Szösszenetek

A tragédia óta kicsit sikerült összeszednem magam,de minden este lefekvéskor eszembe villan ez a szörnyűség. Húgom barátja irtó aranyos volt,ezerrel kutatja hogy hol lehet oroszkék hörcsögöt kapni,mert akar nekem szerezni. Hát ez nagyon kedves gesztus.
De jelenleg megint kibuktam. Tegnap egész nap jó hangulatban voltam,mert feljött Márkó,és tökre jól el voltunk,meg halloweeneztünk. Persze csak ketten,mert itt az országban nem nagyon jellemző, max szórakozó helyeken ilyen beöltözősdi,de mi az ilyesmit nem szeretjük. Szóval ketten gondoltuk,hogy majd "bulizunk". Semmi nagyra nem kell gondolni,ugyanis én nem hagyom el a házat,vigyázok a babákra.
Márkó tököt faragott,elhülyültünk,sétáltunk este,picit ittunk,fotózkodtunk,aztán bejöttünk.
Aztán estefelé volt,és mondtam,hogy megetetem a babákat,és kértem,hogy segítsen. Hát az amelyiket én etetettem meghalt a kezemben. Én ott helyben kiakadtam,mert el nem tudtam képzelni, mi a bánatos fene történt. Mikor kivettem őket a dobozból mindkettő mozgott,sőt még tettem a kis szájába tejet is,és akkor tűnt fel,hogy nem mozdul. Nem tudtam elképzelni mi baja. Aztán egy pillanat múlva megkeményedett.
Komolyan azt hittem elájulok. Megint elkapott a pánik,hogy mégis mit tettem,mit rontottam el,mennyit szenvedett... Márkó szerint már valószínű,hogy régebben meghalt,csak a reflexek mozgatták. Hát nem tudom. Én kiborultam megint,hogy még ennyire se vagyok képes,hogy életben tartsak kettő picit.
Persze mindenki vigasztal,hogy ne vegyem magamra,nem az én hibám,és csodás dolog,hogy eddig megmaradtak,és hogy egyáltalán bevállaltam ezt az egészet. Rossz pótmama vagyok.
Már csak az vigasztal,hogy egy még maradt,és ez a túlélőbb,mert a másik nagyon szerencsétlen volt,de ettől még sajnálom =(
Lehetett volna egy jó napom,egy kicsit elengedtem magam,jól éreztem magam a tragédia után,erre a bajt még nagyobb baj követ. A szép sminkemet szét bőgtem,úgy néztem ki mint valami idióta. Majd azért teszek fel a halloweenről is képeket,lettek egész jók is.