Oldalak

2015. május 28., csütörtök

Barátság vagy szerelem?!

Létezhet e barátság két ellenkező nemű között?!
Ez egy nagyon sűrűn előforduló  kérdés és szerintem a mai világban ezt marha sokan félreértelmezik (mint ahogy egyéb más fogalmakat is) vagy pontosabban nem tudják hol a határ.
Arról,hogy lehet e fiú és lány között barátság megoszlanak a vélemények. Ahányan vagyunk annyiféle válasz jön erre a kérdésre. De én és a környezetembe élők nagy többsége szerint (igen megkérdeztem jó pár embert erről) nem.
Nem arról beszélek,hogy nem lehetünk a másik nemmel haverságba,vagy köszönő viszonyba..de vannak határok- amik néha vékonyak és ezekre figyelnünk kell(ene).
Továbbá ha párkapcsolatban élünk,akkor a legfőbb,minden mást felül író dolog,hogy figyelünk egymásra. Teljesen mindegy ki milyen elv szerint él (hogy most akkor van e fiú lány barátság vagy nincs),ha a másiknak szarul esik valami és kényelmetlenül érzi emiatt magát,akkor kutya kötelessége a "fájdalmat" okozónak lépnie.
Azt azért még ideszúrom,hogy minden mindentől függ.
Vegyünk példának egy párt, egy fiút és egy lányt akik együtt vannak egy ideje. Mindkettőjüknek vannak egymáson kívül haverjaik,munkakapcsolataik,családi kapcsolataik,stb.
De mi van akkor ha az egyik fél jóval több időt tölt el egy "havernak" mondott emberkével mint kellene?! Kellemetlen, legalábbis a másik félnek. Van aki ezt sokáig eltűri,de egy idő után joggal akad ki.
A hab a tortán ilyen esetben, ha az a "haver" is nyomul rendesen. Akkor miről is beszélünk?
Ezért mondom,hogy a határok eléggé el vannak mosódva,hogy mi a normális és mi nem. Ha engem kérdeztek,akkor kurvára nem. Elnézést a szóhasználatért,de engem kifejezetten dühít mikor ilyet tapasztalok. Egy kapcsolat felelősség és nem vehetjük a másik érzelmeit félvállról. (Gyorsan leszögezem,hogy itt komoly kapcsolatokról beszélek és nem gyerekes kirakat, 1 hetes járásokról).
Persze most lehet támadni,hogy ez hülyeség meg hogy a barátságot is ápolni kell- igen kell minden kapcsolatot! De nem úgy hogy a párkapcsolaton kívüli karokba keresünk vigaszt. Nem mászunk a haverunk arcába,nem csókolgatjuk/puszilgatjuk a haverunkat ha van párunk. Ezek  inkorrekt megnyilvánulások a másik felé és nagyfokú tiszteletlenség.
A haver részéről meg annyit tudok mondani,hogy neki is nagyon tiszteletben kéne tartania azt,hogy a másiknak van kapcsolata. Tudjátok,tabu dolog.  S ha korrekt ez a haver,akkor ennek megfelelően kezeli a baráti kapcsolatát.
Ha a kapcsolatot félvállról veszi bármelyik tagja is,akkor onnantól a szenvedő tag joggal van felháborodva. Mondják azt is,hogy mi nők jobban kiakadunk meg hamarabb behisztizünk piti dolgokon. Szerintem ez hülyeség,mert nyilván csak olyanokon akadunk ki,amik lelkileg megviselnek és nem helyénvalók. Kis százalékban előfordul,hogy a túlzásba esünk de ez nem mondható el kollektívan minden nőre. Meg ugye mi az ami kis dolognak számít- kinek mi. Egy férfinak lehet nem gáz egy havercsajt simogatni,ölelgetni,puszilgatni...de a barátnő részéről ez indok egy szakításra például. 
Ezt az egész kérdést jobban ki lehetne fejteni,de egyenlőre ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben, de ha ezzel kapcsolatban van gondolatotok (gondolom lesz) nyugodtan osszátok meg,érdekel (:

Volt ilyen tag az életedben,aki belerondított a kapcsolatodba direkt?
Romlott meg ilyen miatt párkapcsolatod? 
Hogyan kezeled,ha valaki közelebb pofátlankodik a magánéletedhez?

