Oldalak

2014. december 16., kedd

Elgondolkodtató- idézek egy másik blogger társunktól

Most nem leszek túl eredeti és nem saját bejegyzést mutatok- de úgy érzem ezt meg kell osztanom másokkal is. Bennem szabályosan érzelmeket váltott ki ez a szöveg -ami amúgy nem konkrét személyről szól és akinek nem inge ne vegye magára ha lehet- viszont irtóra jogos. Sok ember ilyen túlzásokba esik ,és onnantól nem önmaga,hanem egy unalmas tömegeknek kiáltó.

A szöveget a Széljegyzetek életem margójára nevű blogból idézem,ahol az eredeti szöveget is megnézhetitek A Bloggerina című bejegyzésben.

" A bloggerina teljesen büszke volt magára, hogy ugrott egyet a követői száma. Immár nem 329 ember követte nyilvánosan vagy sem, hanem 330. Nagy ugrás ez manapság főleg úgy, hogy ő még le meri írni ennek az uniszex szónak nőiesített változatát. Azt is mondhatná magára, hogy blogírónő. De nem. Szerette magát száz követő után felszegett fejjel bloggerinának nevezni. Imádták a bejegyzéseit, nagyon sok pozitív visszajelzést kapott az olvasóitól. Ez azért számított, mert egy olyan világban, ahol gyakorlatilag csak nők vannak, és gyakorlatilag ugyanabban a témában írnak – életmód és szépségápolás – érvényesülni tudott. Valami újat, mást hozott az internet színes felületei közé.

Manapság, ha valaki elolvas egy ilyen blogot, akkor csak és kizárólag azért teszi, hogy kifikázhassa, hogy félrekente a körömlakkot, rossz termékre mondta, hogy jó, és különben is, minden teszt szponzorált.
Mióta megvolt a facebook, insta és twitter, azóta pedig, megállíthatatlan lett. Szárnyalt. Csak éppen azt nem vette észre, hogy a környezete fordult egyet. Akik addig mellette voltak, elhagyták, s újak léptek a helyükre. Ő olya típus volt régen, aki alig mer kommentelni, véleményt alkotni, szinte csak magának írja a blogját. Mióta pedig naponta több százan kattintanak rá a bejegyzéseire, féltékenységből mindenki elhagyta, aki addig mellette volt. Legalábbis, ő így gondolta, hiszen nem megváltozott, csak bátrabb lett. Ugyanolyannak gondolja magát, mint amilyen volt a 330 követő előtt, amikor jó, ha harmincan tették ezt. Most már úgy érzi, hogy ő a mindenség. Sokan megkeresik, sokan számítanak rá, tanácsokat ad, a saját életéről csak részleteket oszt meg, s minden személyesség nélkül ír nap, mint nap.
Sikerét köszönhette annak, hogy régen szeretett egy olyan sportágat, amit kevesen képviselnek ilyen formában. Hogy olyan bejegyzéseket készít, amilyeneket őelőtte csak a női magazinok csináltak. Hogy egy kisebbségi szubkultúra tagja, mely mindenki másnak, aki nem képviselője, egzotikus, érdekes, titokzatos, aranyos. Hogy mindenkivel kedves. Tehetséges. Persze, ezt mások mondták. Aztán elhitte, és csinálja, ahogy a párja mondaná úgy, hogy abban senki se tudja megfogni.
Ez a profizmus.
Természetesen, akiknek most ír, azok mind akkor jelentek meg nála, amikor játékot hirdetett. Egy hangzatos cuccokkal teletolt csomagért játszhatott mindenki, s már jöttek is az emberek, a kommentek. Aztán egy újabb játék. Akik olvassák, jobbára azt sem tudják, kicsoda, és neki sincsenek még halvány fogalmai se, hogy kik szólnak hozzá mindennap. A találkozók sablonos kapcsolatokra épülnek, melyek ugyanabban a világban játszódnak, ahol él hétfőtől szombatig. A beauty világ útvesztőjében. Ebben a púderillatú, márkáktól túlfűtött barátozósdiban.
Szeret barátkozni. Állítja ő.
Szereti ünnepeltetni magát, mert így érzi, hogy lett valaki. Gondolja magában.
De hát, mindenki egyéniség, mindenki különbözik, tárja szét a kezét, és ez a valami az, ami megismételhetetlenné tesz egy blogot, egy bloggerinát.
Igaz ez egészen vasárnapig. Olyankor a boltokat járja, vagy a piacokat. Most is a drogériában ácsorgott, és a parfümöket szagolgatta. Próbálta az új poszt-sorozatához kitalálni, hogy melyik olcsó pacsuli illik legjobban a márkáshoz. Mert hogy, most megcéloz egy új szegmenst. Jelesül azokat, akik képtelenek drága holmikra befizetni. Nekik jár az olcsó készlet, no de milyen, ha senki sincs, aki bemutatná, melyik milyen. S ha már itt van, akkor megveszi a huszadik körömlakkját, a harmadik száz színű palettáját, a nyolcvankettedik bizsu nyakláncát, mert ugye lélekápolásnak vagy jutalomnak neki is jár egy kis percent.
S amikor visszatette a prémiummárkás kozmetikumot a polcra, akkor remegni kezdett a keze. Hogy attól, mert le kellett tennie, hogy egy olcsóbb után nyúljon, vagy a tudattól, hogy erre már nincs bekalibrálva az ő pénztárcája sem, nem tudta megmondani. A párja mondta neki, hogy húszezerig válogathat. S az előző négy bolttal együtt ez már bővel túllógott a kereten.
De ha csak most… most az egyszer túllép ezen, akkor talán nem lesz baj."
Egy ideje blogolok én is; ismerhetitek a történeteimet,az életemet kis darabokban, volt alkalmam sok aranyos embert megismerni... ,de láttam a másik végletet is. Az olyat aki ilyen mint a fent említett "bloggerina".
Én kívánom,hogy egyik itteni ismerősöm se váljon ilyen "förtelemmé" (ahogy a Dragon Age-ben is mondják).
Nem ér egy blog semmit a készítője eredetisége nélkül. Ha tömeggé,tucattá válik valaki,és csak a megvásárolt termékkel való hencegés maradt,meg a sok ismeretlen feliratkozó,ismeretlen arcba mosolygó, akkor már az illető is megvásárolható termékké vált- és meg is vásárolták.
Tetszett ez a gondolat menet amit Tipegő Zombi (az értelmi szerző) alkotott meg- valahogy szívemből szólt ezzel.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon kedvelem Dóri írásait, de ez a gondolatmenete eléggé sarkalatos. Az ilyenekből mindig kiérezni, ha az írója ellenszenvet táplál egy bizonyos réteg iránt. Igen, vannak ilyen emberek, akik így működnek, mint a fenti példa (bár ez már elég beteges szerintem), de azért a bloggerek igen nagy zöme nem viselkedik így. Aki meg igen, az még kezdő lehet és nagyon meg akar felelni. Egyébként amennyire belelátok ebbe a szférába, a beauty blogokat éri a legnagyobb támadás, de nem tudom megérteni, hogy egyesek miért nem tudják alkalmazni az élni és élni hagyni elvét. Ha valakinek az okoz örömet, hogy elverje a fizetése felét körömlakkokra, lelke rajta. Ő pénze. Van, aki az ilyesmit is szereti olvasni. Minden embernek vannak fura kattanásai, amire egyesek ferde szemmel néznek és nem értik meg.

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon szeretem az írásait, de most hirtelen nem emlékszem, hogy ehhez a bejegyzéséhez hozzászóltam-e (mondjuk egyetértésemet fejeztem volna ki vele csak).
    Speciel én is megkaptam, hogy tuti csak azért vásárolok össze minden szart, mert jó lesz a blogra (ami átmenetileg szünetel, ugyanis az iskola ellehetetleníti az írást, konkrétan meghalni sincs időm)...Ez több okból se igaz, egyrészt diák vagyok, annyi "zsebpénzem" van, amennyit az avonból szerzem (amúgy kaja pénzt kapok de rendszerint ezt tényleg kajára vagy innivalóra költöm el, ugyanis azon nem fogok spórolni azért...), szóval ez elég kevés; másrészt én azért a kicsikéért is megdolgozok, rengeteg ember hülyeségeit (elnézést, de néhányan tényleg iszonyatosan lekezelőek mert fiatalabb vagyok náluk, és rajtuk "élősködök", de nem kell tőlem rendelni akkor, és kész...de mindegy) tűröm el, és bizony utána jól esik valamibe fektetni, amit szeretek...A blog nekem csak jót tett és határt szabott a költekezéseimnek (ezt viszont határozottan emlékszem, hogy régebben leírtam Dóri egyik bejegyzéséhez), tudom ez elsőre fura, de a blog előtt gondolkodás nélkül összevásároltam minden vackot, most viszont ahogy nézem a többi blogot is sokkal többet szelektálok, és átgondolom, hogy mire is adok ki pénzt...plusz én ennyi (vagy meggondolatlanságból ennél több) sminkterméket is felhalmoznék amúgy is (lásd a rúzsmániámat, az elmúlt kb 3 évben amióta blogolok, nem duplázódott meg a számuk, sokkal kisebb a növekedés, pedig több mint 50 rúzsom van), csak annyi, hogy így írok is róluk, és jobban megnyugszik a lelkiismeretem, mert hiszek abban, hogy más emberek (főleg diákok/kamaszok) pénztárcáját meg tudom óvni...
    Amúgy én se szeretem ezeket a szponzorált bejegyzéseket, de ha azt vesszük valamilyen szinten én is így csinálom, hiszen tanácsadónősködök, és jót (is) írok avon termékekről (mondjuk én leírom azt is, ha valami rossz minőségű, de szerencsére az esetek 60%-ában elégedett vagyok).

    Amúgy örülök, hogy megosztottad, mert így ha oda el is felejtettem írni, legalább itt hozzászóltam...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem hinném hogy te ebbe a kategóriába tartoznál (: Itt nem arról van szó hogy ezt bárkinek is magára kéne vennie- ezt pláne a legelején írtam-, csak egy összegzés.
      szerintem nincs abban rossz hogy megosztod a tapasztalataidat másokkal- ez még engem is érdekel bizonyos szinten. Csak tudod kár egy blogért ha túlzásokba esik és ellaposodik a témája. Érted gondolom.
      De itt nem konkretizált senki felé. Ez csak egy történet. Plusz ott a link a folytatásért! (:

      Törlés
    2. Zsófi, én kicsit sem vettem magamra, mert tudom, hogy nem ez a kategória vagyok :) Csupán nem kedvelem annyira, mikor szélsőséges álláspontok fogalmazódnak meg akármilyen témában, főleg azért, mert könnyű őket félreérteni.

      Törlés
  3. Megóvom saját magam: ez egy kitalált írás, egy kitalált emberről, és aki ezt komolyan tudja venni, nem látni azt, ami mögötte van, annak kár ezt magyarázni. Igen karikírozott, igen sarkalatos dolgot vázoltam fel, vannak emberek, akik egyszerre megcsinálják (és nem csak a kezdők), és vannak, akik külön-külön képviselik ezt, persze nem ilyen szélsőségesen. De van rá példa.
    Akit meg sért, hogy támadások érik a hobbiját, az pedig, tanulja meg, hogy nem mindenki fog egyet érteni, és szabadon nyilváníthatok véleményt bármivel kapcsolatban, bár most újra mondom, ez egy kitalált történet, ami egészében jelent valamit. Amúgy bármilyen hobbira, bármilyen emberre, bármilyen blogra rá lehet húzni.
    Ez azon a blogomon van, ami nem kommentelhető. Amúgy, nem érdekel, ki mire költ, és mennyit költ, az mindenkinek a szíve joga.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az kimaradt, hogy hozzátenném, sem lenézés, sem utálat nem fogalmazódott meg bennem, amikor írtam.

      Törlés
    2. Nem támadásnak szántam a hozzászólásomat, csupán - a te szavaiddal élve - én is kinyilvánítottam a véleményemet :) Én nem szeretem a sarkalatos írásokat, mert mint fönt is írtam, könnyen félre lehet érteni. Jó, nyilván mindenki saját felelősségére olvas el dolgokat, de részemről ez sem volt több, mint egy vélemény, minden rossz szándék nélkül :) Nyilván nem tetszhet mindenkinek minden. Összességében nem is annyira a téma volt problémás számomra, hanem a szélsőséges témakezelés. Azt is tudom, hogy nem egy valós személyről íródott, mert ennyire lehetetlen lánnyal még én sem találkoztam :P Szóval csak azt akarom ebből kihozni, hogy igazán nem kell úgy érezned, hogy védekezned kell, neked nyilván ilyen a stílusod, szereted az iróniát. Én sajnos nem, és nehezen állom meg, hogy ne szóljak hozzá az ilyesmihez.

      Törlés
  4. Engem csak az zavar hogy tényleg vannak ilyen oldalak- főleg akkor az idegesítő ha egy jó blog vált ennek az áldozatává.

    VálaszTörlés
  5. Én csak tőletek szoktam termékteszteket olvasni, és azokat szeretem is, mert közben magatokról is meséltek, és sokkal nagyobb élmény egy embert megismerni, mint csak a véleményét. Egy olyan blog viszont, ami semmilyen személyiséget nem hordoz, semmivel nem lesz érdekesebb mint a Wikipédia vagy egy Avon-katalógus, vagyis miért ne választanám inkább az utóbbiakat, ha érdekel valami?
    Az ilyen blogok léte mondjuk nem zavar, csak szörnyen unalmasnak találom őket. De valakit biztos így is szórakoztat, ha összejön a 300+ feliratkozó... Hiába, csak az tudja (akár rossz értelemben is) eladni magát, akire van kereslet :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bölcs gondolat. T.Zombi is ezt mondja meg én is: nem az zavar hogy léteznek ilyen blogok. Mert tény hogy mindenki azt tesz amit akar,de sajnálom az olyan blogokat amik valaha jók voltak,voltak mondani valói és ez később megszűnik (több blogot visszapörgettem az elejére).

      Törlés