Oldalak

2013. április 29., hétfő

Akinek voltak már...

... jó pillanatai az életében,az együtt tud most érezni velem. =) S igen,megint a hétvégémmel jövök- kb. ilyenkor történik minden érdekes dolog-, nagyon klassz volt.
Úgy egyeztünk meg Danival,hogy most én utazom fel hozzá hétvégére,de mi lenne ha nem szombaton,hanem pénteken jönnék. Igazából para volt,mert nem tudom pénteken sose,hogy mégis hogyan végzek (értekezletek,meg ki tudja kit hánykor visznek el,stb.), így lógott a levegőben az utazás időpontja. Aztán eljöttem kettőkor, hazarohanás volt,rendbe tettem magam és indulás. Volt másfél órám elkészülni,mert tőlünk le is kellett érni a buszpályára. Ott találkoztam egy régi ismerőssel, eldumálgattuk az időt és jött is a busz =) Eléggé kiakadtam,mikor egy kigyúrt,kétajtós méretű csávó bepofátlankodott elém. Azt hittem pofám leszakad. Komolyan mintha nem lenne hely. Több órás szenvedés után értem csak fel (szenvedés volt az egész út,mert napközben a női bajok se kíméltek- mért is ne most), de Dani már várt rám,egy barátjával. Eldumálgattunk, tescoztunk. A tescos dolgon mindig ki vagyok akadva,mert ez egy temető mellé épült és nekünk mindig át kell rajta mászni,ha be akarunk menni :D Ki az aki ilyen helyre építkezik?!
Amúgy pénteken egész nap jókedvem volt, örültem és jól éreztem magam; telihold is volt, mire felértem sötét is, jó levegő- tökéletes volt. Mikor hazaértünk akkor még sokáig beszélgettünk; lényegében hajnali 4ig,aztán Dani úgy döntött,hogy nem is érdemes aludnunk,mert ő kelhetne fel- dolgozott aznap =/ Én beájultam mikor ő elment, utána gépeztem,leveleket írtam míg nem jött. Mikor hazaért beszélgettünk,de aztán ő ájult be. Mondjuk nem csodálom és nem is piszkáltam; csendes magányomban filmeztem. Aztán jó fej volt, estére kitalálta,hogy bográcsozzunk- az egy jó időtöltés,én szeretem (régen apámék is csinálták mikor gyerek voltam). Aztán mesét néztünk vacsi közben; Oroszlánkirály 3at^^ Még sose láttam ezelőtt, mindig csak elterveztem,hogy megnézem de sose jött össze.  Aztán utána már fent maradhattunk hajnalig,mert másnap nem kellett felkelni ;)
Vasárnap nyomott kedvem volt reggel,mert utálom az összes vasárnapot; az a tudat,hogy másnap dolgozni kell menni szörnyű. Nem volt kedvem se hazamenni,se korán kelni,se semmihez. Reggel befestettem Dani haját- klassz lett ^^- ,aztán fotózgattam magam, majd bementünk a városba; ő meg kitalálta,hogy levisz a Duna partra. Eddig mindig csak beszéltünk róla,de mikor legutóbb arra jártunk,még a latyakban mászkáltunk.




De ez egy nagyon jó ötlet volt tőle. Engem irtóra megfogott,meg élveztem,hogy együtt lehetünk egy ilyen szép helyen. Mert nagyon nagyon szép volt így,hogy kitavaszodott és minden zöldbe borult. Fotókat is csináltam magunkról ^^ Elég sokat szenvedtem ,hogy jók legyenek a képek,de megérte- végre vannak még közös képek =)




Persze míg otthon készült Dani én már ezer éve kész voltam és magamról is csináltam képeket- nem én lettem volna =)
Amúgy jó volt újra a természetbe menni,csak ne lett volna annyi szúnyog. De élveztem. meg mikor a parton voltunk,ott is hülyéskedtünk,fotózgattunk,meg gyűjtöttem tökre szép köveket *.* Igen,itt jön ki a Rák énem, mindent begyűjtök ami felkelti az érdeklődésemet =)


Nincs ezekben semmi érdekes,nekem mégis annyira tetszettek- hazahoztam a kristályköveimhez =) Aztán mikor én meguntam a fotózást,Dani átvette a szerepet és csinált pár képet nekem,hogy legyen valami a Duna partról is :P Annyira gyönyörű volt tényleg- nekem a fotók nem adják vissza annyira; akkor és ott csodálatos volt. De van egy kép amit én csináltam és tetszik.
Valamiért ez a kép nagyon tetszik- talán mert ott van a háttérben ^^ Ezután a kép után elkezdtem üldözni a fényképezővel,hogy ne csak magamról legyen kép,de neki annyira nem tetszett :D
Azért csak elkaptam párszor =) Aztán miután kellően megmártottuk a bakancsainkat a vízben s ő majdnem bele is esett, elindultunk vissza.

