikor vizsgázom- tipikus, és nem én lennék :D 
Már nem figyel a nagy szem,és bármit csinálhatok,nem ránt vissza az,hogy tanulni kell :D 

Szóval most ha így összegzem, 4 hónap alatt megtörtént,hogy felmondtam,elköltöztem egy teljesen másik városba, összeköltöztünk Zolival,lett egy új munkahelyem, új embereket ismertem meg, megszereztem a szakképesítésemet.

Nagyon sajnálom akiknek elmaradtam a levelekkel,meg nem találkoztunk mostanában eleget,vagy egyáltalán... Egyszerűen sorrendet kellett állítani de ez most fontos volt. Igaz online voltam sokszor,meg tettem ki képeket,de ettől függetlenül online se voltam sokat.

Akik  kitartottak mellettem és velem voltak itt a vége felé a hisztimmel együtt,azoknak külön köszönöm! Meg akik támogattak a költözés közben ♥ Meglepődtem,mert főleg olyan emberektől jött támogatás,akikre nem számítottam,nem gondoltam volna. Akik meg a barátaim és még csak le se szartak ez idő alatt -pedig tudtak a helyzetemről-,hát nekik nem tudok mit mondani.

Viszont most jó,mert rengeteg tervem van,meg sok könyv vár rám olvasni,amikre már nagyon vágytam, illetve vár a bűntudat nélküli Skyrimezés, Simsezés, kockulás ♥

2018. február 12., hétfő

Amikor felbXXz az ideg

Mivel ez a saját személyes blogom, így most arra fogom használni,hogy kiöntsem magamból a sok szemetet. Tudjátok elmondhatatlanul nagy a stressz mostanság rajtam, a mély feszültség, az ideg bennem és még egy halál esetet is túl kellett élnem. Ott tartok jelenleg,hogy megállnék egy helyben és ordítanék.
Eszméletlen módon bosszantanak az emberek, a megnyilvánulásaik, a viselkedéseik, a jelenlétük. Itt konkrétan most általánosságra értem,meg olyan esetekre mikor buszon utazok- szóval senki ne vegye magára,vagy ha rád is jellemző amik engem felbosszantanak,akkor a közelembe ne tedd kérlek.
Anno megfogadtam,hogy nem fogok negatív lenni hanem csak pozitív dolgokat osztok meg,de rájöttem az évek alatt,hogy ez élhetetlen,ugyanis a rossz dolgok is szerves részei a minden napjaimnak és attól,hogy nem törődöm vele vagy elfojtom,még ott vannak,csak belülről csendben mérgeznek.
Szóval most kiadok mindent ami eszembe jut- már régóta érlelődnek bennem ezek a gondolatok.


Szétb**z az ideg ha:


  • az emberek nem teszik a kezüket a szájuk elé,ha köhögnek.

haver,ez egy nagy szemétség, nem hogy téli időszakban,mikor minden-felé vírusok, bacik terjengenek és az ember azt se tudja,hogy kúrálja ki magát.  Amikor ilyet látok,hogy valaki szét köpködi mondjuk egy busz légterét,akkor kb akkora ideg kap el,hogy a puszta ideggel ami bennem van meghajlítom a teret. Elmondhatatlanul dühít,ugyanis rá két napra,hogy leköpött így egy roma nő fullos arcüreg gyulladást kaptam,mert ő cseszte a kezét a szája elé tenni. Mindezt megelőzte két héttel korábbról egy tüdő baj.


  • fiatalabb vagy, és életbölcsességeket osztasz nekem.

Én minden értelmes szóra hallgatok,bármilyen korú,nemű,rasszú emberrel eltudok csevegni,de az önelégültség,meg az indokolatlan egoizmus,nagyképűség, 'kihaénnem' stílus nem pálya nálam. Sőt egyenesen arrogánssá tesz engem is és kiűzném az ilyet a világból,főleg ha semmi tartalom nincs az illető mögött.


  • egy baráti levél hivatalos hangvételű.

hát haver, nem állas interjúra készülök nálad/veled, szóval ha már beszélgetünk,akkor legyen az emberi és ne hivatalos mert a szőr is feláll a hátamon az ilyentől. Ettől nem lesz szebb a nyelvezeted,nem tűnsz kreatívabbnak,művészibbnek, úrhölgy sem vagy,szóval szerintem tegeződjünk és próbálunk meg emberi,baráti nyelven/hangsúllyal beszélgetni. Ha meg nem vagyunk barátok,akkor hagyjuk.


  •  valaki értetlenkedik.


Nincs bosszantóbb szerintem,mikor, valamit ezerszer el kell mondani valakinek,mert vagy nem figyel oda,vagy baromi süket (nem tisztítja teszem azt a retkes fülét -.-"),  vagy szimplán értetlen és nem vagyunk egy hullámhosszon.


  • valaki a hátam mögött dumál,nem mondja el mi a problémája,de elvárja,hogy másképp viselkedjek.


Ez mindig is egy nagy probléma volt ember és ember között szerintem,és nem igen tudom felfogni,hogy miért is jó ez,hogy kibeszéljük másnak. Ha nekem gondom van valakivel,próbálom nagyon finoman jelezni az illető felé,hogy min lenne ajánlatos kicsit változtatnia - feltéve ha barátok vagyunk,mert ha nem akkor igazából úgyis akadnak olyan személyek akit többen utálunk és úgyis szóba kerül. 
Ez megy minden közösségben- "barátok" között, munkahelyen, iskolában,akár családban. Szerintem szégyen és nagyon szomorú,mert ha már valakivel jóban vagyok,akkor tegyek meg már ennyit a másik felé.


  • valaki ordibál.


Nem hiszem,hogy ezzel előbb megértésre kerül az illető mondandója, de nagyon sok a primitív ember és sajnos ma már a legtöbben túlkiabálják a másikat,hogy érvényesülni tudjanak.


  • valaki belevág a szavamba.


Na ettől a világból is kifutok. Benne vagyok egy beszélgetésbe és basszus belepofáznak, ráadásul teljesen más témáról. Nem tudom miért vannak ekkora paraszt emberek de ezt nem viselem és onnantól én nem vagyok hajlandó részt venni a beszélgetésben,mert akkor beszéljen az az illető ha olyan fontos.
Itt most nem arról beszélek ám,hogy nem reagálhat valaki a mondandómra,mert azt dehogynem.. Nekem is van ilyen,hogy barátnőimmel  lelkesen témázgatunk és akkor beszúrok megjegyzéseket, vagy akár fordítva. De hagyjuk egymást végig mondani.
Viszont mikor valaki tökre másról kezd el beszélni,én meg ott vagyok félig meg kezdett témával,akkor az nagyon szarul tud esni és bosszant. Nem értem,hogy másnak a mondandója mért annyival fontosabb és mért nem tudja a sorát kivárni. Ja mert nem is az,csak köcsög.
Ja és ugyanez érvényes a messengeres beszélgetésekre. Érzem,hogy megy fel a vérnyomásom,mikor írok valamit,elküldöm ,de még mindig írok és már pötyög a másik. Mért nem lehet megvárni,amit nem írok többet??

Rengeteg minden van még bennem,amit nem írtam le, majd idővel azt is. Sajnos most nagyon nehéz időszakot élek át úgy érzem, fizikai és lelki dolgok egyszerre és ördögi kör,mert az egyik miatt nem tudok kijönni a másikból és fordítva. Nagyon mélyen el vagyok keseredve és a kesergés eszméletlen dühöt gerjeszt bennem a környezetemre.
Szóval én most élem az életem csendben és próbálok ebből kiszabadulni.

2018. január 20., szombat

Karácsony 2017

Régóta itt áll már megírva ez a poszt,gondoltam most már egy hónap után illene megosztani ;)

Szerintem nem csak a magam nevében beszélek,ha azt  mondom,hogy nagyon hamar elteltek az ünnepek. Kb úgy éreztem,hogy kettőt pislogtam és ennyi volt. Mindemellett még csak a hangulat se adta magát,ugyanis több mint 10 fokok repkedtek és sütött a nap. Vegyes érzelmekkel voltam tele,mert  egyrészt örültem,hogy végre egy kis nyugalom,lazítás, szabad idős rohangálás.