21 megjegyzés:

  1. Ahogy írtam Facen, érdekes az elgondolás és részben egyet is értek veled. De mint nagyon sok minden, ez is két embertől függ. Ha nem erőszak / terror vagy más módón alakult ki a kapcsolat és van fenntartva, akkor itt két személytől függ mennyire marad csak barátság és mikor már nem az. Bár nekem ezzel nincs gondom, alapból hűséges vagyok a páromhoz, így minden számomra nyomulosabb, flörtölő megnyilvánulást hárítok és aki nem tartja tiszteletben az élettársi kapcsolatomat, azt kitagadom az életemből. Alapból magányos farkas vagyok, nem igénylem sok ember társaságát. De aki egyszer kiérdemli, tisztelje a döntéseimet, az életemet és azt, hogy a magán életembe senki nem szólhat bele. Nincs joguk hozzá.
    De érdekes lenne a téma megtekintése nem csak heteroszexuális hanem homoszexuális emberek szemszögéből is. Hisz nekik nehezebb, mert egy fiú nem tudhatja biztosra mit gondol a haverja, aki lehet hetero, lehet meleg, de ezt is kideriteni.... aztán őnmaga sem biztos abban hogy többet érez iránta, etc. Vagy egy lány csoportnál. Ugyanez. És ha elitélik amiatt mert homoszexuális? Akkor elveszítheti a barátot. Persze aki ilyen az sosem volt igaz barát. De nem könnyü az ő életük sem. Sőt.... szerintem végképp nem az. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt írtam is külön,hogy minden mindentől függ természetesen. Meg kettőn áll a vásár nyilvánvalóan. Mert ha tegyük fel a haver csaj teszi magát a kapcsolatban lévő férfinak és a férfi adja alá a lovat,akkor mindkettő hibás.
      Egyetértek veled és a viselkedéseddel: jól teszed hogy hárítod az olyan embereket akik betörnek a magánszférádba annak ellenére,hogy te nyilvánosan felvállaltad,hogy van párod. Az ilyen ember nem tisztel se téged se a párodat. Utálom az ilyesmit és pont erről írtam.

      Homoszexuális embereket is ismerek és nekik korántsem olyan könnyű ez a párkeresés mint nekünk. Szóval jól látod a helyzetet. Egyszer lehet írok erről is-de ennek utána kell járni pontosan (:
      A társas és párkapcsolatok sose könnyűek -szóval ügyeskednünk kell (:

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Én a lehet barátság fiú és lány között oldalon állok. :)
    Személyes tapasztalatok sora van mögöttem.
    Valamiért egy lánnyal sem tudtam kialakítani életen át tartó (vagy akár néhány éves) baráti kapcsolatot, ellenben a fiúkkal.

    A jelenlegi legjobb barátom is egy fiú, akivel 12 éves korunk óta ismerjük egymást. A barátságunk alatt nekem mindig volt barátom, és ő nem is lépett át soha, semmilyen határt, ( mi nem is jövünk be egymásnak., mellesleg) Két teljesen különböző stílusú ember vagyunk, és szerintem emiatt is lehetetlen, hogy valaha is bármi legyen köztünk, ámbár nagyon kötődünk egymáshoz érzelmi szinten, nagyon sokat segítettük egymást, párkapcsolati témákban is.

    A jelenlegi munkahelyemen is nagyrészt fiúkkal vagyok körülvéve. Van, hogy 3-4 fiúval vagyok én vagyok egyetlen lány és 5 napig vagyunk összezárva, és hát imádom őket. Sokkal jobb fejek, nem nyafognak, elvannak, hülyülnek, és ezt bírom bennük. Aludtunk már egy szobában mégse történt semmi, mindenkinek van párja a csaptban, de mindenki jófej a másikkal. Persze ahogy írtad semmi pusziszkodás,flörtölés meg ilyen félreérthető szituációk nincsenek, de én jobban elvagyok velük, mint mondjuk egy 4-es lánybandával.

    Viszont az is igaz, hogy a fiúk sokkal inkább esnek abba a hibába, hogy nekik tetsző lányokkal haverkodnak, még mi lányok, szerintem ha barátságról van szó, nem nézzük annyira a külsőt. Így szerintem nagyobb részben fordul elő az, hogy nem is tudunk róla, de bejövünk egy-egy fiú barátunknak.
    Persze a párom mellett nekem is van olyan fiú haverom/barátom, aki nagyon jól néz ki, és tökre az esetem, de mivel hűséges vagyok, soha nem lépnék tovább a haverkodás szintjén. Se flörtöléssel, se sehogy, úgyhogy igen jól írtad, 2 embertől függ minden. Általában akkor működik csak a fiú-lány haverság, ha az egyik teljesen biztos magában az érzelmeiben és határozott, akkor nem lehet baj. :) Általában a fiúk csak 1-2x próbálkoznak, és utána , ha meggyőződtek róla, hogy a te kapcsolatod masszív, mint egy szikla, akkor átváltoznak hűséges baráttá, akik nagyon sokat segíthetnek az életben, és mégsem lesznek a kapcsolatod elrontói.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézd,ha nálatok ez működik és nem okoz egyikőtök párkapcsolatában se gondot hogy jóba vagytok,akkor az csak jó. Ezért írtam több helyen is,hogy kell ehhez egyfajta érettség,hogy helyén lehessen ezt kezelni.
      Megértem amit mondasz,hogy fiúkkal jobb barátkozni, sok esetben nekem is így volt egyszerűbb,mert ők nem kezdenek el olyan dolgok miatt fúrni,meg féltékenykedni mint a lányok. De ha párkapcsolatban élsz,akkor az a férfi lesz a te legjobb barátod úgyis és onnantól már ritkább a kapcsolattartás a többi hím egyeddel.

      A munkahely úgy érzem kicsit más tészta. Ott kötelező jelleggel vagy összezárva x darab és nemű emberrel- őket akarva akaratlanul el kell viselni,de viszont tény,hogy a férfiakkal könnyebb. Nincs annyi szar kavarás ,meg mint ahogy fentebb írtam féltékenykedés. Nekem volt olyan munkahelyem,ahol több nő dolgozott együtt- és had ne mondjam... Az nem egy 4es lány banda volt :D

      Látod ebben lehet igazad van,csak én nem tapasztaltam még sose. Mármint,hogy ha meggyőződnek a kapcsolatomról és utána barátok lesznek. Ugyanis nálam eddig mindig úgy ment,hogy onnantól le voltam ejtve és többet vagy nem beszéltünk,vagy csak ritkán.

      Törlés
  4. Szerintem is-is
    Attól függ.És ez életkrtól is nagyban függ.
    Nekem egy haverom van,aki 12 évvel idősebb nálam.Ő nem akar tőlem semmit,én meg tőle semmit.És ez így van rendjén.Viszont abban nem hiszem,hogy kapcsolat után az ember az exével barátságban maradhat.
    Én ez miatt nagyon sokszor nem aludtam,a párom exe sajnos a mai napig a képben van....szerencsére azóta a bige férjhez ment,de engem nagyon zavar(t),hogy haverkodnak,az ex mindenért a párom nyaggatta.
    Azt biztosan tudom,hogy mai fejemmel sokkal jobban tudom kezelni a fiú-lány barátságot,mint amikor 20 éves voltam.Az ember felnő,sokat változik,és szerintem inteligens keretek között létezik ez a nem látható kapocs a két nem között.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen az életkor és a lelki érettség egy nagyon fontos tényező- nagyon egyet értünk ebben. De ez sok esetben nem valósul meg sajnos. Ha sok időt tölt valaki együtt a fiú barátjával,akkor nyilván több minden van- mert azért egy pasi nem hiszem hogy a csaj két szép szeméért lóg vele "csak úgy".Biztos vannak mögötte rejtett gondolatok,szándékok,célok.

      Ja hát az exes dolog az kicsit más-és az is bonyolult. Szerintem se egészséges,ha valaki lépen nyomon az exével haverkodik. Elvileg az egy lezárul életszakasznak kellene hogy legyen- így meg,hogy az egyik nyaggatja a másikat,nem éppen tud lezárulni és emiatt a jövő formálása is akadályoztatva van.

      Fiatalabb koromban én durván kezeltem ezeket a dolgokat- mindenen megsértődtem és féltékenykedtem. Eltelt egy csomó idő, jobban kezelem ma már én is,de vannak dolgok amik a mai napig nem tetszenek. Ez biztos az emberek felé irányult bizalmatlanságomból fakad.

