Oldalak

2017. október 26., csütörtök

Budapesti fotózás és találkozások ♥

Nagyon izgalmasan telt nekem a 24.ei napom több szempont miatt is. Nem is tudom hol kéne kezdenem,mert annyi minden volt,hogy huh, szóval bocsánat de  ez egy hosszabb bejegyzés lesz.  Mielőtt nagyon belekezdek az élménybeszámolómba,mindenképpen meg kell említenem,hogy egy hónapja (talán) az egyik fotós hölgy (Viki) nyereményjátékot indított facebookon. Igazából eddig egyszer nyertem egy fotózást,ahol szintén budapesti volt az illető fotós,de oda azóta se sikerült eljutnom- igazából nem erőltette nagyon a lány a nyeremény ledolgozását,én meg nem akarok állandóan nyüzsögni mások nyakába,mert irritáló. Szóval egyszer nyertem,de tény,hogy előtte egy ilyen fotózásos játékot se osztottam meg,szóval első és találat volt :D

Itt ennél a hölgynél most nem én nyertem meg az őszi sorozatot,amit bántam is,mert annyira magával ragadtak a munkái,annyira szép képeket csinált és szép volt mindegyiken az utómunka.  Sajnos sok "fotós" azt gondolja,hogy elég csak kattintgatni és akkor hellószia,majd lesz valami, és elítélik az utómunkázást,mert "jaj az mű".  Nekik úgy érzem fel kell nőni a "művész" kifejezéshez,de mindegy,ez az én véleményem csak.
A lényeg,hogy beleszerelmesedtem Viki képeibe,amiket egyébként ITT tudtok meglesni. Nem nagyon szeretek ilyet csinálni,de végül ráírtam privátban,hogy nincs e kedve esetleg együtt dolgozni, extrém témára én akár jó is lehetnék. Egy nagyon kedves emberről van szó,szóval azonnal jött a válasz,a lelkesedése, ötlete is volt. Elmondása szerint, nem sűrűn csinál csak úgy TFCD alapú fotózást -ami valahol érthető,mert előbbre vannak mindig a fizető vendégek- ,így még duplán örült a szívem,hogy elvállalt engem ♥ A probléma ott volt,hogy hát Csepelre kellett utaznom ehhez, de igazából úgy voltam vele,hogy nem érdekel,bárhova elutazok,ha már ilyen sokat tesz értem.

Na,így visszakanyarodhatok a bejegyzés elejére,ugyanis 24.ére volt ez az egész fotózásos dolog megbeszélve. Zolival felmentünk hozzájuk már hétfőn, ami nekem nagyon nagy mázli volt,mert a nagy sporttáskám tele volt (cuccokkal),és kocsival egyszerűbb volt szállítani mint mondjuk buszon nem elférni. Az idő nagyon borzalmas volt, de olyan szerencse ért minket,hogy a fotózás napján csudi szépen sütött a nap.
Közben már jó pár héttel ezelőtt drága Tipegő Zombi barátosnémmal megbeszéltük,hogy ő fog segíteni eltájékozódni,eligazodni Pesten,plusz végre így hosszú idő után találkozhattunk- mikor is találkoztunk utoljára? 3-4 éve? :D
Ő meg egyből belement, és azóta is hálám üldözi,mert maga volt a segítség egész álló nap. Sok minden nem ment volna ha nincs velem.
Lényegében úgy beszéltük meg,hogy mivel 10re kellett menni Csepelre,akkor amivel jövök vonat az 7re ér fel. Vagyis igazából Zoli ment dolgozni,és hajnalban megkértem,hogy dobjon ki az állomásra és ez tűnt a legjobbnak,mert ezzel úgy érek be,hogy nem kell annyira rohanni. Habár én nem tudom megítélni mennyi idő a nyugati és Csepel között a táv.

