Oldalak

2016. május 10., kedd

Én elfogadlak Téged, és Te?

Tudjátok,szokták mondani,hogy a goth szubkultúra követői mennyire elfogadóak és toleránsak. Nos szerintem ez egy alap emberi  tulajdonság kellene,hogy legyen, de való igaz,hogy a gothok körében ez valahogy "felerősödik"- nyilván mert aki ebben mozog maga is tudja,milyen céltáblának lenni a sértéseknek. (Most itt nem mennék bele abba,hogy azok akik magukra erőlteti,meg szín játszanak,azokra most ez nem vonatkozik).
Én gyerek korom óta rendelkezem toleranciával,ami akkoriban mindenkire érvényes volt, később tini koromra lekorlátozódott inkább állatokra (már csak lázadásból is),most meg megint ott vagyok,hogy sok ember felé is toleráns vagyok. Nem azt mondom,hogy én nem ítélkezem néha,mert ez a rossz tulajdonságom nekem is meg van mint sok embernek és ebből próbálok is leadni,viszont a másság egy olyan téma volt nálam mindig is,ami automatikusan,magától értetődően elfogadott volt. Kezdve a fogyatékos emberektől,a más identitásúakon keresztül minden.
Tumblr♥

Sokak véleménye megoszlik a más identitásról. Ahogy én észrevettem,itt nálunk a férfi tagok kifejezetten undorodnak attól ha egy férfi társuk esetleg nő akar lenni, míg a nőknél ez előbb nyer elfogadást. A nőből férfi szintén. Persze nem végeztem kutatást meg semmi,csak amennyire nyitott füllel és szemmel járok a világban.
Mostanában nagyon sokat instagrammoztam,sőt kifejezetten mondhatni függővé váltam -de szerencsére megtudtam azóta,hogy az utam mért vezetett arra az oldalra, későbbi bejegyzésben kifejtem.
Szóval instagrammon annyi de annyiféle emberrel találkoztam és nekem úgy hozta az élet,hogy leginkább külföldi goth transzneműekbe botlottam vagy olyan férfiakban,akik női sminket hordanak(nem biztos hogy feltétlen transzik) , jó meg mellette egy rakat csajba.

Én nagyon szeretem ezeket az embereket nézegetni,sőt elmondom bátran mindenkinek,hogy engem valahol inspirálnak is. Azt nem tudom,hogy milyen érzés azoknak az embereknek akik olyan testbe születtek ami nem jó nekik...... Tévedtem: tudom milyen érzés.
Szóval pontosítva, azt nem tudom,hogy milyen érzés mikor más neműnek érzi magát valakit,de azt átérzem,hogy nagyon frusztráló lehet és kb. az ember a bőrét tépné le magáról. S számomra azért inspiráló egy két ilyen ember (és itt most megint tekintsünk el a divatozástól) ,mert bátrak az őszinteségükkel. ♥ Felvállalják nyíltan magukat, sőt nem is siránkoznak ezen,hogy mi történt velük, egyszerűen nőként (vagy férfiként) élnek, nőként sminkelnek és mindenkit biztatnak a jobb és boldogabb életre. Nekem ez nagyon pozitív dolog és minden ilyen embernek kívánom,hogy boldog legyen,mert szerintem mindenki megérdemli.

Aki nekem a leginkább szemet szúrt az egy Gabriel Cyphre nevű emberke. Nem olvastam konkrétan utána,szóval fogalmam sincs,hogy ő mifélének vallja magát,én csak a képei alapján mondom azt amit. Bevallom mikor instán rátaláltam,az első pár képe alapján én simán úgy néztem rá mint egy nagyon szép nő,mert semmi férfiasat nem láttam benne. Csak mikor a barátnőjével pózol,akkor gondolkodtam el rajta és a régebbi képei,amik sokat sejtetőek árulkodóak.  Mindenesetre nekem ő nagyon szimpatikus embernek tűnt -habár nem ismerem,sőt most láttam életemben először-,de amit hirdet meg a hozzáállása a dolgokhoz, az élethez az nekem pozitív nagyon.