Ezt a karácsonyt úgy terveztem,hogy időben neki állok mindennek, így novemberben már megkezdtem a készülődést. Nos, még előbb kellett volna,hogy mindenre nyugisan jusson idő. Szóval akik nem értik,hogy miért kezdenek az üzletek október végén már karácsonyra készülődni,azoknak itt a válasz: sokan nem szeretnék az utolsó pillanatra hagyni és mindenkinek mindent időben megszerezni, illetve a marketing már csak ilyen. Én kifejezetten élvezem,ha van idő ráhangolódni, nézegetni lehet a választékokat,stb.
Szóval idén már előbb el kell kezdenem gyűjtögetnem.

Most karácsonykor nem csak a szűk családra gondoltam,hanem a közelebbi barátaimra, és a kollégáimra is (: Na most így egyszerre mind nagyon sok,ezért kezdtem el korábban,de még így is elcsúsztam.
4 barátnőmnek küldtem pár apróságot,amiknek remélem mindenki örült. Volt közte saját kezem által kreált apróság, volt más keze által kreált cukiság,meg sok sok női holmi- azt általában mindenki szereti ♥ Ja meg ki ne hagyjam az alkoholos szaloncukrokat ;)

Én idén is nagyon jól jártam, ugyanis Zoli nem fukarkodott szokás szerint. Kaptam tőle egy szuper kis telefont (Huawei p9 mini), ami nagyon cuki,nagyon jó a belső memóriája, és a legfontosabb a kamerája :D Végre lehet fotózni bármit mert ez mindig nálam van. ♥ Imádom,jól működik és az autokorrektje ismer mint a rossz pénzt (általában ha nem ismeri fel a szavakat,akkor kijavítja ilyenekre,hogy "megöllek", "alkohol" "ihatnánk" szavakra és néha azon gondolkodom,hogy abból a betűtengerből ezt így hogy?! :D )
Persze nagyon mókás volt,mert az utolsó pár hónapban végig azt mondogatta,hogy 60 db zoknit kapok és annyira belém beszélte,hogy el is hittem már a végére. Aztán persze így is rejtette el,sok sok zokniba,szóval csak lestem :D  Vicces volt.
Illetve kaptam még egy laptop hűtőt, ami jól jön majd nyáron,meg ha játszok. Ezt is imádom,hasznos- mikor a Skyrim fut rajta elég hamar melegszik :').

Az itthoniaktól is jóféle dolgokat kaptam; húgommal még halloweeni időszakban együtt mentünk vásárolni és akkor választottam a csillámos műszempillát (amit azóta viszont láthattatok az új fotóimon), egy fejdíszt, kopi parfümöt, gyűrűket,arcmatricát. Illetve megkaptam  Hollódoktor új könyvét,aminek az elejébe beleolvastam és nagyon szeretem. Később majd írok róla,ha végeztem vele. ♥

A saját csomagjaimért cserébe én is kaptam a barátaimtól vissza,amik közül mindegyik különleges és imádtam őket. Örülök,hogy gondoltak rám. Felonytól kaptam egy tea különlegességet, meg csokikat. Aleesiatól általa készített gyönyörű dolgokat(ebből is láthattatok már az új képeim közül egyet) ,Szilvitől sok édességet,meg cuki dolgokat,és Dóritól meg király rajzokat csak nekem ♥ Majd mutatok mindegyikből képeket. Köszönöm még egyszer,hogy gondoltatok rám ♥
Aleesia barátnőmtől kaptam cuki karácsonyi díszeket, ilyen mézeskalácsokat, egy pólót,meg egy cuki cicás nyakláncot :'') Nem fotóztam le mindent,csak pár dolgot- de köszönöm ♥

Ezt Felo barátnőmtől. 2 különleges csokit,meg teát- amit megkóstoltam és nagyon nagyon finom- ,illetve egy tök jó nyakláncot ;) ♥

Húgomtól fentebb is írtam,hogy miket kaptam- a fejdísz nagyon király,bár a kép nem adja vissza, illetve a másik kép úgy ahogy életlen lett sajnos. De itt használtam először a telefont, bénán :D 

Szilvi barátnőmtől is kaptam sok mindent, amiknek mind örültem ♥  Mondjuk a képet itt elszúrtam,mert a csont füliket még Aleesiatól kaptam,de ide került :D 

Ezek szintén Aleesiatól vannak- közelebbről a cica.  Volt már rajtam egy fotózáson. 