Természetesen,mint ahogy ez lenni szokott a Máv most sem hagyott cserben: 35 perces késéssel értem be :D Gondolom ezt senki ki nem találta volna. Már Abonyba mikor vártam,akkor bemondtak vagy 20 perces késést, aztán Cegléden is gondolta áll egy kicsit ,szóval végig izgultam,hogy Dóri azt ne higgye hogy átcseszem és nem is megyek. o.O De okosan rájöttem,hogy a nyugatiba is jelzik,hogy késik az adott vonat.
Végre odaértem,már minden bajom volt,mert hol átfagytam,hol szétsültem ^^'  De nagyon örültem,hogy újra láthattam Dórit - és hálás voltam,hogy így elpesztrált egész nap :D ♥
Átmentünk kicsit a Westendbe, vettünk valami kaját,mert én a magam részéről 4kor keltem,olyankor nem eszek még,meg izgultam is. Amit vettem kaját hát rettenetes volt,szóval nem kellett- és konkrétan arra eszméltem,hogy nem ettem aznap szinte semmit. Valami 18 óra körül értem vissza Abonyba,és akkor Zolival,mikor hazaért a melóból. Szóval jól bírtam. :'(

Lassan elindultunk a címre, villamosoztunk,héveztünk,buszoztunk -ami még mindig fura,mert itt Pécsett muszáj az első ajtónál bérletet lóbálva felszállni ,Pesten meg ez nem divat :D
Miután leszálltunk ott ahol kellett,elindultunk rossz irányba- jellemző- ,de végül hamar meglett. Gyorsan ott voltunk a megadott címen, felcsengettünk, a sminkes is utánunk pár percre érkezett - ja igen,kaptam egy komplett sminket is, és ez a kis hölgy is nagyon zseniálisan ügyes és precíz volt.

Picit beszélgettünk,de hamar elkezdtük a munkát. Én nem tudtam mi lesz a téma,mármint milyen sminket terveznek,de úgy voltam vele,hogy bízom mindenkiben és biztos mesés lesz- így is volt,mert készültek erre, ki lett találva a smink.
Jó pár óra alatt,de meglett az alkotás a fejemen és nagyon álom szép volt. A piros szín sok szerepet játszott,de láttam valamennyi lilát,feketét; kaptam műszempillát, alsót is... fú nagyon tetszett minden. Viszont egy mérhetetlen nagy hülye vagyok,mert nem örökítettem meg sima hajjal,csak amikor már a paresz is rajtam volt. Ezt nagyon bánom. De ez van ha nincs az ember lányának olyan okos telefonja,ami szép képeket csinál.

Miután meg lett a smink,felöltöztem. Aztán levetkőztem,mert sportmelltartó volt rajtam és nem elég,hogy átütött a színe,de a pántokkal nem nagyon lehetett mit kezdeni. Szóval újra: felöltöztem,befűzték a fűzőt,szoknya, paresz. Tök jó volt,mert Vikinek jó ötletei voltak a hajra- így be lett csavarva pár tincs,meg kaptam fejdíszt, gyűrűket. Azon röhögtem,hogy a saját kiegészítőim közül talán egy nyakpánt volt amit használtunk. Illetve ki kellett a komfort zónámból szakadni teljesen, ugyanis nem a megszokott cuccaim voltak rajtam és először majdnem elhaltam,végül rájöttem,hogy izgalmas,mert végre valami új,más oldal,más megközelítés és inkább volt izgalmas a végére,mint ijesztő.
Tudjátok,van az a pont,mikor az ember kezdi magát unalmasnak érezni,meg sablonosnak.. akkor szinte az ilyen kihívások vérfrissítőek tudnak lenni. No nem kell félre érteni,nem rózsaszín tütüben ugrándoztam egy réten ;)