      Törlés
  5. Előre bocsánat, hosszú lesz (és lehet tele helyesírási hibákkal, de félek mire géphez jutok, elfelejteném, hogy írni akartam ide xD) és lehet kicsit szétszórt, mert nem fogom visszaolvasni se (mindig megugrik a "kurzor" vagy mi, és ha kilépek a dobozból, akkor nem hagy visszalépni és szerkeszteni)...>.<

    Én hiszek a fiú-lány barátságban, és ez nálunk úgy működik tökéletesen, hogy összeszokás után már nemtelenek vagyunk...Sok fiú haverom van, de azok nem a barátaim, viszont a legjobb barátaim is fiúk, ennek előnye, hogy ők másképp gondolkodnak, így kiegészítik az én (női) gondolatmenetemet...hátránya, hogy mindenki hozzájuk ad...
    A lényeg, hogy mi idővel úgy tekintünk a másikra, mint emberre, nem mint fiúra/lányra/férfira/nőre...nálunk a barátnak nincs neme, a barát "csak" barát...Persze én ugyanúgy imádom a fiú barátaimat, mint szegény N-t (legjobb barátnőm), ugyanúgy ölni tudnék értük, ugyanúgy bármit megtennék értük, és ezért gyakran furán néznek rám...A fiú barátaim ugyanúgy meghallgatnak, felveszik a telefont éjszaka, mint N, ugyanúgy eszünkbe se jut, hogy ez több is lehetne barátságnál...
    Sajnos nehezen bízok az emberekben, de a barátaimban bízok...általában az "udvarlóimat" előre szembesítem ezzel, hogy van nekem két nagyon jó fiúbarátom, és nem leszek hozzájuk nőve (időnk miatt lehetetlen lenne), ha zavarja nem is fogom emlegetni se őket, fel se hozom, hogy mi van velük, de az első olyan mondatnál, hogy "kevesebbet kéne beszélnem velük", vagy ilyesmi Ő lesz seggbe billentve, nem a barátaim...Általában ezt jól szokták fogadni...vagyis tényleg...eddig egy kivételével az összes pasim elfogadta, hogy nekem barátaim vannak, volt, aki össze is haverkodott velük...sőt, olyan is volt, aki vitáknál lb-met kérte meg, hogy nyugtasson meg, mert rá nem figyelek (jogos, tényleg nem figyeltem, paraszt volt, miért hallgattam volna a sértegetését? xD)...
    Viszont az az egy...ő féltékeny típus volt (bár én szépen csendben elfogadtam, hogy az exeivel lóg, kit érdekel, ennyire még én is bíztam benne), szóval nem hoztam fel soha a témát, haverom volt előtte, tehát tudta, hogy kik vesznek körül...legjobb barátommal beszélgettem róla (mint minden aktuális kapcsolatomról, ugyanúgy, mint N-nel is), de neki nem említettem legjobb barátomat...Amikor találkoztak - véletlenül, legjobb barátom a nőjével volt, és összefutottunk a városban - csak köszöntünk egymásnak mi is (puszi meg ölelés nélkül...haverékkal puszival köszönünk, lb-mmel meg öleléssel, de mindkettőt hagytuk, mert tudtam, hogy mennyire nem tolerálja a kedveském a fiúkat a közelemben), aztán mentünk is tovább...alig mentünk 5 métert a drágám közölte velem, hogy ő megveri ezt a gyökeret...Néztem rá, hogy mégis mi a fenét csinált? Ő az a jó barátom nem? Úgy emlékszik, hogy igen, és semmit nem csinált csak gyökér...ráhagytam inkább, és megmondtam, hogy felejtse el...mindig felhozta...két mondatot váltottak...vagyis csak futólag köszöntek egymásnak, én se beszéltem róla, és mégis utálta...(Amúgy ezért ki is akartam tenni, mert ha nem fogadják el a barátaimat - akiknek leírhatatlanul sokat köszönhetek - akkor lényegében engem se fogadnak el, de legjobb barátom - akinek elmeséltem, hogy meg akarja verni a drága, és megkértem, hogy véletlenül se kötekedjen vele - azt mondta, hogy csak szeretetből csinálja, tűrjek, majd jó lesz...)
    Nem változott, aztán vele nagyon csúnyán is szakítottam, nem volt hajlandó végighallgatni se, ezért felhívtam legjobb barátomat, hogy neki mondjam el, amit akartam...kb 2 percébe telt, hogy megjelenjen mellettem és elkezdett kiabálni velem, hogy már megint pasikkal beszélgetek, hallja a hangját a telefonból...Másnap békülni akart, hogy barátok maradhassunk, és azzal kezdte a beszélgetést "azt a gyökeret akkor is megverem, ha hagyod, ha nem, nem érdekel mit mondasz"...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak sikerült kilépnem belőle...>.<
      Még jó, hogy lemásoltam előtte...xD
      Szóval itt a vége is:

      Én próbáltam tolerálni, hogy ő nem fogadja el a barátaimat, tényleg szinte fantomként tartottam magam mellett őket, még azt a barátomat is visszamondtam, akit majdnem egy éve nem láttam előtte, de nem akartam hogy balhézzon...és mégis...Szerintem ilyen barátságoknál nem feltétlen a "bűnösnek" kéne tolerálnia kizárólag a másikat, hanem a párjának is...
      Azt megértem, hogyha van barátod, ne lógj a legjobb fiú barátod nyakában, meg még talán azt is, hogy csökkentsd a találkozókat, de azért a másiknak se ártana "nyitnia" a legjobb barátod felé...legalább annyira, hogyha meglátja nem meg akarja verni, hanem nem foglalkozik vele...
      Vagy most azt kellett volna mondanom lb-mnek, hogy bocs mostantól örihari, mert a pasim nem engedi, hogy beszéljek veled?
      A barátságok sokkal tovább tartanak, mint egy szerelem...vagy mint esetemben a kapcsolatok, szóval el kell ismernem sokszor helyeztem a barátaimat a párom elé (vagyis ezt most úgy kell érteni, hogy ha pasimmal voltam, és hívott valamelyik, rögtön felvettem a telefont, hogy megkérdezzem mi a baj...de ez oda-vissza megy, én is volt, hogy sms-t küldtem, mert tudtam, hogy barátnőjével van lb-m, és rögtön felhívott, és még a csaj is aggódott értem...).
      Sőt nagyon gyakran bemutatjuk egymásnak az aktuális partnereinket - nem azért, hogy ne legyen balhé belőle, hanem azért, mert az ember örül, ha a barátja jóban van a választottjával...Van olyan exe is lb-mnek, akivel a mai napig jóban vagyok...xD

      Megértem azt is, akik azt mondják, hogy nem létezik ilyen barátság, de azok szerintem azért mondják, mert még nem találtak igazi barátot az ellenkező neműek közül...:)
      Na meg...a nemtelenség csak közös beleegyezéssel megy...tehát ilyenkor már a nő se várja el, hogy ajtót nyissanak neki, vagy ilyesmi...bár mi konkrétan mindig egymásnak tartjuk az ajtót, amelyikünk előrébb van, az fogja a másiknak az ajtót...vagy ha sörözni megyünk, mindig egymást hívogatjuk meg...
      (Mondjuk mi már lb-mmel téptük is meg egymást...rendben van, mert egyenrangúak vagyunk teljesen a kapcsolatban, és "szerencsére" hosszú hajú, nem volt nehéz dolgom, de azért nem kellemes.)

      Törlés
    2. Semmi baj,hogy hosszú levelet írtál meg a helyesírás se zavar. Elég sok minden járt a fejemben miközben olvastalak.
      Legfőképpen az hogy nagyon naivan gondolkozol még sok mindenről. És ezt nem bántásból mondom meg semmi ilyesmi,csak ahogy leírtad,hogy te a pasijaidat cseszed le ha felhozzák hogy kevesebbet kéne a pasi haverokkal haverkodni... hát nekem ez fura. Tudod, meg kellene fordítanod a helyzetet kicsit: mi lenne ha a párod mondaná ugyanezt neked? Hogy fogd be és szállj le az ő lány barátairól?! Gondolom te is ki lennél -vagy ha most még nem így fogod fel,akkor majd ha idősebb leszel megérted.
      Én ha férfi lennék és egy csaj ilyennel jönne,én rúgnám seggbe.
      De majd ahogy idősödsz változnak az értékrendjeid. Most még így gondolod. De azt nem tudod a pasik mire gondolnak. Lehet hogy neked csak barátok... De hidd el, nem csak az együtt lógáson jár ezeknek az eszük.... Most még lehet,mert gondolom kisfiúk.. de idővel más lesz nekik fontos.
      Nem akarom az álomképedet összezúzni és paraszt se akarok lenni,de sajnos sok mindent megtapasztaltam velük kapcsolatban,meg beszélgettem olyan érettebb férfival(nem 15-25 évessel),aki elmondta hogyan gondolkodnak ők. Szóval ennyi. Az hogy a tieid még nem hajtottak rád,gondolom az éretlenségükből fakad- de idővel megeshet.

      De mint a bejegyzésben is írtam, nem azt mondom,hogy nem lehetünk jóba pasikkal- de van egy határ úgy érzem.
      Egy párkapcsolatot alapból nem múlhat felül egy másik pasi barát. Mert akkor nem érdemleges a párkapcsolatod sem...