Dóri barátnémtől is jött pár dolog,amiknek szintén örültem, ugyanis ő rajzokat küldött az egyik kedvenc karakteremről ♥

Maga a karácsonyunk úgy telt,hogy 23.án én felutaztam Zolihoz,mert előtte Kecskeméten még át kellett vennem húgom Restyle ajándékát. Szóval a délelőttöt ott töltöttük Abonyban, ahol ettünk,aztán ajándékoztunk. Zoli szüleitől is kaptam egy fain dolgot: egy szörny lábú mamuszt,hogy ne fázzak,mert én mindig fázok :D Illetve egy cuki denevéres nyakpántot.
Miután ezeknek vége volt összepakoltunk és elindultunk le Pécsre. Pár óra alatt és pár hülye után leértünk,aztán itt meg vacsi volt. Viszont alig vártam,hogy Zolit meglepjem,mert sokat készültem és izgultam. De jó volt és mindenki mindennek örült, aztán kicsit végre dumálgattunk együtt.
27.én újra felmentünk Zoliékhoz,mert  ő sajnos ment dolgozni. Pár napot ott voltunk. Azt elfelejtettem megjegyezni,hogy 23.án úgy benyeltem egy undorító vírust,hogy ilyen nincs. De most nem az arcüregemre ment,hanem a tüdőmre. Ilyen még kb. sose volt nálam. Szörnyű volt a két ünnep közötti időszak,de szilveszterre nagyjából helyre jöttem,de azóta is van vízhangja mert olyan mintha a nátha rám ragadt volna.

A szilveszter se telt túl nagy eresztéssel,mert én aznap reggeltől másnapig dolgoztam. De jó volt,mert Zoli velem jött  és csináltuk bent a srácoknak a bulit, amit nagyon nagyon élveztek. Zoli rendezett nekik karaoké estet, rendes mikrofonba énekeltek,táncoltak- öröm volt nézni komolyan.
Ott a nyaklánc,és a műszempilla ♥ 

Az évről meg annyit,hogy igazából minden oké volt. Sok sok stresszfaktor van az életemben,amik nagy része olyan,hogy kiiktatni nem tudom és egyenlőre tűrök.
Belekezdtem több dologba is az évben,amiknek szépen lassan de talán meglesz az eredménye meg a vége is most már. Amint túl vagyok a dolgokon,elmesélem mik voltak ezek. Addig nem nagyon akarok róla beszéli,mert felesleges elkiabálni bármit is (én legalábbis nem szeretem).
Sok új ismeretségem lett,sok jó élménnyel gazdagodtam, az internetes platformjaim jól működnek és gyarapodnak. Sajnos a blogra az utolsó pár hónapban nem nagyon jutott időm,de továbbra is csinálom,csak lesznek termékenyebb időszakok és kevésbé.

Szóval összességében jó évet tudok magam mögött és egyáltalán nem féltem az újtól. Kicsit úgy érzem,hogy nem változott a világon semmi sem,minden ugyanúgy megy,nem voltak újévi fogadalmaim. Lehet,hogy ez a hó nélküliség tesz ilyen lehangolttá.

2018. január 2., kedd

Nosztalgia

Tudom érdekes dolog ilyennel kezdeni az évet,de most,hogy volt egy kis időm valamiért az egyik napomból nosztalgia nap lett. Meg akartam valamit keresni a régi Hotdog.hu-s profilomon,amiről kiderült,hogy megszűnt. Már nem az én oldalam,hanem szerintem az egész platformnak annyi :'(


Innen jött,hogy tovább mentem egyéb oldalakra,és kikötöttem a Myvip-nél. Hihetetlen,de a fiatal korom alapját képezte. Nekem ez a felület az iwiw-el együtt pontosan olyan mint sokaknak most a facebook.