Miután elkészültünk mindennel,lementünk a ház mögötti kis erdőbe és ott fotóztunk. Huh. Nem mondom,de kemény volt. Most életemben először volt olyan,hogy irányított volt a munkafolyamat és a fotósom tudta mit szeretne látni,mit akar végeredménynek. Na most ez jó is volt meg nem is. Azért mondom így mert nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem a dolog,ugyanis most éreztem először elégedetlennek magamat magammal szemben
Nagyon sok ember dobálózik azzal a szóval,hogy ő "modell",vagy épp "fényképész", de nem. Basszus,ez évek gyakorlása és kőkemény munka,ráérzés,érzelemkifejezés,színészkedés. Talán 3 éve is van már,hogy én így hobbiból fotóztatom magam, és az évek múlásával egyre jobbnak éreztem magam,egyre jobbnak is láttam a képeket amiket rólam csináltak (persze ebben nagy szerepe volt annak a személynek aki épp fotózott- de ha csak az elmúlt egy évre vissza tekintek,mikor a fotós Dórival dolgoztunk,hát ég és föld az első munkája és az utolsó között a különbség),  és most voltam úgy,hogy teljesen elbizonytalanodtam,hogy bénának éreztem magam.
Nem mindig tudtam azt az érzelmet,kifejezést megjeleníteni,amit vártak tőlem és ez nagyon frusztráló. Tény viszont,hogy erősen közre játszott,hogy zavarban voltam: azért Viki új ember volt, plusz volt még egy személy aki nézte az eseményeket (ugye Dóri :D ), és ezeket nekem időbe telik elengedni. Tudjátok szokták mondani,hogy felenged az ember egy bizonyos idő után. Na itt még kellett volna egy kis idő,de sietni kellett,mert mentem vissza a nyugatihoz.

Lőttünk jó pár képet, bénáztam marha sokat, égett a fejem mint az állat sokszor, de ha kapok még lehetőséget a későbbiekben arra,hogy így együtt dolgozzunk más témákon is,megpróbálok még jobban teljesíteni, úgy hogy mindenki elégedett legyen (: Habár nem tudom még milyen képek lettek és,hogy ebből Viki mit fog kihozni,de folyamatosan reménykedek,hogy lesznek használható képek és semmi olyan nem lesz ahol úgy nézek ki mint valami partra vetett bálna :D  Mondjuk ha Viki szakértelmén múlik,akkor nem.
Miután megvoltunk,én villámsebességgel átöltöztem, beszélgettünk még kicsit,közben elpakoltam,és akkor elköszöntünk.

Azért kellett ennyire sietnem,mert képzeljétek el mit hozott a sors: van egy kedves ismerősöm,aki Ír és kint él az országban,de hazalátogatott Magyarországra. Ez az egész úgy derült ki,hogy kitett egy képet "autumn in hungary" címmel, és én visszakérdeztem és akkor derült ki,hogy OMG itt van és akkor már nem lehetett kihagyni,hogy ne fussunk össze,még ha csak egy órácskára is.
Anno még instagrammon ismerkedtünk meg (tényleg mi mindenre jó ez a kis alkalmazás ♥ ),és annyira kis szimpatikus ember volt,aki nem hordja fent az orrát, nem aszerint változik a viselkedése,hogy hány követője lesz,stbstb. Szóval elbeszélgettünk online, de sose gondoltam volna,hogy egyszer összefutunk.
Na és emiatt siettem ennyire. Mert igazából 16 óra után meg ment már a vonatom sajnos. Dóri édes volt,és vissza kísért a villamosig,aztán elköszöntünk -de jövök még neki egy tábla csokival a napért és a rengeteg sok sok segítségért ;) Aztán villamossal visszamentem a nyugatiba,és ott találkoztunk Luciaval.
Itt végülis láthattok a sminkből valamit.