Nem nagyon akarok belemenni mélyebben,a lényeg,hogy akárki akármit mond,én elfogadok mindenféle fajta embert,amíg az normálisan áll hozzám vagy az élethez. És továbbra is azt mondom,hogy sokszor egy ilyen életvitelű ember jobban inspirál mint akármi más a világon. (: ♥

5 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy vannak ilyen emberek, az ismertségemben, mint te is. Nem csak pusztán az elfogadás, hanem maga a felfogásod, nagyon sokat számít.

    Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy sokszor, azok az emberek elfogadóbbak akik úgy igazán tapasztaltak ideje korán dolgokat az életben.
    Én kívülről egy rettentő kritikus, nárcisztikusnak nézek ki mások számára, illetve pesszimistának... ami tény, hogy tényleg sokat foglalkozom másokkal, és sokat is véleményezek, de nem döntőbírója leszek senkinek és semminek. Most legutóbb is pont elvesztettem egy embert, mert ő az új helyzetem miatt rágalmazni kezdett, eleinte meg adta a bizalmast, előttem meg meg sem mukkant; hozzátenném veri a mellét, hogy micsoda őszinte ember, és ő nem kamuzik, nem jópofizik.
    Kérdem én, hogy bár nem ismerem minden pontját az életének, hallottam ezt-azt, hogy neki sem könnyű, és én ezt elkönyveltem, nem ítélkeztem, akkor ő miért kellett kiforduljon pusztán a féltékenység miatt? :) mert más alapja nincsen, semmivel nem tud támadni, amikkel ő megvádolt, azzal valójában nincs köze ahhoz, hogy mit csinálok itt a pároméknál. Ahogy én sem illettem meg szerintem sosem semmilyen rosszindulattal őt.
    Na amúgy ez csak csupán költői kérdés, egy példával alátámasztva, hogy furcsák az emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy párom szokta mondani,minden embernek megvan a maga oka a döntéseire. Ha ezt figyelembe vesszük,akkor nem is olyan bonyolult.
      De egyébként a féltékenység eléggé egy rossz dolog,mert hamar eltávolít két embert egymástól. Ha ezek nincsenek megbeszélve és kezelve,akkor rámehet a barátságotok sajnos (ha csak már nincs így). Sajnos vannak emberek akiket el kell engednünk mert nem egy a haladási irányunk az életben. Erre én is újra és újra rájövök,mert nekem is nehezemre esik ezeket belátni sokszor és elengedni másokat,főleg ha már évek óta az életem részei így vagy úgy.
      De tudod a saját magad érdekében meg kell tenni. (:

      Törlés
    2. Természetesen. Sőt... nekem azért esik nehezemre, mert borzasztóan nehezen vagyok az a haragtartó típus, szeretek jóban lenni az emberrel, ha még nem is beszélünk már, az se zavar, csak ha hozzászólok, vagy köszönök, ne utálatot érezzek már. :") de ez sajnos nem így sült el.
      Szóval furák az emberek, s ahogy mondod muszáj elengednünk őket, csak ez lassú folyamat, mire leenyhül a lélek.

      Törlés
    3. Megértelek amúgy teljesen. Viszont mérlegelned kell az életben. Szeretni úgyse fog mindenki,sőt szerintem közömbös se lesz mindig mindenki- van akiből egyszerűen utálatot vált ki a másik ember. Ezekkel nem tudsz mit tenni sajnos,de koncentrálhatsz arra,hogy akikkel jó a viszonyod,az is maradjon (:

      Igen lassú folyamat,de ezért mondom mindig,hogy az idő tényleg jó barátunk (kivéve ha másnap vizsgázol :D )

      Törlés
  2. Pontosan tudom, mire utalsz a cikkel, Nekromancica. Sajnos teljesen igazad van, manapság az emberek üldözendő, irtandó, deviáns dologként tekintenek minden eltérő életstílusra, ami egy kicsit is túlmegy a sörvedelésen, futballon, popkultúrán, és a kerTV-k nihil világán. Ezért is örülök nagyon a stílusaink közötti szövetségnek: mert egymásra mindig számíthatunk.
    Hja kérem, a birkák nagyon tudják utálni azt, aki nem egy karámban képzeli el az életét...

    VálaszTörlés