Igazából ennek az oldalnak köszönhetek nagyon sok goth ismerőst és mégtöbb élményt. Ugye 16 éves koromban kezdődött nálam a szubkultúra iránti rajongás,emiatt kerestem folyamatosan a helyeket,lehetőségeket, embereket akik ezzel foglalkoznak.
Myvipen annyira érdekes és sokféle csoport (vagyis klub) jött létre ebben a témában,hogy bőven lehetett válogatni. Aztán az az érdekes,hogy nem mindig ismertek engem ilyen sokan mint most ,és egyáltalán nem voltak követőim,sőt.  Voltak olyan klubok (mert ott így hívták a csoportokat) ahova az istenért nem akartak bevenni :D Ennyi idő távlatából eléggé mókásnak tűnik,de akkor ezek véresen komolyan mentek. Minden klubnak megvolt az adminja,és ha valaki jelentkezett,akkor írnia kellett pár sort,és a tagok dönthettek igennel vagy nemmel.
Aztán végülis bekerültem oda is,ahonnan kiszavaztak előtte. Emlékszem nagyon boldog voltam ettől a dologtól :D Később már ha új ilyen klub jött létre,automatikusan meghívtak és ez jól esett.

Szép lassan lettek ismerőseim,de emlékszem,hogy én senkit nem mertem bejelölni ismerősnek eleinte,akárki akármilyen szimpi volt,mert féltem az egésztől,meg hogy majd beszólnak és úgyis magamra veszem az elutasítást...,és ilyenkor csak reménykedtem,hogy az az illető bejelöl valamiért magától. Általában így lett.
Később persze összeszedtem a bátorságom,és voltak akiket én jelöltem,meg kezdeményeztem beszélgetést,de kész tortúra volt előtte az egész- napokig pánikoltam rajta :D

Nekem ez az időszakom persze a tini korba esett pont,így nagyon fontos volt,hogy mit gondolnak rólam a többiek,és hogy elfogadnak e,befogadnak e,szeretnek e. Jól kellett kinézni a fotókon,amiken persze a mai fejjel szétröhögöm magam. De szerintem aki valaha is benne volt ebben ő tudja miről beszélek. A sok menőnek hitt ronda pixeles fénykép magunkról, a szelfi kezdete (és egy kis érdekesség:  megoldottuk a képeket okos telefonok nélkül is akkoriban ;) ),a szarabbnál szarabb szerkesztések,smink/ruha próbálkozások... Szuper időszak. Hiába telt el ennyi idő,én még most is szívesen emlékszem vissza erre az időszakra,mert pozitív  hatással volt rám. A hajnalig tartó beszélgetések a klubokban,privátban(msn). Tudjátok ennek is megvolt a maga varázsa,egy külön korszak.

Emlékszem mikor láttam a többi lány képét,hogy sokaknak milyen szép csipkés meg egybe ruháik voltak,meg a platformcsizma!!! Az olyan ultra király dolognak számított, a fűzőkről nem is beszélve!  Akkoriban még nem jött úgy képbe az igazi merevítős fűző, hanem ezek a fűzős miderek voltak iszonyú divatosak a goth körökben (amiket sokan turikban találtak és sose értettem hogy :D ),és emlékszem hogyan csorgattam a nyálam sokuk képeire *-* A mai napig ha feltévedek az oldalra, mindig elkap ez a nosztalgia érzés. Mindig visszaidézik bennem az élményeket.

Emlékszem arra is,hogy akkoriban majdnem mindenki csorgatta a nyálát a külföldi goth emberek képeire,sokan próbáltak hasonló kinézetet varázsolni- jöttek a felrajzolt szemöldökök,fekete rúzsok és imádtam nézni mások ügyes munkáit és mindig sírtam,hogy kár hogy nem tudok így sminkelni,bár én a magam részéről nagyon passzív ember voltam,inkább csak irkáltam,de nagyon képeim nem voltak tök sokáig. :D
Illetve az volt a menő,ha valami zenekar tagra hasonlítottál,vagy album borítóra a fotód. Meg persze minél darkosabb volt a képed annál jobb volt- a fekete fehér ütött :D Természetesen a bakancs csipkeszoknyával volt a legütősebb és nem számított mi van a kép háttérben ;)
Nagyon király dolog volt az első ilyen találkozó,aztán jöttek még sorra és mindig sírtam,hogy nem tudok eljutni,mert diákként nem volt sok pénzem és az én városomban semmi nem volt.
Mindig volt olyan emberke aki jobban nézett ki mindenkinél,jobb képei voltak és az ilyeneknek mindig sok sok barátaik ismerőseik voltak.

