Pici öröm

Azt sajnos nem lehet mostanában elmondani,hogy szétvet a boldogság,de azért igyekszem minden kis apróságot sorsszerű jelnek venni,és örülni mindennek.
Nos ma is kicsit úgy éreztem,hogy a legutóbbi szomorkás kirohanásom után a sors dolgozik,és nem hagyja ,hogy sokáig csüggedjek.
Még ezer éve találtam (vagyis elnézést; anyukám találta) a turkálóban egy nagyon nagyon gyönyörű,csodálatos szoknyát,amiben ha meghúzzuk a madzagot,akkor felhúzódik a hátulja- mint a régi kosztümös filmekben a nőknek. Nagyon vagány,csak egy gondom volt vele,hogy nem volt jó rám. Természetesen elhoztam,mert nem lett volna az a pénz,hogy ott hagyjam; gondoltam majd belefogyok,vagy csak lesz valami.  Igazából a méret az tökéletesen passzolt hozzám,csak nem volt rajta cipzár,ami miatt olyan volt mint egy zsák amibe belebújik az ember... aztán a combomnál nem jött így fel.  Sajnos akármennyit fogytam,nem igen akarta azt amit én. Aztán kérdeztem mamámat,hogy nem e lehetne egy cipzárt mégis beletenni,mert simán hordhatnám úgy már.  Ő megbeszélte egy ismerős varrónővel,és múlt héten jutottunk el odáig végre,hogy elvigyük a szoknyát a nőhöz. 
Ott elidőztünk,elnézegette a szoknyát,végül azt mondta hogy megoldja,adjunk időt neki- és mondta hogy kedden jöjjünk vissza ( ez volt előző hét csütörtökön).
S mikor ma hazaértem,mamám  rögtön ezzel fogadott,hogy elhozta a cuccost,és nézzem meg *-* Annyira bepánikoltam hirtelen,mert azt hittem,hogy szétbarmolta az egész szoknyát,meg nem lesz jó,és kész pánikban voltam.
Végül mondtam magamban,hogy oké,megpróbálom. S mintha rám öntötték volna *-* Olyan gyönyörű,és tökéletes,és el sem hiszem,hogy végre eljött az a pillanat,hogy tudom hordani *-* Eddig egy barátnőmnek se tudtam körül irni,mert ezt látni kell. Bár lehet ,hogy csak számomra nagy durranás,de nekem ez szerelem olt első látásra. Plusz nem mindennap talál az ember ilyen különlegességeket turkálókban.

Így kell elképzelni! Én most azt a felhúzható részét hátulra tettem,de szerintem oldalt is lehet hordani,mert szép úgy is. Nem tudom mennyire lehet kivenni- természetesen élőben szebb- ,de most ennyit tudtam tenni. Ahogy felhúztam,és tudatosult bennem,hogy jó is rám ,egyből le kellett fotóznom,mert most nagy az öröm! Hány hónapot (!!!) vártam erre a szépségre. De ebből látszik,hogy megéri várni  ;)

Ezt a képet csak azért,hogy teljes valómban is lássatok :D Bár utálom magam így fotózni,mert dög nehéz a gépem.
De tényleg még most is nehezen térek magamhoz,és boldog vagyok ^^ Őszre,télre megvan a ruhám :D Meg most kaptam Vivitől szintén egy hosszú szoknyát,ami nekem nagyon tetszik. Mondjuk az egy sima,egyszerű fekete, hosszú szoknya. De nagyon jó,és az is tökéletesen illik rám- talán kicsit nagy is.
De ha már itt tartunk,akkor mutatok képet azokról a tárgyakról,amit tőle kaptam mikor találkoztunk.  Írni már irtam róla fentebb,de akkor még képet nem csináltam.

Ezt a szivecskés nyakláncot kaptam (:

Illetve ezt a csipke kesztyűt. Egy egyszerű darab,de ajándékba kaptam,és saját kezűleg gyártotta,így tökéletes számomra.

Úgyhogy most kicsit azért jobb kedvem van azért,és örülök hogy vannak dolgok amik összejönnek (: