Bátraknak ajánlom ezt a posztot!

Túlélő hörcsög jelentkezik!!
Mér régen említettem meg a kis bébimet,de talán azért,mert már nem kell éjjel nappal mellette ülnöm,és pátyolgatnom. =) Annyira kis cuki,hogy elolvadok. Már olyan távolinak,és hihetetlennek tűnik az a tragédia,ami történt. De csodaként élem meg,hogy ő megmaradt nekem^^
Pár hete volt nálam Csanád,és szórakoztunk a hörivel; mondanom se kell, Csanádnak volt egy pulcsija :P Mikor kivette a hörcsit,folyton felszaladt a karján,és kirágta a pulcsiját. :D Elég szórakoztatónak találtam egészen addig,míg  rá nem tette a törölközőmre- amit persze szintén megrágott :D De valahogy jobban érdekelt az,hogy lefotózzam :D

 Szerintem baromi édes pofa.  Ráadásul imádjuk egymást. Csak és kizárólag az én hangomra jön elő,a többiekétől megijed ^^ Múltkor anyum beszélt itt,és kiugrott a kezemből,annyira megijedt. De mikor én nyúzom,meg puszilgatom,meg beszélek neki,arra jön ^^

De ha már a fotóknál tartunk,akkor muszáj megosztanom még egy élményt. A poszt címe az erre a részre vonatkozik.
Azt mindenki tudja,hogy én a világon a legnagyobb pókfélők közé tartozom. Ájulás közeli állapotba kerülök mikor meglátok egy pókot rohangálni előttem. Viszont Márkónak 7 darab (!!!) madárpókja van. Na most ezeket nem nehéz észrevenni. Az elején nem nagyon barátkoztam meg még a gondolattal sem,de ma már totálisan természetes,hogy pókokkal van tele. Vicces,de még van,hogy én is szívesen elnézegetem őket.
Hát legutóbb felkért arra,hogy fotózzam őket le,mert nekem jobban megy mint neki. Életem legnagyobb,és legnehezebb kihívása volt ez. Nem is azért,mert nekem most pókot kell fotózni,hanem azért,mert levette a dobozok tetejét,és nekem közel kellett hozzájuk mennem a géppel.
De bevállaltam,mert nem akarok mindig egy hisztis csaj lenni ha pókról van szó,plusz pók fotózással még nem volt dolgom.
Az első pókját könnyű volt lekapni,mert nagyon nem izgatta magát,hogy ott villogok neki-  teljességgel tojt a fejemre.

Nos,erre nem fogom azt mondani,hogy mennyire cuki,mert baromra ijesztő. A vér is megfagyott bennem,de felesleges volt a pánik,mert mint mondtam: nem érdekeltem.
Megkért,hogy a másik ekkora pókját is kapjam már le, ha már így belejöttem. Ezzel se volt nagy probléma az elején. csak éppen ez a pók szeret sétálni.... Magyarul mozgott,így még jobban féltem. végül belevágtam. Elég vicces volt,mert a hülye beleragadt a saját hálójába,és azon röhögtem. Közben Márkó terelgette nekem,hogy különböző pózokban lekaphassam, aztán hoppá megszaladt........ Lepergett előttem az életem, hallottam a kis karmokat,ahogy futott a műanyagon. a gépemet majdnem eldobtam,ugyanis felém indult meg persze..... ezt gondolom mindenki eltudja képzelni.

Persze Márkó közben terelgette,totális nyugalomban,én meg ott féltem,hogy mi lesz ha rám ugrik,stb (persze ez lehetetlen,ilyen csak az én képzeletemben létezik :D ).
Aztán elkezdett tapogatózni a pók,ahogy kereste a szilárd felületet,és olyan vicces volt- mintha csápolt volna. Végülis másodpercek alatt megnyugodtam,és nyomtam tovább a sorozatot.

Gondolom most már mindenki rendesen elijedt a blogomtól :D De igazából semmi okom nem volt a félelemre,mert ez a pók az ég világon semmit nem csinál soha,és nem is bánt. Már sétált Márkó kezén (mikor reggel piszkálta a bolond,és kiszaladt :D), és totál ártalmatlan.

Nekem meg volt az első lépésem a pókokkal való kapcsolatomban. Már merem őket sokáig nézni,és nem félek úgy se ha leveszi a doboz tetejét Márkó.  Már voltam közel hozzájuk,és csak egy nikon választott el minket... Következő lépésként már lehet,hogy megmerem érinteni a lábát valamelyiknek,mikor nem figyel. De ehhez még túl nagy a pánik. =)