      Amit így elmeséltél a srácról ,aki megakarta verni a fiú barátodat,nagyon gyerekes. Tipikus éretlen viselkedés. Ezt a dolgot kettőtöknek kell(et volna) megdumálni. A kapcsolatod legelején kell a dolgokat tisztázni,de neked sem szabad feszegetni a határokat. És itt nem azt mondom,hogy nem lehet az embernek fiú haverja,de vigyázni kell,mert a másiknak fájhat. Alapból ha párkapcsolatba vagy,akkor lényegében ő lesz a te legjobb barátod is- erre sem árt gondolni. (:

      Én mint nő is féltem a "területem"- vagy hogy fogalmazzak. Nem örülnék én sem,hogy ha a párom intim szférájába nyomulnának más nők. Én se megyek más férfiak túlzott közelébe. Szóval ezek kompromisszumok. Ha nem tudunk az életben ilyeneket kötni akkor baj van.


      Végtére is, én nem mondom hogy nincs fiú lány barátság,de ahhoz kell lennie egyfajta érettségnek,komolyságnak, vagy pedig melegnek kell lennie a srácnak.

      Törlés
    3. Amúgy tudom, hogy félresikolhat (?) ilyen barátság, én is jártam már így, rengetegszer, de az én barátaim (vagyis akik nem a haverjaim, hanem a barátaim), azok tényleg a barátaim (csak és kizárólag - mondjuk csak velük működött a nemtelen dolog, a többi kitartóan harcolt a friendzone ellen, ők meg eleve odajöttek)...
      Egyébként őszintén szólva, ha elém ilyennel állna a lentebb kifejtett (ha nem ide írom, következő kommentben), akkor megköszönném az őszinteségét, és nem szövögetnék összeesküvési elméleteket...engem választott, szeret, bízik bennem, én meg őt, szeretem, bízok benne, mindenki boldog, felesleges stresszforrás a barátosdi, amire egy kapcsolatban sincs szükség...

      Egyébként a komoly kapcsolatokban nem vagyok jó, mert szépen fogalmazva többnyire s***fejekkel vagyok körbevéve, de a barátnőimet se hanyagolom ilyenek miatt...
      Meg nem vagyok a legjobb barátaimhoz nőve, egyiket nagyon ritkán tudom csak látni, mert dolgozik (ő már nem esik bele a 15-25 éves kategóriába se)...viszont biztos érezted te is fenyegetve a szeretteidet (barátaidat), aminek következtében az első gondolatod nem a kompromisszum volt, hanem az, hogy meg kell semmisíteni a fenyegetés forrását...gondolom ilyesmit értesz a terület féltés alatt is...csak az másféle fenyegetés/fenyegetettség...
      Én ezt az egyetlen kis antibarátosat nagyon szerettem, és így is annyira lecsökkentettem a találkozókat miatta, amennyire tudtam (egyik legjobb barátom az osztálytársam volt, azt nem tudtam volna), visszamondtam a fentebb említettet is csak azért, hogy ő nyugodt legyen, nem is beszéltem róluk...ezért nem értettem, miért volt ilyen agresszív...azok után, hogy ő meg hét közben az exeivel járt sörözgetni, és nem rémlik, hogy akármikor balhéztam volna miatta...amikor még "ismerkedtünk" - vagy mi a szösz - akkor hajlamosabb voltam aggódni az exei miatt, de miután engem választott, úgy gondoltam felesleges...és mivel udvarlóim akadtak, és mindet pattintottam érte (sokat le is tiltottam közülük, akikről tudtam, hogy képesek lennének keresztbe tenni nekem), nem értettem, miért nem lehetett elfogadni azt a két barátomat, akiknek barátnője van - és volt eddig is...most se értem, de már nem is érdekel, ők itt vannak nekem, a barátnőik elfogadnak - legalábbis az egyikkel jóban vagyok, a másikat meg nem érdeklem...

      Biztos vagyok benne, hogyha picit nyitottabb, mi is meg tudtuk volna beszélni, mert nem azt kértem, hogy legyenek legjobb barátok, vagy hogy hagy nőjek oda hozzájuk, hanem azt, hogy ne kényszerítsen választási helyzetbe - nem tudtam volna választani, ha tényleg nekimegy, nem tudom mit csináltam volna, és őszintén szólva még most se tudnék választani, vagy mit csinálni...még csak nem is kellett volna hallania róluk, csak azt szerettem volna, hogyha meglátja, hogy pl "lájkolta" egy képemet, vagy összefutunk velük az utcán, ne rendezzen nekem jelenetet...Aranyos dolog a féltés, de ez már beteges volt - és lb-m ennek ellenére azt mondta, hogy tartsak/tartsunk ki...
      És lehet naivan állok a dologhoz, de szerintem itt elég erősen közrejátszott az ő hülyesége is, és a barátaimat ismerem...vagyis jobban, mint ő ismerte...