  Nem sok kedvem volt vissza menni,mert tudtam,hogy jön a busz lassan. Utána kajáltam,ittunk és leültünk várni a buszt. Persze egy hülye gyerek a barátaival megszólt minket; hangosan kérdezte a barátaitól,hogy hogy lehet ilyen cipőben járni, én meg hangosan megkérdeztem Danitól,hogy ilyen fejjel mért is szólalt meg az a gyerek. Aztán nézett egy darabig,aztán befogta. Ilyen atom homár fejjel jobb ha elhallgat; bölcsebb marad.
Aztán beállt a busz,de nem sok kedvem volt elmenni,vele akartam maradni. Csak sajnos senki nem megy dolgozni helyettem. Most meg majd csak 2 hét múlva találkozunk,de most ő jön. Bár utálok Pécsen lenni, sokkal jobb mikor én megyek hozzá- engem az a hely jobban elvarázsol mint ez, plusz itt sok az idióta.


De azért nagyon nagyon jó volt,vidám hétvégénk volt meg izgalmas ^^ Még sok ilyet szeretnék =)


2013. április 15., hétfő

Burnout ellen egy kis szórakozás

*Törölt tartalom*

  A lényeg az,hogy én nem szeretnék ilyen sorsra jutni, így megragadok minden lehetőséget amivel kicsit is kimozdulhatok a hétköznapok szorításából.
Így tiszta szívből örülök annak ha utazhatok valakihez! Nem történt most sem másképp,csak most kicsit több mindent csináltam egy nap. ^^
Szombat reggel 3:30kor keltem fel,mert hajnali 4 után indulnom kellett gyalog a buszvégállomásra,ahonnan elbuszoztam a vasútállomásig. Most már belátom,hogy Daninak igaza volt,mert busszal kellett volna mennem, ugyanis Dombóváron át kellett szállnunk pótló buszokra egészen Sárbogárdig- na most az út java részét busszal tettük meg lényegében,szóval nem kellett volna azzal jönnöm. De Szilvivel meg a Keletibe beszéltem meg a találkozót,így nem akartam már módosítgatni-majd legközelebb =) Sok át szállás után végre beértem Pestre. Örültem,hogy leszállhatok,mert már fájt mindenem. Viszont mindig ráébredek,hogy mennyire szeretek utazni. Most irtó korán mentem- a vonat 5:20kor indult- így utazás közben csodálhattam a tájat. Most már tudom,hogy mire mondja sok író/költő,hogy festői szépségű táj. Sikerült meglátnom nekem is, s rögtön ez a kifejezés jutott eszembe. Hajnalban láttam a felkelő napot,az ébredező tájat a felszálló ködben- hát valami mese szép volt; megérintett nagyon. Utána meg más szimplán kisült a szemem,mert persze végig a képembe tűzött :D
Aztán sikeresen - időben!!!!- felértem Pestre, elindultam kifelé és nagy volt az öröm mikor végre Szilvimmel találkoztunk ^^  Ebben az évben már sikerült 2× is összefutnunk és ez ahhoz képest,hogy mennyire messze lakunk egymástól kiváló *-*  Meg persze úgy gondoltam,hogy nem az utolsó alkalom. 
Természetesen mindenféléről beszélgettünk és mindig csak pislogtunk mikor megláttuk,hogy mennyi idő eltelt már. Persze ez nálunk csak a szokásos-mivel a levelezéseink terjedelme se két mondat.
Elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól,meg a munkánkról,stb. Igazából mondott elég sok okosságot nekem a szakítással kapcsolatban. Elmeséltem neki mindent,hogy mik voltak és mit mért tettem, illetve ,hogy nem is gondolná,hogy nekem mennyire fájt anno döntésre jutnom magamban. Arról meg nem is beszélve,hogy mennyi ideig lelkiismeret furdalásom volt emiatt és nem mertem mással lenni,mert bennem volt ez,hogy rosszat teszek. (mielőtt valaki félreértené,nem azért mert annyira szerelmes voltam..., sajnos ez nálunk elég hamar elmúlt.) Aztán erre mondta nekem,hogy nem kell nekem ilyeneken agyalnom,mert lényegében már régóta nem volt párom. Az,hogy egymás mellett voltunk pusztán megszokásból, nem jelent semmit. Teljesen igaza van sajnos; mi már nem adtuk meg egymásnak azt ami ilyenkor szokás és szarul éreztük magunkat. Szóval nagyon örültem,hogy ő is így látja a dolgokat és megmondja a véleményét,ami ráadásul ugyan az mint az enyém. Fontosak nekem a barátaimtól származó megerősítések. Azt is mondta,hogy furcsállta mikor tavaly februárban újra kibékültünk,de nem szól bele,mert az a dolga,hogy támogasson. Nagyon kedves volt tőle♥
Aztán a nagy beszélgetések és pánikolások (ugyanis elhagyta a mosdóban a kabátját :'D de meglett szerencsére) közepette feltűnt,hogy elszaladt az idő és a kedves férje mindjárt jön érte. Hát szomorú voltam nagyon,mert épp kezdtünk belelendülni a témázgatásba. Fájdalmas búcsút vettünk,aztán tovább álltam.  De ő olyan mint a nővérem- sőt,valahol valamilyen formában az is nekem- s tudom,hogy látjuk még egymást ;)




