Oldalak

2013. augusztus 15., csütörtök

Nyomorúság a köbön

Megtörtént megint. Azt hittem,hogy erre nem lesz még egyszer példa,és mégis. A lelkem legmélyéig le vagyok törve,a testem sokkot kapott ,és azt se tudom mi tévő legyek. 
A szemem láttára pusztult el az egyik legkedvesebb cicám. Oké,persze,mindegyik állat a szívem csücske volt,de ez a macska egyéniség volt ,a kutyánkkal együtt. Egyszerűen sütött róla az értelem,beszélgetett velünk,mondta a magáét,megértette ha rászóltunk... Szóval értelmes kis állat volt, s nem mellesleg nagyon szép is. A fotósorozataim sztárja volt,mert lehetett vele "együtt dolgozni".  Imádtam,ahogy testbeszéddel,meg a nagy hangjával kommunikál velünk. Imádtam ,ahogy olyan hangosan dorombol,hogy még a szomszéd is meghallja, imádtam mikor játszott és befogyult. Tökéletes állatpéldány volt.
Egyszerűen ránézett az ember és nem lehetett nem szeretni. Még most is sírnom kell ha rágondolok. Egyébként ő volt az a cica,akiről pár éve irtam blogot; akit úgy szedtem ki az anyjából,mert nem tudott megszületni akkora volt. Őt húztuk ki az anyjából anyával ,meg még Márkóval. Már akkor szerencsétlen volt,de ahogy megnőtt,nagyon talpraesett és belevaló macska lett.  És tényleg gyönyörű.
Persze sokszor feltudtam volna rúgni ,mikor hajnalban visított, ugyanis köztudott volt róla,hogy ha jött kajáért,akkor olyan erővel nyávogott,hogy megsüketült az ember (: Ez így korán reggel kellemetlen volt,de most meg hiányozni fog.
Úgy látszik valakinek nem volt elég,hogy megmérgezte a kutyánkat,meg egy macskánkat.  Lucifert (mert így hívtuk) is megmérgezték,csak sajnos nála végig kellett nézni az egész haláltusát. Nem szeretnék gyomorforgató lenni,és nem is kell elolvasni, én mindenesetre leírom,mert nem akarom magamban tartani.
Épp pakolgattam a szobámban,és beszélgettem húgommal,mikor macska nyávogást hallottunk a közelből. Azt hittük,hogy a dámánk (az az anyja ennek, és már egy hete nem láttuk) jött haza ,csak beszorult valahova,vagy nem tud bejönni,stb. Anyum ment ki idegesen,mert azt meg felkeltette a vinnyogással,és akkor látják,hogy vérzik a macska,és lilul a nyelve. Az udvaron a ház sarkába feküdt.... vagyis inkább vergődött és szenvedett. Az egész macska dobálta magát,és ordított közben, összefosta magát nyakig,és szenvedett. Egyszerűen az a látvány engem kiakasztott.... Azt hittem hogy darazsat evett és megcsípte,vagy valami,mert ő nem volt felfújódva mint a többi állat. Viszont a napokban folyamatosan hányt, és ez már feltűnhetett volna előbb is.  De nem hívtunk orvost,mert hát sima hányásnál nem akartuk zaklatni.
De nem volt más jele annak,hogy baj lesz,mert nem volt puffadás,nem volt levertség,sőt! Folyamatosan evett,tegnap előtt még kint játszott egy másik cicával... szóval ennyi.
Most meg ott feküdt vérben,és fuldoklott. Egyszerűen kiborultam. Nem tudtam mit tehetnénk,mert anyám mondogatta,hogy a végsőket rúgja és épp döglődik,de nem akartam elhinni. De igaza volt sajnos. Az egész nyelve lilás volt,folyt a vér belőle,és olyan erővel verte magát a betonhoz,hogy a feje csak koppant. Iszonyatos volt ezt látni,de átélni még szörnyűbb. Anyám elrángatott onnan,mert hát nyilván való volt,hogy meghal. Az egész haláltusája 5-6 percig tartott,ami borzalmas lehetett,ugyanis 5 perc szenvedés az a pokol. Egyszerűen bementem és bőgni kezdtem mint állat,és azon voltam épp,hogy melyik falba verjem a fejemet,és melyik kést vágjam a szomszédba- mert hát köztudott hogy ki tehette. Egyszerűen az a tudat,hogy ő fulladozik,és nem kap levegőt és megfullad... engem kiborított. Ráadásul ott álltunk és semmit nem tudtunk tenni. Az orvos mire kijött volna... Hagynunk kellett meghalni,pedig hazajött,hogy segítsünk rajta... Kész vagyok ettől a tudattól. Abba ha belegondolok mennyit szenvedhetett,egyszerűen kisül az agyam. Ez az egyetlen dolog,amit erőszakkal is de kitolok az agyamból,mert szerintem beleőrülnék. Iszonyúan ki vagyok. Aztán persze meghalt, ott feküdt holtan,kitágult pupillákkal,mi meg bőgtünk mint a fene. Az összeomlás szélére kerültem... Épphogy kihevertem az előzőeket,most itt van ez. De ami a leggusztustalanabb,hogy ez megalapozta a hétvégémet,ugyanis most pénteken megyek Szilvi barátnőmékhez. Mondjuk túlteszem magam ezen előbb utóbb,de akkor is.
Ami aggaszt,az az ,hogy ennek a cicának az anyja sincs már meg hétfő óta.  Nem tudom,hogy bagzik e valahol mint legutóbb,vagy ez már nem ért haza és megdöglött. De ha csak rágondolok,hogy mindegyik elvérzet belülről,és megfulladtak a saját vérüktől... én kiborulok. Hogy lehet ilyen könyörtelen patkánymérget gyártani???!! Ki az aki képes így végezni egy állattal???
Azon is agyaltunk amúgy,hogy lehet azért ekkora pöcs a felső szomszéd,mert nem adtuk el neki a házunkat. Húgom is ezt mondta,meg anyum is....  Most meg mikor ástuk el a cicát,akkor vigyorogva ránk köszönt a köcsög állatja. A torkát tudtam volna kitépni. Főleg mert a mellettünk lévő szomszéd mondta,hogy látta kiszórva nála a mérget, holott ez tagadja. És a vicc,hogy mikor mesélte a másik szomszéd neki ,hogy mi történt a kutyánkkal,akkor nem az volt a reakciója,hogy szegény állatka,hanem,hogy nem ő tett ki mérget! Egyből tagadott. De hát mindenki tudja,hogy így van,mert mióta itt lakik felettünk,azóta hullanak a környéken az állatok.  Azt nem tudni,hogy szándékos,vagy nem. Anyumnak volt olyan elmélete erre,hogy húsra tette rá a mérget és átdobta,mert ez a macska,meg az anyja az finnyás válogatós! (bár mondtam anyumnak,hogy nem hiszem,hogy ezért vett húst ,hogy ezeket megmérgezze-de ennél nem lehet tudni) Ezért lehet az ,hogy később haltak meg. Vagy a másik,hogy mérgezett egeret/patkányt fogott a Luci és amiatt húzódott el nála a mérgezés,mert már hetekkel ezelőtt hányt.  Nem tudni,de ez borzalmas. És már nem látni kóbor macskát se szinte...
Aztán volt pofája nevetgélni ránk o.O Épp ástuk el a macskát,és épp a lelkem szakadt ki,ez meg nevetgélve odaköszön. Anyád.... Utálom az ilyen embereket.
De nagyon üres lesz az életem most. Nem lesz cica akik a kertben fetrengjenek,nem lesz akiknek beszólhatok,akiket szeretgethetek,csókolgathatok...nem lesz akikre felidegelhetem magam, nem lesz aki doromboljon és aki nyávogjon.
Már tényleg csak abban reménykedem,hogy a vörhenyes cicánk előkerül,a dáma! De hétfő óta elő se jött.




Egyetlen egy örömöm volt,hogy tudtam Viktorral beszélgetni,és nem hagyott magamra. S ez azért megkönnyebbülés volt,hogy tudom,hogy van valaki akivel átbeszélhetem ezeket és ott van mellettem. Aztán persze jött Szilvi is,neki is elmeséltem-bár az ő lelkét féltem az ilyenektől,mert olyan lelkis mint én =(
Mindenesetre köszönöm mindenkinek aki mellettem áll! ♥

4 megjegyzés:

  1. Nem értem, hogy lehet ilyen valaki... még ha nem is lehet tudni, miért volt kint a méreg és kinél, sokat elárul, ahogy az a farok kiröhögte a helyzetet. A mamámék kutyáit is megmérgezték, pedig ott a környéken mindenkinek volt kutyája, nem is lehet tudni, ki csinálta és miért. Tudom, mit érezhetsz most, nagyon sajnálom, ami történt.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem mi,ép elméjű emberek sose fogjuk megérteni ez mire jó. =( De maximum arra,hogy beletiporjanak az emberek egymás lelkébe ezzel. Elvett4 családtagot!! Erre nincs mentség. Borzalmasan fáj ez nekem/nekünk.
    És igen,nagyon jót szórakozott,holott látta hogy mit csinálunk.
    De köszi az együttérzést!Igyekszem meggyászolni,de nem sokat lovagolni a témán,mert felemészt magával :S

    VálaszTörlés
  3. Úristen..... Én végig bőgtem ezt a bejegyzést... :'( Hogy lehet egy ember (?!) ekkora trágyadomb... Könnyű elbánni egy csöpp jószággal. Könnyű kioltani az életét, és kínok közt hagyni, hogy meghaljon... Aki ilyet tesz, számomra nem ember, és teljes szívemből kívánom, hogy ő is legalább ekkora kínok közt pusztuljon el, de amíg ez a pillanat eljön, kísértse a mocskos lelkét az összes általa meggyilkolt állat szelleme!!!!!
    Neked pedig sok erőt és kitartást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én most egy ideig nem is bírtam erre a bejegyzésre nézni-nem is jöttem fel blogra. Egyszerűen nem volt lelki erőm ehhez. Ne aggódj én is végig bőgtem ezt az időszakot =( Mert tudom,hogy mindegyik kisállat miken ment keresztül,miket szenvedett. Még most is fáj a szívem és a lelkem kibőgném; de nem lehet,,mert a hülye ,mocskos élet megy tovább és nem lehet összeomlani.
      Nos,hogy az a vadember mért csinálja ezt,nem tudom. De egy idő után veszélyes lesz nagyon,mert gyerekek is vannak a környéken,és ciki lesz ha az állatok végig hurcolják a sok mérget,a gyerekek meg összeszedik. Talán akkor történik valami ez ügyben.
      De én is ugyanezt kívánom,hogy ugyanennyi ideig,ilyen kínok közt pusztuljon meg az a szemét!

      Törlés