      Hogyha az ember valakit szeret, bízik benne, és bármit megtenne érte, türelmes vele, kitartó, és mindig ott van, és szinte rajong érte, és bármiben támogatja (akkor is, ha az hülyeség), és megtalálta külsőre is a "szőke herceget" személyében, akkor miért cserélné le egy "barátjára"? Az, hogy neki ez nem tűnt fel - se az, hogy mindig kiálltam mellette, és hányszor bántott meg, amit én szépen lenyeltem - nem az én hibám...Én minden tőlem telhetőt megtettem érte, amikor a barátaimat kellett volna elkergetnem, az már túl volt egy bizonyos határon...
      És igen belőle kiindulva (de lehet csak dac mondatja velem), inkább a barátok, mint még egyszer egy ehhez hasonló kapcsolat...

      Törlés
    4. Ja és megértem azt a részét, hogy ha az embert megcsalják vagy kihasználják nem tud úgy bízni a másikban, és tisztában voltam az ő előzmény történetével is (meg a sajátommal is), de nem kell egyből a legrosszabbat feltételezni, ha mindig úgy kezdenénk a dolgokat, hogy úgyis rossz lesz, akkor nem is érdemes belekezdeni...Ha meg elkezdjük, akkor érdemes úgy hozzáállni, hogy a legjobbat kell kihozni belőle, és "bízni akarok a másikban", és "bízok a másikban"...Ha az egész arra épül, hogy benned se fogok bízni, mert az előzőekkel hogy jártam, és tuti te is olyan vagy, akkor mi értelme az egésznek? (Eleve, ha biztosan tudom, hogy ez is olyan lesz, mint az előzőek - negatív értelemben - akkor inkább elkerülöm...)

      Törlés
    5. Hmm értelek. Akkor itt ti kapcsolatotokban csak részedről volt meg a kompromisszum, és úgy látszik a srác részéről nem,ha ő találkozgatott mással. Ebben az esetben ezt nem hagytam volna. Ezt meg kell beszélni,mert mindig jó ha mindkettő fél tudja hogy hol a határ és hol a helye. Nem fer ez így hogy te megvonod magadtól a barátaidat, ő meg a volt csajaival találkozgat.

      Elvileg ha valaki szeret téged,akkor nem kényszerít számodra kellemetlen helyzetekbe, hanem -még ha számára nehéz is- megpróbálja elfogadni a környezeted. És ha nagyon nem megy,akkor jön ez ,hogy meg kell állapodnotok valamiben. Igazából full egyszerű minden-csak mi emberek bonyolítjuk túl :D
      Persze jogosan mondanád,hogy én mint kívülálló könnyen beszélek és tény,hogy ha én kerülnék fura szituációba nem biztos hogy jobban lereagálom. Nem tudom.
      Ja jó dolog a féltés,de ez a te esetedben nem az volt- ez túlzott féltékenység a semmire =(

      Így értem már az "inkább a barátok" mondatot is. Nézd,ezt nem is nevezném teljes értékű kapcsolatnak. Ahol a bizalom kis szikrája sincs meg a másikban az régen rossz. Hiába van,hogy a kapcsolatoknak van mély pontja meg sok veszekedés... mégis ha ott vannak egymás mellett a felek,akkor nincs baj. Így viszont,hogy állandóan fúr téged valamivel,nem normális.
      Igazából amíg valaki a régi sérelmei miatt nem képes bízni teljesen a másikban,az még nem áll készen új kapcsolatra. A sok balfék ember itt szúrja el,hogy a szakítás után egyből új kapcsolatba menekül -holott nincs rá készen és ezzel az új illető is szenved csak,mert nem lesz teljes értékű a kapcsolat.