Elvillamosoztam a Szellemlovas nevű scifi és fantasy társasjáték boltba,ahol egy másik kedves barátnőm dolgozik; Vera. Meglepetésnek szántam először ,hogy beugrok,de azért előtte nap szóltam,mert nehogy az legyen ,hogy bent a főnök és nem tudunk dumálni.  A vele való találkozás csak villámlátogatás volt,mert egy óra múlva indulnom kellett tovább sajna a 3. találkozómra.
De vele is elhülyültünk,kibeszéltük az embereket,az exeket,a csajokat,a pasikat - úgy kb. mindenkit :D Minden gáz és olyan jó ,hogy mi nem xD 
Sajnos itt is hamar elment az idő,főleg mert mindig vevők szakították meg a beszélgetésünket. De jó volt látni,meg ő úgyis tervezte ,hogy jön hozzám majd még Pécsre. ♥
Aztán indultam tovább,mert a másik találkozó időre volt lebeszélve. Arytha-val találkoztam. Vele is mindig méteres leveleket váltunk - mint kiderült, egyszer kinyomtatta egy levelemet és kb. 6 A/4es lep lett belőle :D Szóval jah,nem két mondat az se. Most végre tudtunk találkozni személyesen is. (őt még ezelőtt nem láttam,csak face-ről ismerem) Ő a valóságban is olyan kis kedves,meg aranyos mint ahogy a leveliben is lejött. Mindig tartok az ilyen első találkozásoktól,mert hát nem mindenki olyan mint amilyennek látatja magát,de most kellemes volt az első benyomás. Egy kis aranyos lány,aki nem mellesleg a legönzetlenebb ember lehet a világon. Annyi cuccot adott nekem oda tökre ingyen,hogy ketté állt a fülem mikor megláttam. Az egyik metró megállóban találkoztunk,dumálgattunk a házáig,aztán felmentünk, ahol a párja már várt minket - és ő is nagyon jófej volt,meg kedves, ami megint meglepett :D Nem szoktam hozzá. De mindkettőnek jó modora van és jó vendéglátók. Mindketten szeretettel közeledtek felém ami azért jól esett ,mert nem éreztem magam olyan idegennek. Vagy nem is tudom,hogy megfogalmazni rendesen.
Megkínáltak pezsgővel- ittunk a nagy találkozásra :D ,meg Arytha csinált forralt bort,mert mondtam neki anno egy levelezésünkben,hogy nem ittam még soha életemben. Hát komolyan nem ittam még ilyen finomságot. Annyira jól megcsinálta- tisztán kitudtam venni benne,hogy miből van. A probléma ott kezdődött,hogy egész nap nem ettem semmit,csak puffasztott rizst :D (ugyanis említettem,hogy hajnali 3:30 óra talpon vagyok és olyankor ki eszik??!) Na most mindenki tudja,hogy mi lesz ha az ember nem eszik és úgy iszok alkoholt. Mondjuk nem volt sok,nem erről van szó,de azért a fejünkbe szállt rendesen. Utána már oldottabb volt a hangulat. Közben megcsodáltam a lakásukat,hát valami eszméletlen. Iszonyú jól kialakították a maguk kis helyét és csodás rend van náluk (drága Arytha rendmániás :D Elkélne nálam is,mert itt viszont fut a szoba -.-") Mindketten olyan stílusúak mint én,így el lehet képzelni,hogy mit hoztak össze a lakásból =)
Aztán sajnos ott is hamar elszállt az idő- pedig úgy maradtam volna még,olyan jól éreztem magam velük, nem is erre számítottam. Egyetlen dolog vigasztalt,hogy mentem Danihoz ^^
Végül oda adta azt a sok cuccot amit nekem összepakolt,hogy elvihetem,hát lestem. Úgy néztem ki,mint aki vásározni megy :D De nagyon hálás voltam,mert csodás dolgokat adott- pl. két csipkés legyezőt,meg egy sárkányos órát *-* Hát összetehetem a két kezem. Hihetetlen jó emberek. Mondjuk én is vittem neki egy derékfűzőt,meg gyártottam neki egy ki pompomot,ami a hörcsijére emlékeztet *-* De ez semmi- nem is tudnám ezt viszonozni. ♥
Remélem hamarosan megint látom őket és akkor már kicsit több időre.



