Oldalak

2012. november 19., hétfő

Szeretni való hörcsögöm, és köszönet nyilvánítás

Gondoltam írok egy kis összefoglalót a bébimmel kapcsolatban ^^ Most szombaton töltötte be a kis drágám a 4 hetes korát. Azt hiszem elmondhatom,hogy sikerült.
Sose hittem volna,hogy nekem valaha is részem lesz ekkora megpróbáltatásban.  Persze kaptam már az élettől hideget is meg meleget is, pl. érettségi, dolgozatok,vizsgák,orvosi vizsgálatok,stb... De ezek mind olyanok voltak,hogy számítottam rájuk. Viszont erre az egészre már kevésbé számítottam. Mindig úgy vagyok ezekkel,hogy ilyen velem nem történhet meg. S most mégis.
Az élet,vagy a sors nagyon jól rám ijesztett,és hatalmas próbatételnek tett ki ezzel. Azért életben tartani,és felnevelni egy hetes bébiket maga a lehetetlenség. Most nem fejtem ki ismét,de azt tudni kell,hogy egy hetesen még halálra ítéltek az anyjuk nélkül,és minden tenyésztő rémálma,hogy a mami elfordul a bébiktől. Ezért is nem szabad piszkálni őket,meg semmit csinálni egészen 3-4 hetes korukig.

Én a lehetetlennel fordultam most szembe,mikor felvállaltam,hogy életben próbálom tartani őket,és hogy felnevelem.
A legtöbb emberben ott van ez a segítőkészség,hogy ha egy kisállat bajban van,akkor segítenek, de azért egy hörcsögnél más a helyzet. Ezekkel a pici rágcsálókkal semmit nem szoktak kezdeni,mert nagyon picik,és nincsenek is megfelelő eszközök erre. Egy kutya,vagy macska annyira más. Megeteti őket az ember cumisüvegből,és helló. De egy bébi izgő mozgó kis hörcsögöt próbáljon meg valaki etetni. Az orra pár miliméterrel a szája felett van,és ha a tej csepp hatalmas,akkor máris az egész képét betemeti. Szóval szörnyű volt ez az egész...
De megérte. Akkora szerencse övezett végig,hogy hihetetlen. Az egyik ilyen szerencse,hogy csak kettő bébi született. Most mi lett volna velem ha ideszül 6-7et?! Így is sok volt még ez a kettő is... el is ment egy,amiért még a mai napig is esz a fene.
A másik ilyen mázli,hogy amiket rendeltünk csomagokat húgommal az avontól, pont akkora méretű dobozokba jött meg,amikre nekem szükségem volt. Húgomé egy hatalmas nagy dobozba jött,amit fel tudtam használni. Bele tettem a másik dobozt amiben volt a bébim,plusz kitömtem a házát a zoknimmal,meg törölközővel csavartam körbe,stb. Amit én rendeltem ,az nagyon pici dobozba jött meg,és ez pont jó volt,hogy tudjam szállítani a kincsemet ^^ Mert egyik hétvégén elmentem Márkóhoz,ugyanis azt hittem hogy suli.... ,de nem hagyhattam még otthon a bébit.
Akkor jól jött az is,hogy nem kellett 3 hétig sehova mennem,mert nem volt suli! Szóval nagy mázlim volt.

Persze arról se szbad elfeledkeznem,hogy mennyi ember állt mellém. Ismerősök,ismeretlenek... szóval sokan. Persze kaptam negatív beszólásokat,hogy inkább altassam el,meg nem sokat kéne remélnem,stb. Ez fokozta a stresszt bennem,hogy milyen lehetetlen küldetés ez.
De végülis többen voltak,akik biztattak. Van egy hörcsög fórum,ahol mondta egy nő,hogy ő úgy gondolja,hogy vannak még csodák,és sikerülhet,ha kitartok. Itt volt nekem Márkó,aki adott jó ötleteket,itt volt Attila is,aki megmentette a bébi lábát mikor beakadt,és majdnem leszakadt. (na az volt valami. ott már elvesztettem a fejemet a stressztől,és szétremegtem a testemet ,annyira ideges voltam. De ő meg halál nyugodtsággal leoperálta róla fél órán belül...) Aztán barátnőm is biztatott,hogy megtudom csinálni,anyumék is velem voltak,még mamám is,pedig ő ki nem állhatja a rágcsálókat, Csanád is velem volt,plusz ott voltak a facebookos ismerősök is. Örültem a sok pozitív visszajelzésnek.

 Tulajdonképpen most szeretnék mindenkinek külön köszönetet mondani,akik kicsit is biztattak,és bátorítottak,és velem voltak. Sikerült együtt megmentenünk egy ártatlan kis állatkát a halál torkából.