Igazából pár évig tartott ez az egész,mert utána jött már a facebook és mindenki átköltözött. De időközben lett nekem is egy csoportom,amit nagyon szerettem,és életben is tartottam az utolsó percig. Aztán átvittem fb-ra,de az már nem volt olyan sajnos. Semmi nem olyan fbon mint akkoriban. Hiába próbálunk bármit is feléleszteni,valahogy már az egész nem olyan, elvesztette azt a varázsát.

Mindenesetre nagyon jó volt kicsit újra belecsöppenni a tini korom ezen részeibe. Nem bánom már,hogy nem vagyok ilyen kis babybat,de annak örülök hogy jól tudtam ezt az időszakot megélni- legalábbis én a sok jóra emlékszem ma már (: Biztos,hogy a háttérben és pár ember között volt feszültség,mert hát ahol két embernél több van,ott vannak civódások, de ezeknek a nagy részéről én nem tudok sokat,max részlet foszlányokat.
Bocsánat,hogy ez most ilyen elkalandozós lett,de jó volt kicsit időt utazni

2017. december 24., vasárnap

Kellemes Ünnepeket! ♥

Mostanában nem igen jutottam el oda,hogy itt irkáljak bármiről is,de ilyen az amikor másra koncentrál az ember lánya. Az a helyzet,hogy téma van bőven,mert csomó minden van amikről nem írtam,de úgy néz ki,hogy ez a következő évre csúszik.

Mindenesetre nem feledkeztem meg az oldalról, se Rólatok,bár gondolom többen követtek azért facebookon,szóval senki nincs lemaradva semmiről ♥
Igazából szeretném megköszönni ezt az évet is,amit így együtt töltöttünk,a sok okos hozzászólást,a jó beszélgetéseket, a kialakult új kapcsolatokat. Úgy érzem,hogy nem panaszkodhatom most sem,de ezekről majd később, az ünnepek után írok külön.

Most csak szeretnék mindenkinek
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánni, és előre is mindenkinek nagyon Boldog új Évet!!! ♥

2017. november 30., csütörtök

Amerikai Horror Story 7. évad

Hát ezt is bedaráltam. Igaz nem egy nap alatt,mert a munka megszakította eme csodás kikapcsolódásomat,de sikerül :D
Már amikor elindult ez az egész sorozat,akkor nagyon izgatott voltam mert a címéből ítélve valami fain horror kalandra gondoltam tele parás dolgokkal. Az első évad az úgy engem boldoggá is tett (legalábbis ennyi idő után ez az élmény maradt meg bennem az első évadról); tetszett,imádtam,csak valahogy a végére elveszett a varázsa a dolgoknak.

A többi évadnál már nem éreztem ezt,hogy rettegni kéne,vagy,hogy horror szerűek lennének...,egyszerűen csak voltak. Izgalmasak,tényleg mindegyiket végig izgultam,vártam a végét a dolgoknak és kész. Úgy nem hagytak mély nyomot. Persze emlékszem bizonyos részekre,meg ha valaki kérdezi mindig azt mondom,hogy jók voltak- én egyszer megnézhetőnek mondanám (:

A 6. évaddal voltak már gondok,nagyon kuszára sikeredett és anno írtam is róla,mert nem tudtam hova tenni a befejezést és fogalmam sem volt,hogy most csak nekem nem esett le valami fontos,vagy tényleg ennyire rossz. Végül több helyen is olvastam,hogy szar, másoknak se igazán jött át a mondanivalója. Sajnáltam,mert maga a téma zseniális volt,de nulla kidolgozás.
A 4. évadot (már ha az a bohócos)  nem láttam,mert nem volt szimpi a téma,szóval azt úgy kihagytam teljesen- egyszer lehet megnézem,de nem sok rá az esély.

Ez a 7. évad, a Cult, teljesen új,nem rég jött ki és igazából vártam de nem annyira. A 6. óta kicsit tartottam tőle,hogy milyen érthetetlen agymenés lesz belőle, amolyan se eleje se vége kategória lesz e, vagy sem.. Szóval inkább nem vártam ujjongva. Elég hamar jött róla ki kritika,amit Annie írt a Cinegore magazinnál és félve olvastam bele. Sajnos akkor ugye nem sokat értettem az egészből mert nem láttam még a filmet, de annyi lejött,hogy nem lett rossz. (Miután megnéztem a filmet,újra elolvastam azért és minden szavával egyet kell értenem, valahogy így éltem meg én is).