Mindezek után már csak egy talim volt hátra: Dani *-*  Nagyon szuper időérzékemnek köszönhetően késtem fél órát.... Holott ez rám totálisan nem jellemző,mert mindenhol előbb ott vagyok! Mondtam is neki,hogy kicsit elbeszélgettük az időt,meg hát mint kiderült,a Népliget a metró útvonal legvégén van kb., én meg az elejéről jöttem. Ez elég sok idő volt. Rám csörgött -mamám telefonja volt nálam- és természetesen a kedves nokia csengése még a metrónál is hangosabb volt :''D
Jaj erről jut eszembe,hogy meg van a telefonom- sikeresen elintézte Dani az aksit,meg kaptam memóriakártyát,meg füles *.* - , így akinek meg volt a régi számom azt törölje mindenképpen és kérje el az újat ha kell.
No, sikeresen megérkeztem a buszpályaudvarra,ahol Danus várt,de én már annyira ki voltam,hogy hihetetlen. Eléggé égett a fejem -már Arytha előtt is- ,mert nap közben annyira szétfújta a hajamat a szél és totál szétjött a sminkem,hogy huh. Igénytelennek éreztem magam nem kicsit,de mindegy :D Ő azért szeret így is. :P
Elhívott kínaiba kajálni- nem sűrűn járok ilyen helyekre,szóval ez ismeretlen téma nekem; anno még Szilvi volt az aki egyszer meghívott kínai kajára. Eldumálgattunk közben, aztán egyszer csak feltűnt,hogy hülye wowos kocka kisgyerekek,meg nagy gyerekek vesznek körül minket és mindegyik kezében hülye wowos dobozok o.O Elküldtem volna az összeset a fenébe,nagyon idegesítő volt. szerencsére hamar végeztünk és tovább álltunk. Pont elkaptunk egy távolságit amivel el is mentünk akkor már. Annyira féltem,hogy nehogy kijöjjön az az egy és fél pohár forralt bor amit ittam. De nem volt baj.  Dani közben megcsinálta nekem a telefonomat,meg kaptam szeretgetést is- ami már hiányzott.
Mikor beértünk hozzájuk,akkor lekéstük az ottani buszt és több mint egy órát kellett várni. Gondoltuk,hogy akkor menjünk igyunk valamit- találtunk valami kocsma szerűséget... Hát nem vagyok jó véleménnyel az ilyenekről, aztán ahogy láttam ő se vágódott hanyatt az ottani helyzettől. Sok kis 15 év körüli kis csávó meg kis lányka... ott verték magukat,meg majd' szét estek a lazaságtól.... Hát ez nem nekünk való, ő kinőtt belőle én meg szimplán sose szerettem az ilyen helyeket. Miután ezt megbeszéltük le is léptünk. Inkább a megállóban várok,mint egy ilyen béna helyen. Ott meg késett az utolsó busz.. hát már nagyon örültem :D Aztán végre kijutottunk hozzájuk- éjfél körül. Akkor már a töltöttségi szintem 2% se volt.... Aztán hajnali 3 az elég korán van... De valahogy ott már jobb volt,mert nem kellett mászkálni és egymással foglalkozhattunk-ami megemelte a töltöttségi szintemet 30%ra :D Ugyanis hajnali 3ig tuti fent voltunk; ment a dumálás ;)
Aztán megint a végső kimerülés- ájulás :D De hogy megtudtam volna csapni hajnali 5 körül,mikor megint megszólalt az ébresztője -.-"  Az úgy nem kellett volna,de egy mázlija volt,hogy irtó fáradt voltam. Ami meglepő volt viszont,hogy reggel 8ra meg már fent voltunk. Az aksim feltöltődött :D Sok időnk maradt így egymásra és ennek örültem- ugyanis féltem,hogy az lesz hogy délig alvás aztán kb. mehetek haza és nem *-*
Nagy nehezen rendbe szedtem magam, aztán megmutatott a mamájának ,aki legutóbb lecseszte,hogy mi az hogy be se mutat :D  hát nagyon tünemény mamája van; egyből a gyakorlaton megismert idősekre gondoltam. Az a szeretni való csicsergő öreg mami fajta, aki beszélgetne egész nap. Hát zabálni való volt. Mivel nagyon szerettem a kórházban lévő idős mamikat is, így ő is nagyon szeretni való lett a szemembe. Egyből jött és mondta,hogy mi volt,meg mit csinált stb, aztán szapulta Danit ,hogy le kéne vágnia a szakállát :''D
Dél körül meg elindultunk be a városba, ahol kitalálta ,hogy csokit akar.... hát mondom ő is terhes. Hihetetlen... Minden pasim terhes volt =) Na  viccet félretéve; bementünk a boltba és mindenféle hülyeséget akart venni- én meg megmondtam,hogy mi a finom meg a jó. Erre megveszi és nekem adja. Holott nagyon nem akartam semmit én,mert akkor nagyon szarul voltam. De drága volt,mert így ma volt mit vinnem a melóba.

Aztán dumálgattunk még amíg nem jött a busz. Nagyon imádtam vele lenni,olyan hülyék tudunk lenni. Mi voltunk a két hülye aki a napsütéses jó időben hosszú fekete szövetkabátban nyomult... Jellemző. Tiszta olyan bolond mint én. Én azért nem vetkőztem neki,mert nem vittem pulcsit és a csipkés felsőmben nekem hideg volt. Forró vérű vagyok ugye és nekem minden hideg.
Az utolsó egy óra volt nagyon rossz,mert az a tudat,hogy el kell jönnöm totál kiakasztó volt. Igazából láttam rajta is ,hogy valami nem stimmel és totálisan rossz kedve lett. Jobban sajnáltam mint magamat.
Aztán elbúcsúztam tőle is és elindultam haza.  Iszonyúan rossz volt. Ezek azok a pillanatok mikor az ember egy kicsit meghal belül. (Every time I die- a Children if Bodom is megírta) De ott hagytam nála a fényképező gépemet,meg az Arythatól kapott cuccaim egy részét ,mert ez valahogy  legbelül megnyugtat,hogy nem sokára talizunk. Mondjuk amúgy is találkozni fogunk de mindegy, ez nekem megnyugtató.
Aztán még épp,hogy mentem 10 perce -se-, máris csörgött a telefonom :P (most már örülhetek magamnak), s ő hívott. Hát jól van mondom,két perce köszöntünk el,de olyan drága volt, örültem neki. Mondjuk azt még meg kell szoknom,hogy van telefonom. Azért több mint egy éve nem hordok magamnál semmi ilyesmit.
A lényeg,hogy nagyon jó hétvégém volt- talán sok év után most éreztem magam újra nagyon boldognak és jól. (nem mondom,hogy nem voltak jó időszakjaim az életemben,de régebben) Már ideje volt. Köszi Nektek! ♥


2013. április 6., szombat

Nem bírom elviselni...

... ha egy olyan ember szenved,akit mindennél jobban szeretek. Kevés ilyen ember van az életemben,de természetesen a sors megtalálta őket.
Legdrágább barátnőm szenved iszonyú erősen a problémái miatt és elviselhetetlen a tény,hogy nem tudok ott lenni vele és fogni a kezét és átsegíteni ezeken a nehézségeken. Fejemet tudnám a falba verni,hogy itthon üldögélek,mikor ennek a szerencsétlennek így fáj. Hát komolyan ez egy nagyon szemét dolog,hogy ilyen messze élek mindenkitől! Hihetetlenül ideges vagyok és izgulok érte mióta elolvastam a levélben leírtakat. Szívem szerint felpattannék és felülnék az első vonatra ami megy Pestre. Általában nem izgatom magam túlzottan mások miatt,de a barátaimért bármit,főleg Szilviért. A 6 év az mégis csak 6 év- még ha nem is találkozunk mindennap. Az életemet adnám érte és gyűlölöm,hogy azok az emberek akik a barátainak mondják magukat rá se néznek! Hogy lehetnek ennyire érdektelenek és önzőek az emberek?! Miért?! Fülüket se mozdítják,hogy támogassák szegényemet. Értem én ,hogy minden embernek megvan a maga problémája,de könyörgöm, ha már hatalmas nagy barátnak mondom magam,akkor viselkedjek is már úgy. Nem értem az embereket sokszor.
De mindegy is,én hamarosan megyek hozzá és remélem lelket tudok belé önteni. Pedig nekem is vannak bajaim sokszor,de ez az a helyzet mikor mindent elsöprök magamtól,hogy neki segítsek - vagy legalábbis szeretnék.  Hétvégén utazom Pestre hozzá,remélem tudunk találkozni és nem lesz rosszabbul! <3
Szilvikém én veled vagyok még innen messziről is, támogatlak, gondolok rád sokat és szeretlek!


2013. április 3., szerda

Azt mondják szép vagyok

Nem értem az embereket mostanság. Folyamatosan mindenki keresi a társaságomat,jönnek nekem magyarázni,beszélgetni,szerelmet vallani o.O Nem értem mi történt,mert sok változás nincsen- legalábbis külsőleg.
*törölt részek*
Úgy látszik megszépít a boldogság :D  Bár én őszintén bevallom semmi szépet, és semmi szebbet nem látok magamon.
De csináltam szombaton fotókat, még mielőtt indultam volna Dani elé. =)




Hát "fotós" lévén szeretek fotózgatni,de ha nincs modell jó leszek én magam is :D De a lényeg,hogy nekem ugyanolyannak tűnök mint eddig. Jó, kicseréltem a pcmet :D Lehet az teszi.
Az azért feltűnt,hogy Dani mellett folyamatosan fülig ér a szám; elég csak rá néznem. (és nem azért mert vicces a feje)
De a vicces hogy anyum is meg mamám is megjegyezte már hogy milyen szép az arcom. Pont akkor mondták ezt mikor a legfáradtabb és legnyúzottabb voltam o.O  Nem értem mi ütött az emberekbe.

2013. április 1., hétfő

A hétvégéről

Huh,hát sok minden mesélni valóm akad- sok új élménnyel,érzéssel,látvánnyal gazdagodtam.
*törölt tartalom*
 Aztán most úgy volt,hogy én mennék ki Danihoz,mert hát mért ne. Ami a legizgisebb volt az egészben,hogy lejött értem ^^  *-* Nagyon megható dolog szerintem. Tudta,hogy úgyse tudok leszállni ott ahol kell -hiába voltam átutazóban arrafelé sokszor- ,így hát lejött Pécsre hozzám ,majd egy óra múlva együtt indultunk ki.
A várakozás volt az egészben a legrosszabb; sose szerettem.

Nagy volt az öröm mikor végre megérkezett (egészen addig untam magam és nézegettem magamat az ablaküvegbe- jó szórakozás volt :D) - imádom azt a Brandon Lees megjelenését :D Nagyon trú :P Vele nem kell égnem az utcán-sőt! Elmentünk árkádolni,mert nekem innom kellett természetesen ^^''' Aztán levánszorogtunk a paraszthoz.
Nagyon nagyon nagyon imádok utazni és engem nem zavar ha órákon át kell ülni :D  Baromi jól elvoltunk- bár azt hittem ,hogy Dani bealszik mellettem,mert hát aznap nem aludt még ugye (erről korában irtam). De az előttünk ülők szerintem hülyét kaptak tőlünk,mert be nem állt a szánk :D
Jó volt az elhagyatott tájakat nézni,bár a látvány sok helyen nem tetszett.  Aztán jó sokára beértünk és volt egy óránk ,mert lekéstük a buszt amivel mentünk volna ki hozzájuk.  Szóval mászkáltunk a városban (?!), ahol kb. egy árva lélek se volt- de oké :D  Az ami nagyon feltűnő volt nekem,hogy az emberek a járdaközepére szaratják a kutyáikat o.O  Ez úgy nagyon feltűnt,mert akárhova léptem féltem ,hogy belelépek és azért bakanccsal nem kéne.
Közben dumálgattunk mindenféléről- untattam a szokásos hülyeségeimmel,de egész jól bírta. De szeretek vele lenni,mert valahogy vele minden olyan természetes. Fogalmam sincs mért érzem ezt,de így van. Ő nem erőlteti rám magát,nem okoskodik- meghallgat és figyel rám. Ez valahogy hiányzott már az életemből,hogy valaki figyeljen is rám ha beszélek. Sokszor volt az,hogy meséltem valamiről a másik meg nem is figyelt,csak elbeszéltem mellette- az ilyet nem szeretem.
Aztán jött még egy félórás utazás,ahol néztem a lepukkant házakat,meg láttam lovacskákat :DD Mikor beértünk a faluszerűségbe,azért megkérdeztem,hogy nem e szokták itt megbámulni ilyen kinézettel. De természetesen nem érdekli,hogy mit gondolnak róla. Mondjuk mi is ilyesmi helyen lakunk húgommal és itt volt rendesen megbámulás mikor elkezdtük a bakancsos korszakunkat. A sok öreg néni lesett ki a fejéből, de náluk senki nem volt az utcákon- megjegyzem,nem csodálom.... ugyanis csak mi voltunk ennyire őrültek,hogy esőben mászkáltunk. Ahogy leszálltunk Dunaújvárosban a buszról elkezdett csepegni az eső- ennyit a hajamról,meg a sminkemről.
Amikor végre megérkeztünk,akkor nagy volt a pánik,ugyanis félek az új helyektől. Szóval amennyire vártam azt a napot,annyira tartottam is tőle. Az idegen helyeken mindig félek-főleg,hogy ő a szüleivel él. De az ajtó előtt rögtön egy cica fogadott (*-*) ,de le se szart minket.
Valamelyik nap a héten megemlítettem neki,hogy ha majd eljutok hozzá,feltúrom a szobáját,mert szeretek nézelődni. Na mikor megláttam,hogy kb. semmi nincs a szobájába lehidaltam- főleg mert mindig azt emlegette mekkora kupit csinált. Hát jóformán semmi cucca nem volt :D Ezt meg is jegyeztem neki, erre mondta,hogy és még ennek ellenére is tud rendetlenséget csinálni :D Ez nem normális dolog- látná az én szobámat, már nem tudom elpakolni a szarjaimat :D Cööhh,még hogy sok a cucc, akkor én már meg sem szólalok :D
A másik dolog ami szemet szúrt,hogy ő aztán tud élni; nagyon nagy tv monitor o.O Én is elfogadnék egyet idehaza ehelyett a kis csotvasz monitor helyett. Megengedte hogy gépezzek,amíg csinált valami kaját nekem. Nagyon furi volt egyszerre tvt is nézni,meg gépezni is- de megtudnám szokni :D
Aztán kaptam tőle gyros tálat,ugyanis egyszer említettem neki,hogy annak az egy dolognak nem tudok ellenállni-minden más fújci :D De ez rendes volt tőle,hogy este még neki állt ennek.
Este megnéztük a Hotel Transzilvániát- hát egy atom jó mese. Én olyanokat szakadtam rajta, bár lehet hogy csak nekem volt vicces :D De kész voltam tőle,már a könnyem folyt a végére.  Utána néztük volna a parás filmeket,csak hibásak voltak a letöltött filmek. Hát nagyon örültem,mert pont azt a filmet kellett megnézni ami tele volt babákkal és én utálom az ilyesmit.  Aztán később már csak háttérzajként szolgált a film,mert inkább egymással foglalkoztunk mint a filmmel. =) Volt hajnali 3-4 mire elájultunk- és szó szerint,mert semmire nem emlékszem. Komolyan mintha bepiáltam volna- holott semmit nem ittunk. A legrosszabb az volt,hogy át kellett állítani az órákat =(
Részletekbe mondjuk nem mennék bele ^^ ,de ez a szerencsecsomag átállította facebookon az állapotot,hogy kapcsolatban vagyunk. De miután gyengéd érzéseket táplálunk egymás iránt,várható volt.  Meg azért nem akarok életem végéig keseregni olyan miatt,amiért nem is kéne.  Szilvi barátnőm mondta,hogy gyorsan tegyem túl magam exemen és ne hagyjam ezt a lehetőséget elmenni. Hát nem hagytam,mert mindenkinek igaza van. Az élet megy tovább és haladni kell. De már nem is lelkizek az előző sérelmeken. Tény,hogy még ott van bennem,de az idő elhalványítja. Plusz új érzelmek lépnek a helyébe,ami talán meg is szépíti és segít még inkább,hogy elfelejtsem. De eleget szenvedtem magamban egyedül a sötétségben esténként, ideje másra figyelni. Az ember nem minden nap kap maga mellé egy olyan embert,aki figyel rá,meghallgatja,szereti és bármit megtenne érte. Én is kaptam magam mellé pár ilyen embert,csak mivel belemerültem az önsajnálatba így fel sem tűntek. De ettől függetlenül nagyon értékesek nekem ezek az emberek.
Dani meg külön kategória. Ő most a társam lett. Nagyon sokat agyaltam,hogy mennyire hamarkodom el a döntéseket,de nála nem döntöttem hanem csak úgy jött minden magától- és minden nagyon természetes. Szeretek vele lenni és ezt nem is tudom elégszer elmondani. Vele lehet hülyéskedni, szapulhatjuk egymást, mégis tudunk komoly dolgokról beszélgetni, lehetősége szerint mindent megad nekem amit szeretnék. (itt nem tárgyi dolgokról van csak szó.) A legérdekesebb,hogy állandó mosolyt varázsol az arcomra. Ha vele vagyok nem tudok nem mosolyogni. (jó alapból is mosolygós ember vagyok,de itt kicsit más)
Ami nagyon nagyon meglepett az az,hogy mikor átállítottuk az állapotunkat vasárnap,akkor egy csomó ismerősöm irogatott hozzá,hogy milyen jól tettem. Nagyon meglepődtem a reakciójukon,ugyanis kb. semmire nem számítottam, ráadásul olyan emberektől is ,akikkel amúgy nem nagyon beszélek,meg azt hittem,hogy nem is foglalkoznak velem.  De örülök,hogy mindenkinek megnyugodott a lelke :D Az enyém egészen elszállt :D
Persze anyum mindig kérdezi,hogy de vajon mi a bökkenő a dologban,mert túl szép. Hát a gond az csak az,hogy ő dohányzik én meg nem. Eddig ennyi problémát véltem felfedezni.  Belsőleg jó ember, legalábbis velem. Magát egy sznob,önfejű ,egoista valakinek tartja- ami lehet ,hogy igaz is- ,de velem végtelenül kedves és gyengéd. Kinézetre se kutya- főleg mikor láttam a felső testét a tükörből :D Persze nem akartam én kukkolni,de hát sminkelnem kellett reggel :''D
Húgom is elfogadta; neki jó tanácsai voltak. Azt mondta,hogy egy pasin mindig meg kell nézni a: cipőjét- ha fitness cipője van akkor az nagyon gáz,de jelen esetben kilőve,mert ő is bakancsos, akkor meg kell nézni a ruháját,mert ha szabadidős cuccokba jár az nagyon cinkes, de az is kilőve,mert jól néz ki. Szóval húgomtól kapott tanácsokat én megfogadtam, de minden okés :D Szilvi barátnőm szerint is szépek vagyunk,szóval nincs gond. :D  Anyum lesz kemény dió,mert ő már ösztönösen félt mindenkitől,ugyanis ő látja hogy miket szenvedek itthon mikor szerelmi bánatom van. De kinézetre még neki is tetszik :P
Aztán sajnos hamar másnap lett és lassan menni kellett. Ez is ott kezdődött,hogy be akartam menni valahova vásárolni az útra valami kaját, vagy inni. Jó,menjünk a tescoba; azt nem gondoltam volna,hogy hegyet kell hozzá mászni,plusz egy temetőn kellett átvágni :O Hát milyen hülye emberek tervezték ezt a tescot?? Esküszöm ilyet még nem láttam.  Aztán kiderült,hogy feleslegesen másztunk dombot,mert zárva volt :D Még jó,hogy Dani szemfüles,mert a Mcdonalds nyitva volt. Ez egy jó tulajdonságuk,hogy ezek  ünnepnapokon is nyitva vannak.  Jó sokat sétáltunk aznap és már ki voltam. Mondtam is Daninak,hogy ez így nem lesz jó,mert a végén lefogyok :''D Erre élő példa,hogy mikor hazaértem,mamám megkérdezte,hogy mennyit fogytam xD Hát mondom ez jó :D
Aztán visszasétáltunk a buszmegállóhoz, ott még beszélgettünk,de eléggé nyomott voltam. Valahogy  nem szívesen váltam el. A buszon beültem legelőre, ott jó volt a kilátás,de fájt elmenni. Most én éreztem azt,amiről egyszer ő számolt be nekem.  Amikor úgy érzed ,hogy nem vagy teljes és egy darab ott maradt belőled; amikor a sírás kerülget,annyira rossz érzés.  Szóval gyorsan zenét hallgattam és élveztem a "csodás" tájat. A földeken árvíz volt,szóval nagyon csodás volt.  Pécsváradtól már nem tudtam zenét hallgatni,mert hányingerem lett tőle,meg le is merült ez a vacak; szóval csak néztem ki a fejemből és elmélkedtem. Az volt nagyon szép,mikor mentünk és előbújt félig a lemenő nap, s pont egy nagyon szép számot hallgattam. Hirtelen mindennek nagy jelentősége lett az életemben. Szép látvány volt. Aztán totál besötétedett és az út parás lett. Főleg mikor a Mecseki részhez értünk és össze vissza kanyargózás o.O
Amikor lepattantam a buszról ,elfelejtettem ,hogy lelassult a vérkeringésem a több órás ülés miatt,így majdnem vissza estem a buszra. :D (egy kis biológia)
Lekéstem minden pécsi buszt így várakozhattam. Aztán végre jó későn haza értem- sajnos gyalogolnom kellett ,de nem para. A városból legalább nem kellett.
Most kicsit jó,hogy itthon vagyok,mert holnap meló és kell előtte a kikapcsolódás és pihenés. Maradhattam volna még vasárnap is,de alapból nálam ez nem illő dolog -hiába fáj az elválás- ,plusz tényleg kell olyan nap amit magamra szánok =)

Lényegében nagyon jó volt,mert most mindent megkapott a lelkem amire szüksége volt. Utazhattam, azzal voltam akivel imádok lenni. Ez így most kellett kicsit,mert kezdtek túl begyöpösödötté válni a napjaim. Mindig ugyan az; felkelni,a fogyatékosok közt kibírni 8 órát, hazamenni  és másnap mindent elölről kezdeni.
Hirtelen nem tudok mit mondani,mert annyi minden van még bennem,de van amit nem teregetnék ki azért- ha valakit érdekel,úgyis rákérdez. De azért jó fejek az ismerőseim is; sokaktól kaptam levelet,hogy azonnal meséljek, meg szurkolnak nekem/nekünk :D Hát édesek voltak :D
Képeket nem csináltam,mert olyan rossz volt az idő,hogy a gépet elő se lehetett venni =( Meg valahogy most nem ezzel voltam elfoglalva ;)