      Törlés
  6. Elkezdtem kommentet írni, aztán rájöttem, hogy inkább bejegyzés lesz belőle:).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy is jó a válasz- belinkelheted ha gondolod (:

      Törlés
  7. Nekem a legjobb barátom egy srác. Ő tényleg nem tudja hol a határ, ölelget, puszilgat stb. Bár régen volt hogy majdnem összejöttünk, de aztán nem lett ebből semmi, de ő sokáig szerelmes volt belém. Sajnálom szegényt eléggé. Aztán az utóbbi évekbe már próbáltam távolságtartóbb lenni vele, így azért jól működik a barátság. Szerencsére párom is kedveli, féltékenykedésről szó sincs. De azért elég érdekes dolgokon mentünk keresztül régen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De nem érzed azt hogy így akkor nem túlzottan nagy barátságról beszélünk?! Csak mert így hogy már alapból szerelmes volt beléd, és mellé majdnem össze is jöttetek,de mégsem... Szóval ezt így nem nevezném barátságnak. Ezért is írtam fentebb,hogy itt a fogalmak nagyon össze vannak keverve,meg el vannak értéktelenedve. egy barátság feltétel nélküli szeretet, a felek mindent képesek nyíltan megbeszélni, kiállnak egymásért. "A barátság összetett, támogató emberi viszony."
      Azzal hogy ti közel kerültetek,meg nem is, de ő még mindig szerelmes (mert ugye az érzelmek nem múlnak el máról holnapra) , nem nevezném baráti kapcsolatnak. May olybá tűnhet hogy te kihasználod,mert nyilván mindent megtesz neked,ha szeret. Ez meg kellemetlen. Nekem is voltak olyan emberi kapcsolataim,ahol a srác többet érzett,de konkrétan megbeszéltük a dolgokat és azóta nem beszélünk annyit. Ezek bonyolult dolgok. =/

      Törlés
    2. Hát régen eléggé kellemetlen volt a szitu, de határozottan barátságként indult, majd átment szerelembe és végül visszafejlődött barátságba. Sokszor én se tudtam hogyan viselkedjek, ezért azt hihette hogy nyitok felé, de már évek óta tudja hogy köztünk nem lesz soha semmi. Úgy hogy most már normális baráti a kapcsolatunk. Egyébként mi se beszélünk már olyan sokat, főleg hogy el is költöztem Győrből, de még így is ha egyszer kétszer ráírok vagy ő rám, akkor is tök jól elbeszélgetünk. Azért is fontos nekem ennyire mert a szociális fóbiám miatt másokkal nem is nagyon merek beszélgetni facebookon. Vele meg akármiről, akármikor.

      Törlés
    3. Ja így értem. Bár nem tudom,hogy hogyan fejlődhet barátsággá vissza,de ha jól kezelitek a kapcsolatot,meg nem rondít bele az aktuális kapcsolatba akkor nincsen probléma.

      Törlés
  8. Nekem mindig is fiú barátaim voltak inkább, mintsem lányok. Fiús vagyok, motort szerelek, motorozok, előbb megyek motorozni mintsem, hogy vásárolni menjek az egyik csaj ismerősömmel. Sok vita volt ebből mindig is a kapcsolataimban, hogy miért vagyok fiúkkal, meg biztosan tetszem nekik stb. De most komolyan miről beszélgessek a lányokkal??? Őket nem érdekli az ami engem, engem meg az nem ami őket.... Volt már olyan is, hogy azért szakítottam a sráccal, mert nem bírta ezt elviselni. Szerintem ez a gyerekes féltékenység netovábbja. A mostani párommal egymás mellett nőttünk fel, sok mindenen keresztül mentünk, és sajnos sok fiú barátot is kellett passzolnom miatta. Ez talán a kompromisszum. Ő eltűri azt a párat ami még meg van :D Engem sem zavar amíg lányokkal barátkozik, amíg tudom, hogy nem azt várják mikor tűnök el a színről, hogy a helyembe léphessenek. :D Egyébként meg mi összehozzuk a barátainkat, közösen bográcsozunk jól érezzük magunkat. Lehet ezt így is csinálni. A lényeg, hogy egyensúlyban legyen minden, közösen kell megoldani a problémákat, kompromisszumokat kell kötni és nagyon jól összelehet hangolni a fiú lány barátságokat úgy, hogy egy párkapcsolatban se okozzon gondot. Főleg egy értelmes és komoly párkapcsolatban. Ahol ez gondot okozz, ott tényleg nem értelmes folytatni a kapcsolatot. És fiú lány barátságról nem beszélhetünk, ahol az egyik fél többet akar a másiktól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezért mondom,hogy amíg kompromisszum van addig nincs gond ;) mert akkor képesek vagytok megbeszélni a dolgokat,hogy kinek mi fáj és mik a határok. szerintem ez a lényeg. (:

      Na most és erre mi a biztosíték,hogy nem akar titokba valaki a helyedbe lépni?! Én elvből nem bízok más nőkben,mert tudom ,hogy mindig az kell aki foglalt... Nagyon egy suttyó dolog ez.
      De abban egyet értek,hogy kell egyensúly! szerintem is (:

      Törlés