Nem sok mindenre volt időnk,de azért örültem ennek a villámtalálkozásnak. Lucia nagyon kedves,aranyos,mosolygós,vidám lány, ugyanolyan stílussal mint én. Szóval tökre jól éreztük magunkat. Beszélgettünk sokat,megcsodáltam a ruháját,mert nagyon csinin öltözködik,meg imádtam a pénztárcáját,ugyanis mint kiderült neki ugyanolyanja van,mint amit én a közelmúltban rendeltem. Csak az enyém aznap jött meg Zoliékhoz(majd írok erről is),de még ugye nem láttam, szóval az övét csodáltam és ahhh ♥ Sajnos hamar indulni kellett- persze a szelfit nem szabad elfelejteni ilyenkor; csináltunk párat, meg ki tudja mikor találkozunk újra.
Élveztem nagyon az egész napot,végül 18 óra körül visszaértem Abonyba, aztán ott siránkoztam,hogy nem akarom a sminket lemosni. A vicc egyébként az volt,hogy a villamoson nem is a fejemet lesték,hanem a "nézd a bakancsát" többször hangzott el kislányoknál. Hát gyermekeim,ez van.

Összességében élveztem. Nagyon fárasztó és hosszú napom volt,sok sok ingerrel;  új helyzetekkel,új arcokkal, sokat pánikoltam persze,de nagyon kellemes érzés töltött el,mikor úgy vége volt a napnak. Nem minden nap találkozom egyszerre két barátnővel is,nem mindig kapok fotózásra lehetőséget, nem mindig kell ennyire messze utaznom egyért :D 
De nagyon megérte és a csajoknak nagyon köszönöm még egyszer a munkájukat; a smink mese szép lett,és innen üzenem,hogy az alapozó nagyon tartós maradt, hiába próbálta a fejem átizzadni,meg zsírosodni,nem jött neki össze.. Szóval ez mesés állagú alapozó volt, viszont mikor lemosásra került a sor könnyen lejött. Kell egy ilyen komolyan :( Tudom tudom,horror az ára,de ajh. Nem is éreztem egész nap,hogy az arcomon lett volna,még nap végén se. Minden mástól meg szoktam halni és alig várom,hogy lemossam. A szemhéjamról volt egy fekete rész amit alig tudtam lemosni,de azért sikerült.

Szóval tényleg köszönöm,és Vikinek is,hogy ennyire kitartó volt,meg elnézte a bénázásaimat meg,hogy lehetőséget kaptam. Remélem nem mondasz le rólam azért :D  Dóri meg egy sztár volt,hogy ennyit asszisztált,meg hozta vitte a cuccaimat
Képeket meg majd egyszer külön teszek fel, ha készen lesznek (addig még izgulok), ez meg most csak ilyen mesélős poszt volt.

2017. október 18., szerda

Abaligeti kirándulás és esős fotózás

A héten úgy jött össze,hogy Zoli le tudott hozzám jönni,így pénteken estefele le is ért. Szerencsére nem kellett rá sokat várnom,mert pénteken adtam le a műszakom,és rögtön onnan mentem a dolgomra(ezt majd a későbbiekben kifejtem,még nem), ami kb. egy órát vett igénybe,picit többet. Aztán pont végeztem,mikor jött a telefon,hogy úton van már. ♥
Hazaértem,még pakolásztam,beszélgettem az itthoniakkal, rendelni valókat nézegettem, aztán épp ledőltem volna,hogy kicsit lazuljak,mikor megérkezett.
Végig dumáltuk a napot estig,aztán úgy terveztük,hogy szombaton elmennénk az abaligeti barlangba,majd ha már ott vagyunk akkor megnéznénk a denevérmúzeumot is♥  Én benne voltam,és így jó korán ébresztőt állítottunk,mert volt itthon is még dolog,és aztán mikor elkészültünk,akkor megindultunk.