A szinkronozást sose várom meg,mert rémesek tudnak lenni és elveszik a film varázsát,de azért reménykedtem,hogy felirat lesz.
Érdekesnek tartom ezt az évadot. Eleinte nem nagyon tudtam mit mondani rá,vagy hogy mit gondoljak a részekről,nem is értettem,mert belecsöppentünk egy otthoni szituba, azt se tudtam ki kicsoda,ki kinek a kije és hogyan. Alapból egy érdekes témát vett alapul ez az évad; ahogy Annie is írta,  elmegyógyintézetes,meg horror házas témákból van bőven próbálkozás. Viszont ilyen szektákkal, meg a szekta belső világával nem sokan foglalkoztak (vagy lehet,hogy csak mi nem tudok róla).

 Annak örültem,hogy Sara Paulson (Ally) játszik benne,mert nekem ő nagyon szimpatikus az elejétől fogva. Az előző évadban is,meg itt is nagyon sokat bőgött :D (legalábbis az elején), ez nagyon jól megy. Hihetetlenül tetszik az ő játéka, jól alakít mindenféle szerepben - itt főszereplő volt és leszbikus,ami nekem szintén nagyon tetszett, mert végre nem megint valami alap család modell jelenik meg.
A másik ilyen fő karakterünk az az Evan Peters (Kai) gyerek,aki ilyen tipik  tini lány bálvány kinézetű. Az a vicc,hogy egyik évadban se kedveltem ezt a gyereket, vagy inkább úgy mondom,hogy nem tett rám túl nagy hatást,pedig jól játssza a szerepeit mindig,csak nem volt még ennyit a vásznon.  Itt viszont nagyon ott volt. Lehet azért érzem így mert főszerepben volt és minden részben látni kellett a fejét, vagy tényleg jól játszik.  Ez a két karakter nagyon jól vissza adja az érzelmeket; a szenvedést, az őrületet,az elhatározást,stb. Kai tekintete sokszor sok mindent elárult és szó szerint félelmetes volt.

Szokás szerint csapongott a történet,mert itt egy kis bejátszás,ott egy kis visszaemlékezés ,de ez most egészen jó volt,mert követhető maradt a dolog. Bele lett keverve a politika- vagyis így indult,amitől megőrültek az emberek- ,kicsit érződött benne a feminizmus,  a hímsoviniszta felfogás, társult az egész pszichopatákkal, meg,hogy ki akar világuralomra törni...szóval lehet csemegézni bőven.

De zseniális. Nagyon tetszik az egész ábrázolása,hogy hullanak az emberek, Kai stílusa,viselkedése,akit néha meg is értettem,meg szimpatizáltam vele,néha meg nem - nagyon összezavaró volt-, illetve ahogy épült lefele mentálisan a nagy nyomástól; akkor Ally karakter fejlődése szintén csodás volt,ahogy egy sírós,gyenge félelmekkel teli nőből egy erős,bátor, másik pszichopata vált (legalábbis simán ráhúzható ez); és nekem a befejezése is bejött. Itt végre úgy éreztem,hogy bakker van értelme,nem olyan zagyvaság mint az előző évadban. Nem mondanám teljes lezárásnak,de azért az ember komfortzónáját kielégítve,megtartva félig happy end lett a vége,de nem akarom elmondani,mert nézzétek meg,ha tehetitek (:

Amiben még szintén egyetértek Annie gondolataival,hogy fogalmam sincs,hogy a filmben azok a kigyúrt fickók hogy keveredtek Kai szolgálatába. Értem én,hogy manipulatív ember volt,de nincs ez a rész semennyire sem kifejtve,egyszer csak ott voltak. Én arra gondoltam,hogy akkor léptek a képbe,mikor belépett a nagy emberek közé Kai és fegyveres embereket kapott aztán maga mellé állította őket.  De ez már csak az én agyamban tölti ki az értetlenség űrjét.

Sok mindenről lehetne még írni,mert mégis csak egy 11 részes sorozat,van bőven benne pánik, izgalom, kérdőjelek,szerencsére válaszok, csavarok,ami kell. Szóval nézzétek meg. (: