Oldalak

2013. február 28., csütörtök

Lelki állapotom

Mostanra kicsit jobban vagyok Sajnos pár napja kedves Márkó rám írt s az egésznek a vége egy nagy veszekedés lett,így még jobban elment mindentől a kedvem. Olyan szép dolgokat kaptam a fejemhez,amikről most nincs kedvem beszélni,mert nagyon fáj. Hiába nem érdekel már mint pasi,egyszerűen fáj,hogy ennyi minden baja volt velem és nem mondta el,hanem így most ilyen állapotban vágja a fejemhez. Ezt én szemétségnek tartom,ugyanis én nem szerettem volna veszekedni vele,sem haragban elválni ,de sajnos ez elmaradhatatlan volt....
Mindemellett ott a tudat bennem,hogy az egész családja rajtam fog rágódni,és engem fog darabokra szedni gondolatban,ahelyett,hogy mondjuk azzal törődnének,hogy a drága egy szem kisfiúk egész nap otthon ül és kockul. Én ezzel foglalkoznék elsősorban és nem mással. De nem vagyunk egyformák....
Utálok majdnem minden reggel összefutni a mamájával,mert cseszik köszönni,s ha én nem köszönök akkor elmegy mellettem, de otthon már úgy adja elő az egészet,hogy én kerülöm őt. Na ilyenkor tudnék bemosni neki egyet- és nem érdekel,hogy öreg. Ennyi rossz indulatot nem tudom honnan tudott összeszedni. Én mindig próbáltam hozzá kedvesen közeledni,de ő csak az ellenséget látta bennem,aki elszedi tőle az egyszer fiú unokáját. Hát csókoltatom,nekem nem kell és ilyen hozzáállással,meg életvitellel szerintem nem sok ember fog kapkodni. De ez már egyéni vélemény.

Az egyetlen jó dolog az életemben,hogy vannak akik mellettem állnak és beszélgetnek velem,hogy ezeket a rossz élményeket ,érzéseket,gondolatokat elfelejtsem. Persze nem olyan egyszerű és nagyon sok idő lesz mire én ezt az egészet feldolgozom,de akkor is jó ha mellettem állnak, sokan próbálnak felvidítani így vagy úgy.  Nekik mindig hálás leszek.
De azért a lelkem le van terhelve rendesen. Kezdek újra érezni dolgokat; például minap rám jött az,hogy szeretnék elhagyatott kastélyokat látogatni,ott fotózni,meg fotózkodni. Danival meg is beszéltük,hogy menjünk már el egyhez- van valahol Pest mellett egy hely (meg nem mondom hol,mert nem vagyok oda valósi),ahol van is egy. Gyönyörű szép egy kastély és látogatható- még esküvőkre is ki lehet bérelni. =) Szóval most romos kastély mániám lett. Nagyon jó,hogy végre lelkesedhetek valamiért. Nem sok,de több mint ami eddig volt. Az a levertség,lelkiszenvedés.





De például a suli miatt megint pánikolok,mert hétvégén zh-t írunk,és nem lehet így munka mellett tanulni. Egyszerűen képtelenség,hogy hazaesek 5-6 között és akkor pihenjek is,de tanuljak is... Szóval ez így nagyon gázos. Nem tudom mi lesz velem szombaton.  Már nem bírom ezt a stresszt.

2013. február 24., vasárnap

Még élek

Elnézést megint mindenkitől,hogy eltűntem,és semmi hír nem volt felőlem.
*törölt rész*

Szakítós törölt rész.


2013. február 7., csütörtök

Törölt bejegyzés

---

Kiégtem....

... érzelmileg, lelkileg. Én nem értem ezt az egészet komolyan mondom. Hétfő óta érzem ezt az egészet. Hazaértem melóból,és semmit nem éreztem,se örömöt,hogy hazaértem egy fárasztó nap után,se idegességet,hogy holnap újra menni kell,semmi.  Szimplán azt éreztem,hogy magányos vagyok.... Mintha egy darab még nem lenne teljes,és hiányozna belőlem. Pedig aztán hétfőn itthon volt az egész családom,plusz egésznap hülyék között vagyok,de mégis van társaságom... Valami nem stimmel egy ideje és nem tudom mi. A melóhelyen jól érzem magam,hülyéskedünk,futkosunk,aztán ahogy vége,és kilépek,ezerrel jár az agyam a semmin o.O  S nem érzek semmit.
Nem tudom mi ez ,de nem kellemes. Először azt hittem,hogy a munka miatt,de nem,mert ott egészen jól érzem magam. Ahogy haza érek,és be kell jönnöm a szobámba, elkap ez hogy baromi magányos vagyok.  Egész este is szenvedtem csak =(  Pedig most meg van mindenem,és mégse.
Persze rátesz egy lapáttal,hogy nincsen gépem,nem kommunikálok senkivel szinte,csak Danival,ha húgom méltóztatik odaadni a telefonját egy facebook üzenet erejéig....,de anyum sincs mindig itthon,barátokkal nem tudok beszélni,ugye még nincs telefonom,plusz szarik mindenki rám.... Gondolok itt kedves barátomra,Márkóra.  Az is a játékával foglalatoskodik,meg a klánjával,és csókolom. Én meg csak létezem,mintha várnék a csodára,vagy nem tudom.
No mindegy,igyekszem csendben szenvedni- csak gondoltam adok valami jelet magamról,ha már sikerült 2 nap után megint beizzítani a gépet.

2013. február 1., péntek

Csütörtöki tali & *törölt rész*

Ez egy izgalmas bejegyzés lesz számomra,mert izgi perceket éltem át ebben a két napban s még nagyon frissek az élmények,nem is tudom hirtelen mivel kezdjem. =) De kezdem a csütörtökkel.
Szóval csütörtökre volt lebeszélve egy barátommal egy találkozó. *törölt rész*. Eltoltam egy órával a talit,meg mondtam a srácnak,hogy várjon meg az árkádba (mivel srácról van szó,tudtam,hogy eltud tájékozódni, ez nekik jobban megy mint a nőknek :D ).  Nagy mázlim volt,mert gyalog mentem le a melóhelyre,és negyed órával korábban érkeztem így is,és fogadott is a nő,szóval csak alá firkantottam a papírokat és tulajdonképpen szabad voltam. Szegény nő mondta nekem,hogy jaj kicsit meleg van nála- mert ott vert a víz ugye a láz miatt,tiszta igénytelennek éreztem magamat, ugyanis sminkelni se tudtam mert ledobta a láz :S Komolyan annyira szégyelltem magamat,hogy hihetetlen. Aztán persze ráfogtam a melegre,és mentem is :S Olyan kellemetlen volt ,hogy na; nem akarok több ilyet.
Aztán elértem pont egy buszt,ami kivitt a buszpályaudvarra. Anno barátnőm vonattal jött,na oda pont nem lett volna buszom,szóval jól jött ki,hogy busszal jött a srác. Átmásztam az árkádon,és meglepődtem,hogy előbb értem oda- szerencsére. =) (így illik szerintem,hogy ha jönnek hozzánk,akkor kimegyünk a másik elé)
Addig olvasgattam a szerződésemet-mert ez az első igazi,és normális munkaszerződésem! =)
Na aztán megjött kedves Dani. Vele is úgy voltam,hogy ismerjük már egymást jó ideje,de sose találkoztunk. Nem sok barátom van,de akik vannak,azok 100%,hogy nem pécsiek,és nem láttuk még egymást személyesen.
Én aznap nagyon jól éreztem magam, megmutattam neki is Pécs egy kisebb részét,eldumálgattunk mindenféléről,szerencsére közvetlen volt a hangulat,és nem volt az a kínos csend amitől mindig úgy rettegek. Mert hiába beszélget el két ember jól levélben,ha személyesen képtelen a kommunikációra.
Viszont én aznap oda voltam meg vissza,ugyanis reggel majdnem sírva fakadtam mikor belenéztem a tükörbe- sőt jóformán 5 percig sírtam. Egyszerűen képtelen voltam elfogadni,hogy így nézek ki ahogy. Találkozok valakivel,fontos helyre megyek,és akkor tök lázas vagyok meg nem tudok még sminket se feltenni. Komolyan 5 percig ezen sírtam. S azért az első benyomás számít. Na mindegy,úgy voltam vele,hogy ha ezzel nem ijesztem el akkor semmivel.
De végülis egy idő után túltettem magam a külsőmön,plusz kaptam gyógyszert,mert volt nála,és hát sokkal jobban lettem. Azóta is azt szedem. (ezt szedtem régen is,de most anyával valamiért más fajta gyógyszer vettünk,ami persze szart se ért -.-")
Neki is megmutattam a Széchenyi teret,a Szent István teret,a Bazilika környékét,árkádoltunk is,buszoztunk is a mandulásig(ahol mondjuk egy játszótér van,de mögötte ott az erdő,meg jóval mögötte a tv torony) szóval volt minden.
Az viszont külön jó dolog volt,hogy nem égtem vele. (ezt fontos kiemelni) Régebben voltak emberek akik akartak velem talizni (ezek is pasik voltak) és hát nem nagyon adtak magukra,és igénytelenek voltak,meg gázul viselkedtek,és ettől is mindig rettegek, de szerencsére pozitív csalódás volt,mert nem nézett ki gázul,és nem is égtem. Aztán kaptam egy csomag zsepit xD Igen,ez velem együtt jár-az egész táskám ki volt tömve zsepivel ^^  Aztán a végén belefért egy kis fotózás is- természetesen szóra se méltatom a képeket, annyira pocsékul nézek ki,hogy ihaj. Tény,hogy nem én fotóztam, aztán mikor én lőttem egy képet az lett a legtűrhetőbb- holott az is pocsék. :D
Nem szívesen osztom meg,mert rémálom vagyok a köbön,de ez is csak emlék.




Ez úgy ki van égve,el van mosódva,de emlék :''D  Így nézek ki 38 fokos lázasan,smink nélkül.
Aztán indulás előtt még rohadt sokat röhögtem,ugyanis arról beszélgettünk ,hogy Pécsen,vagy Pécsett. Illetve megemlítette,hogy volt olyan,aki így mondta,hogy " lemegy Pécsetettre" :'''DDD  Mondjuk megértem az illetőt,hogy nem vágja,mert sokan belegabalyodnak ,de ez a szó nekem annyira tetszett,hogy a gyomromat kiröhögtem a helyéről. Ez innentől nálam szállóige lesz, és mindig mosolyognom kell mikor ez eszembe jut. Pécsetett :D
A legidegesítőbb az volt,hogy árkádba nem ott volt a balfék exem?! Ezer éve nem láttam,erre most láttam,hogy ott dolgozik biztonsági őrként. Erre a helyre se megyek többet,mert nagyon szemét egy alak. Viszont nem mert ránk nézni,pedig mindig arra felé sétált amerre mi voltunk...
Végül elköszöntünk,és hát nagy lett a csönd körülöttem. Addigra már csak 20%on voltam,aztán nagy nehezen hazaestem,és feltűnt,hogy nincs hangom. Annyit dumáltunk egész nap,hogy nem bírtam megszólalni. Mikor hazaestem,megint nem voltam kajás,pedig nem ettem már egy ideje semmit. Bezuhantam az ágyba,miután elkészültem mindennel,aztán egyszer csak az tűnt fel,hogy nem tudok elaludni :O Aha,elmúlt a lázam!! Direkt lefeküdtem korán,mivel pénteken kezdem munkás életem első napját,erre nem tudok elaludni. Én annyira kiakadtam.
Volt 11 óra is mire végre elaludtam. Persze a kedves hörcsögök csak és kizárólag akkor zörögtek mikor aludtam volna.



*törölt részek*

Amúgy meg jó volt ez az elmúlt két nap.

38 fokos láz és lázálmok

Ezer meg egy bocsánat mindenkitől,hogy eddig nem jelentkeztem,de meghalni készültem.*törölt részek*