Aznapra sajnos rossz időt mondtak és eléggé hűvös is volt mikor elindultunk, de hoztunk pulcsit,mert a barlangban lehűl a levegő és még nyári melegben is ajánlatos jól felkészülni,mert huzamosabb ideig amíg az ember átvonul az egészen oda-vissza sajna megfázhat. Szóval beöltöztünk mikor odaértünk és pont indult is egy vezetés- ez le van írva a honlapjukon,hogy mikor hogy indulnak vezetések,hogy érdemes készülni meg ilyesmi. Nem voltunk sokan,sőt a közepétől ketten maradtunk Zoliva,mert akik jöttek,ők leragadtak.
Nagyon érdekes volt az egész,akinek bezártság fóbiája van,annak nem nagyon merném ajánlani,mert vannak szűk részek nagyon- rögtön a bejárat is ilyen,ahol nekem bőven le kellett húznom a fejem :D Sajnos ez ilyen,de szerintem megéri. Menet közben denevérek repkedtek felettünk- kicsit sajnáltam őket,mert ezek szerint jól felzavartuk őket,de irtó hangulatos volt így.
Fotózni bent nem szabad,tapizni szintén tilos(a falakat se :D),de nagyon szép látvány fogadja bent az embert- már aki szereti az ilyesmit.
Összesen 1 km-es a séta, oda-vissza; valahol a közepe /elején van egy gyógyrészleg kinevezve,ahol torna gyakorlatozni/légzés gyakorlatozni  lehet ,mert ez a hely jót tesz az allergiás/asztmás embereknek a levegőben található ásványok miatt.  Nem tudom kb. meddig voltunk lent, de határozottan könnyebb volt utána levegőt vennem (nekem most durván tombol az allergiám).

Utána átmentünk a denevérmúzeumba,ahol én amúgy 2 éve voltam már ,és írtam is róla szerintem bejegyzést. Nem írtam,de voltam ott. Persze most kicsit több idő volt olvasgatni a leírásokat,meg így átbeszélni egymással,de ugyanúgy tudtam élvezni mikor legelőször voltam a srácainkkal.
Örülök annak,hogy van egy ilyen hely,ami kicsit eloszlatja a hülyeségeket a denevérekről,mint pl.,hogy az ember hajába repülnek direkt amibe belegabalyodnak,vagy hogy kiszívják a véred. Persze élnek vérszívók a földön,de nem az ember a fő eledele. Mondjuk beszélgettünk arról Zolival,hogy volt egy olyan férfi,aki befeküdt egy tehén karámba,lekapcsolt mindent és várta,hogy vért csapoljanak le belőle a denevérek- hát szóval vannak különleges esetek :D De alapjáraton,nem fog senkit megtámadni vérszívó denci.

Miután hazajöttünk Abaligetről,összekészültünk itthon a fotózáshoz,ugyanis kitaláltuk,hogy hétvégén mindenképpen kimegyünk végre,meg nagyon szerettem volna felavatni az új fehér Sensual Corset-es fűzőmet,mert még nem is volt rá alkalmam.
Sajnos most el kell,hogy mondjam,hogy kb. lehetetlen projektnek indult a dolog és nekem óránként elment a kedvem az egésztől,mert egyszerűen olyan volt,mintha semmi nem akarna összejönni bakker. Biztos más is érzett már ilyet ,de most úgy voltunk vele,hogy nem adjuk fel,nem így fogjuk fel,hogy az egész egy szopacs,hanem élvezzük.
Összekészültünk mindennel,mire megindultunk volna már nem csak be volt borulva,de elkezdett esni az eső. Oké, ez még nem jelent semmit, mert ki ijed meg egy kis esőtől?! Illetve Zoli mindenképp el akart menni arra a tanösvényre ami a Tettyénél van, és az úgyis erdőn visz át,gondoltuk jó lesz ott.
Na most ott kezdődik,hogy rossz irányba indultunk. Régi volt már a tanösvény,és sajnos semmi friss infóval,vagy útmutatással nem szolgált a tábla ami kint volt,így mi elindultunk egy lépcsőkkel kirakott meredek részen,és oké eljutottunk egy kilátóig,de nem ezt akartuk. Akkor vissza (emiatt 5× leizzadtam az alapozóm :D ), és megindultunk az egyenes úton befele. Persze dorkóba mentem,mert elfelejtettem a túra cipőm felhúzni -fail :(
A felénél meguntuk,mert semmi látnivaló,meg semmi jó hely nem volt,így megindultunk vissza,hogy újra tervezzük a dolgokat. Jó volt újra erdőbe menni,de annyira nem éreztem itt jól magam- valahogy folyamatos stresszbe voltam.