Viszont nagyon féltem attól,hogy fogyatékos lesz,ugyanis csak az egyik szeme nyílt ki szegényemnek.  Az elején ez nem is zavart annyira,mert megesik az ilyen hogy nem egyszerre nyílik ki,de kb. 2 hét elteltével már aggódtam. Gondoltam,hogy megnyalogatom,mert az anyja szokta mosdatni ugye,de aztán nem akartam ilyesmivel kínozni. Így maradt a nedves törölköző. Óvatosan mindig megdörgöltem.
Aztán elfogadtam,hogy így marad.








Egyik alkalommal mikor fotózni akartam, furcsálltam a hörcsögöt,meg a fotót is. Nem tudtam elképzelni mi a fene lehet ennyire furi. Aztán rájöttem,hogy a két szép,csodás sötét szemével mered rám *.* Kinyílt a másik szeme is végül ^^ Annyira örültem neki,de sajnáltam szerencsétlent,mert én meg ott fotózgattam... Megvakolt kb.
De nincs semmi baja. annyira életerős bébi hogy csoda. Érdeklődik minden iránt,imád a kezemben lenni,meg minden. Az ösztönei is rendesen működnek,mert ha megijed akkor csipog, eszik rendesen.
Imádtam mikor még nem tudta a magokat rendesen kibontani,és hisztizett közben :D Az annyira cuki volt. Olyankor mindig meghámoztam neki. Sőt az elején én hámoztam neki a nagy részét,de nem akartam annyira elkényeztetni,mert meg kell tanulnia. A tejről is leálltunk szépen,és jól el van.





Ma költöztettem át a ketrecbe,mert eddig abban a nagy dobozban volt. De ideje megszoknia az állandó lakhelyét. annyira ép hörcsög; mindenért érdeklődik,kíváncsi,tetszik neki. Rendesen mosakszik magától. Azt nagyon régóta csinálja magától.  Már mászkált a rácsokon,amitől kellőképpen féltem is,mert lazán leeshet róla,de muszáj megtanulnia,mint a többinek. Bár eléggé ügyesnek tűnik,ugyanis megtanulta egyből,hogy ha felmászik akkor mászva jöjjön le. Nagyon bébi.

Tegnap itt volt Csanád,és meglátogatta. Ő is nagyon imádja őket,és imádta a bébimet,mert egyből belement a kezébe,meg lehetett szeretgetni. Anyukája összepuszilgatta,meg én is mindig azt szoktam,és olyankor mindig megnyal *.* Ez sokaknak undi,de nekem annyira cuki *.* Mit meg nem adnék azért,hogy más is átérezze ezt egyszer.
Most jól érzi magát a kis helyén. Rögtön összetúrt mindent ^^ Már csak egy mini itató kellene neki,mert a másik elromlott. Meg mondjuk egy nagyobb ketrecnek is örülnék,de hát most ez van. Kíváncsi vagyok ez a drága mennyire fog elhízni :D Csanád szerint nálam a fiú hörcsögök óriás hörcsöggé válnak :D Mondjuk ez kislány,de nem fogom kiéheztetni ,ergo ez is nagy lesz :D
Kiszoktam néha venni,megfuttatom a karomon,meg felmászik a vállamra,felzabálja a hajamat,meg a ruháimat, most épp nem rég beleharapott a kisujjamba :D Kell vennem neki fogkoptatót majd,mert kell valamit rágnia =)
Tegnap lefotóztam még párszor Csanád kezébe- azt is rágcsálta ^^





Csanád szerint egy új színt hoztam létre. Az anyukája ugye orosz kék volt,az apja meg vadas. Az orosz kék olyan sötét szürkéskék... A vadas meg sötét szürke. A képek sajnos nem adják vissza a szín finomságát,de nagyon szép világos a bébim. Sötétebb mint az orosz kék,de még sem vadas.  Szóval érdekes a kicsi. Amúgy Kleopátrának hívom ^^

Tudom,hogy kicsit sokat beszélek róla,és elnézést ha valaki unja már,de egyszerűen minden egyes pillanatot muszáj kiírnom magamból! S most érzem úgy hogy sikerült, és vége a szenvedésnek,meg a stressznek. Persze most még fel kell nőnie szegényemnek,de már nincs életveszélyben. Most éjjel nappal lehet nyúzni,meg szeretgetni,meg játszani vele.
S még egy utolsó kép,amit most nem rég csináltam^^

2 megjegyzés:

  1. Úgy örülök, hogy ő megmaradt, kis túlélő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon. Ezért érdemes volt itthon ülni. ^^ És köszi a biztatásokat! =)

      Törlés