Hazafele mentünk,ott áthúztam a cipőm és elmentünk a szokásos Égervölgy-fele. De addigra már nagyon szakadt az eső. Akkor felsétáltunk egy részig (jó sokat- megint lesültem,eláztunk), és akkor megálltunk, végre átöltöztem, Zoli kisminkelt (!!!),de egyszerűen ez sem ment úgy mint ahogy akarta,mert korlátozottak voltak a lehetőségek,az eső sokszor csöppent az arcomra, mindenem elázott már- de a legjobban a hajat féltettem,azt azért nem akartam tönkre vágni. 
Neki álltunk fotózni, és végre felavattuk a Zoli által kézzel készített fa állványt,ami univerzális,mert mindenre jó,,sokféle módon lehet használni és jelenleg jól jött,mert hihetetlen milyen gyér volt a fény és kb. a legtöbb munkánk életlen lett, örültem,hogy ki tudtam párat válogatni.

Annyit tudok mondani,hogy nem ez életünk munkája, és kb. szarból várépítés volt, és az eső nagyon tiltakozott minden ellen. Lőttünk pár képet az erdőbe,meg lent a parkolóban az új cipellőmben :D  és igazából haza értünk. Mondjuk azért reggel 6:50től fent voltunk és csináltuk a dolgunkat és valami 18-19 között értünk haza.
Mindenünk csurom víz,és féltem nagyon,hogy csak meg ne fázzak,mert nem lenne most jó az,de semmi bajunk nem lett és szerencsére a hajnak se lett semmi baja. Ugye annak nem jó ha víz éri,mert nem igazi ember hajból van,így csak gubanc lesz,viszont itthon szépen átfésültem,kiakasztottam és mára már semmi baja szerencsére. 
A képekből is mutatok párat,de nagyon sajnálom,hogy nem mindegyik lett olyan extrémen éles,viszont jó napot töltöttünk együtt Zolival és végülis nem sűrűn fotózkodnak az emberek erdőben ha szakad az eső♥





Komorabb hangulatú képek lettek,de ezek voltak a kedvenceim. De azt hiszem többet esős fotózást nem vállalok,mert nem egy leány álom :D

2017. október 12., csütörtök

Filmes élmények

Arthur Király - A kard legendája

"London mindig is London volt. A kora középkor Londoniumában is olyan fazonok, gengszterek, balekok, maffiózók és áldozatok rótták szűk és zsúfolt utcáit, mint manapság.
A fiatal Arthur (Charlie Hunnam) sem más: ő és bandája a sötét mellékutcákban dolgozik, és nem ijed meg a saját árnyékától. Az ifjú és ambíciózus bandavezér nem is sejti, hogy királyi vér folyik az ereiben, de amikor egy sziklába döfött kardra talál, megpróbálja magával vinni. És sikerül neki.
Az Excalibur ereje alaposabban megváltoztatja az életét, mint eddig az összes környékbeli rendőrfelügyelő. Tagja lesz egy földalatti ellenálló csoportnak, és egy titokzatos bombázó, Guinevere (Astrid Berges-Frisbey) irányítása mellett fokozatosan megérti, milyen varázslat rejtőzik új fegyverében. A kard nélkül semmi esélye, hogy egyesítse népét, és legyőzze a trónbitorló zsarnokot, Vortigernt (Jude Law)." - port.hu

Én nagyon vártam már ezt a filmet és szívem szerint a moziban néztem volna meg,de végül nem jött össze a dolog sajnos,mert mást néztünk meg-de az a helyzet,hogy így utólag vissza tekintve nem bánom.
Szeretem én ezt a mondakört,ami Arthurról szól és a kardról,meg amúgy is a fantasy világ az életem és akkor kapunk egy ilyen filmet persze,hogy tűkön ülve várom. De ez a film semennyire nem tetszett. Aki meg akarja nézni,az ne olvasson,mert spoilerezek úgyis.

A kiakadásom ott kezdődik,hogy nem is lophattak volna több elemet a Gyűrűk Urából. Tudom,hogy az egy jó film,de kérlek. Sasok és egyéb párhuzamos események, lények és karakterek? Hagyjuk már a hülyeséget.

Mi ez a film leírás? Már ebből is valamiért az sugárzik,hogy nagyon yolo az élet.

Lényegében a képi világ nagyon szép, jók az effektek ugye,de a sztori,a karakterek megszemélyesítése, a párbeszédek valami eszméletlen gagyik lettek. Nem illenek abba a korba,hanem inkább a maiba.
Én nem is tudom,hogy hova tették az eszüket mikor ezt a filmet csinálták. Abszolút nem korhű. A ruhák egy két helyen nem illettek,bár ez még nem zavaró.  De könyörgöm,Arthur mióta hordott ilyen hipszter hajat,meg egyáltalán melyik korban vagyunk,hogy ilyen nagyon lelazult,hiper-szuper laza csávó képét adja vissza??? o.O Én egyszerűen ledöbbentem. Végig azt vártam,hogy mikor kapják elő az okos telefonjukat és pötyögnek egyet gyorsan egymásnak. Az arcom leesett esküszöm.

Persze felfogtam,hogy próbálták a fiatalabb közönséget is megmozgatni,hogy érdekeltek legyenek a témában és igen,lehet a mostani 15-17 éveseknek ez a 'f@sza vagyok style' bejön,de bocsi, abban a korban nem volt ilyen személyiségük az embereknek (gondolom),nem hordtak ilyen gáz hajat(ez tuti)- ezek mind mind mai dolgok,a mostani világ szülöttei. Szóval mintha mai átlag embereket láttam volna cosplayezni,akik Arthur fanok és összegyűltek a hobbijuknak élni.  S ez így végig kíséri a filmet a végéig.
Vagy mikor Arthurt is odacibálták a kardhoz,hogy húzza ki,és ott dumáltak közbe az őrök: full eltudtam képzelni oda is,hogy előkapják az okos telót és akkor pötyögnek,szelfiznek egyet. Hisz a flegmázás meg volt, a leszarom viselkedés szintúgy,az unottságról nem is beszélve. Tényleg olyan volt a film,mintha egy csapat tinit vonultatott volna fel. Oké,megcélozták ezt a közönséget, a mai embert,de ezzel szerintem egy király lehetőséget dobtak el maguktól. Jó kis film lehetett volna ebből!

A másik nyomorom,hogy Merlin hol volt? Helyette a sztoriba betettek egy csajt - persze ezt is tudom, kell a jó csaj a vászonra,Merlin meg uncsi lett volna a mai embernek; egy vén nagy szakállú fószer; ez meg így jobban nézett ki.
Engem halálba idegesített egyébként ennek a nőnek a viselkedése is: hisztis,akaratos,sértődékeny,felsőbbrendű,ki ha én nem,velem te ne viccelődj,ne is nézz rám,kinek képzeled magad... Nagyon nem illett számomra ez se oda,mert "egy mágusnak több esze is lehetne" ,ahogy Szir Szakáll is fogalmaz a Gyűrűk Urában. Egyszóval ha már mágus az ember,az általában több bölcsességgel,higgadtsággal,és ésszel jár szerintem és nem ilyen kicsapongással,mint amit ez a nő itt levágott párszor.  Ez is ilyen mostani undorító ember karaktert megformáló,semmi több.

Illetve amin még elgondolkodtam,hogy a film közben ezek a japán harcművészek WTF? Nem igen értettem,hogy abba a világba ezek a harcosok hogy keveredtek oda. Erre lehet van magyarázat és csak én nem értettem,de akkor mesélje el nekem valaki legyen kedves. Nagyon szeretem a japán dolgokat is,de nem itt.

A történet vezetés is annyira fel volt modernizálva: kapkodás volt az egész, egyik jelentből a másikba, vissza ugrálások,túl modern párbeszédek...

Na szóval összességében,ez egy szar film lett. Kb. elég lett volna szocializálódnom és emberek közé mennem, ugyanezt kaptam volna mint a filmben,csak annyi különbséggel,hogy az embereken nem ilyen ruha lett volna mint a filmben... Nem erre számítottam,hogy hozzánk vágnak egy ilyen filmet,amiben a mai ember személyiségével ruháznak fel karaktereket. Egyszerűen nem tudom elégszer elmondani mekkora szívás ez.  A kor kedvelőinek abszolút nem tudom ajánlani. :( Akinek meg tetszett a film,sajnálom,hogy ennyire lehúztam,de ez a véleményem.

Templom


Spoilerezem természetesen :D Ez egy egész jónak induló film volt. Úgy tetszett a hangulata, imádtam,hogy Japánban játszódott. Persze adott volt 3 béna főszereplőnk,ahol persze a lány és a fiú jó barátok, meg ott van a csaj pasija... és hát aki a barátja az szerelmes volt a lányba- ott volt a tekintetében a vívódás, a szenvedés..., a csajon is néha látszott a kétely.... Áh tiszta Twilight...

A lényege annyi volt,hogy valami templomot akartak megkeresni,amiből a csaj érettségizhet majd. Persze a helynek legendája volt és több ember is próbálta őket lebeszélni,de nem jött össze,mert persze nekik oda kell menni jó amcsi módra,ahol aztán persze a bajok történtek.

Igazából a sztori nagyon lassú volt,lassan indult be. Aztán mire jöttek az izgalmas részek,ahol várná az ember,hogy na,akkor itt lesz valami...hát össze lett addigra csapva az egész úgy ahogy van. A 3 szereplőnk persze ahogy lenni szokott elszakadtak egymástól és mindegyikkel történt valami,de ezek közül semmi nem lett kifejtve o.O A csaj pasija lelépett féltékenységből,akit elvileg a templom szellem őre megtalált és ???? , a csaja persze utána ment egy darab szarul működő elemlámpával,mert biztosan sokat tud érte tenni,és persze valami ott lévő barlangba jó mélyen be is ment,ahol el tévedt és őt is megtalálta elvileg ez a templom őr és akkor ????
A harmadik "barát" srác pedig ott maradt ,mert valaki elől (????) bemenekült a templomba (ahol előtte nem sokkal valaki behúzta a padló alá :D ),  ahol gyerek szellemek vagy démonok támadták meg és ????????

A rengeteg kérdőjel azt jelzi,hogy megválaszolatlan. Csak történtek az események és nem tudni,hogy kik ezek,miért történt ami történt és mi lett a vége. Szóval ez egy összecsapott fos, ami jó lehetett volna, de lényegében se eleje (csak egy kicsi) se vége jóformán. Nem derül ki semmi és olyan zavaros az egész mint a fene.
A "barát" srác megmenekül,mert a film úgy kezdődött,hogy valami tolószékben ül és valami vallató bizottság elé viszik kihallgatni,hogy hol a csajszi. De hogy miért keresik a nőt, vagy hogy hol találták meg ezt a csávót nem derül ki. Szóval nem tudom mit mondjak még.
Jók azok a filmek,ahol ránk hagyják a lezárást,de itt nagyon sok lezáratlan és ki nem fejtett dolog van.
Ha esetleg látta valaki és van egyéb meglátása,akkor nyugodtan mondja,kíváncsi vagyok lehet e ezt még ragozni.