Oldalak

2012. április 30., hétfő

Újdonság


Vicces,de sose voltam az a filmszínészekért rajongó csaj,pedig van egy két híresség,akit minden lány szeret,és minden nő álmai. Én sose így néztem a filmeket,de most pár napja olyan szinten rákaptam a Tim Burton filmekre,hogy ilyen még nem volt.
Megfigyeltem,hogy ezeknek a filmeknek a főszereplője szinte mindig Johny Depp.  Ezért az emberért se rajongtam sose,sőt,kifejezetten nem bírtam elviselni. De ezek az alakításai,amik a Tim Burton filmekben vannak,hát valami szédítő. Továbbra se fogok rajongani színészekért,de ezekért a karakterekért most nagyon.

Az első ilyen film amit megnéztem, az az Ollókezű Edward volt. Nagyon nagyon sokan dicsérték,és  mivel Tim Burton olyan filmeket készít amik nekem valók,hát megnéztem. Mondanom se kell; szerelem első látásra :D No nem a színészbe,hanem magába a karakterbe.
Tipikusan az a szerencsétlen,elanyátlanadott karakter,akit nem lehet nem szeretni. Nagyon tetszik az is benne,hogy a nő fogta,és minden probléma nélkül magához vette- hol van manapság ilyen?!
Szóval ezek az anyai ösztönök,és az hogy segítsünk a szegény árva gyereken, valami fantasztikus meg van jelenítve- legalábbis én nagyon kiéreztem az érzelmeket belőle. Most amúgy is érzékenyebb vagyok,így rátudok nagyon hangolódni.
A film végig nagyon jó,majd az utolsó fél órában jönnek a bonyodalmak,hogy szarba keverik a srácot; kihasználva önzetlenségét,és szerelmét a lány iránt.  Aztán a végén nem bírtam ki ,hogy ne sírjak, mikor a srác végül visszavonult a kastélyába a szörnyű világ elől- no meg a szörnyű pletykás szomszédok elől, és el kellett válnia a lánytól,akit szeretett. Nagyon szívbemarkoló volt számomra. De igazából ajánlani tudom csak.



A másik,amit ezután megnéztem tegnap, az a Halott menyasszony volt ^^ Azt már láttam egyszer így nagyjából,de csak futólag,és nem is figyeltem rá annyira. Ez mondjuk nem film,hanem mese,de ezt is tudom ajánlani,annyira aranyos.  Itt is a reménytelen szerelem játszik szerepet.
A srác az esküvőjére készül,és gyakorolja a szöveget-mert a próbán elbarmolta szegény- és ezzel a lendülettel megkéri egy halott nő kezét. Ebből bonyodalmak lesznek,mert ő szereti azt a nőt akit eredetileg kellett volna elvennie,de a halott lányt se akarja megbántani. Így bonyolult lenne,ezért nem is akarom elmesélni,mindenki nézze meg maga ^^ De én ezen is sírtam persze :D A végén a halott lány lemond az élő srácról,pedig szereti. Na ez nekem sok volt. Hatalmas lemondás ez,és azonosulni tudok vele sajnos, mert tudom mi a lemondás.


A harmadik film,amit ezek után megnéztem,az a Sweeney Todd volt. =) Ezt is sokan mondták,hogy milyen jó,meg meg kell nézni,de azt nem tudtam,hogy musical. o.O Vagyis nem teljesen,de 85%-ban énekelnek benne :P De nem is volt gond,csak nem tudtam betölteni hozzá a feliratot,így egy fél órát csak azzal szórakoztam. :D Nem szoktam ennyit bénázni,de össze-vissza szórakozott velem,végülis a film negyedénél sikerült beállítani rendesen,és máris élvezhetőbb volt. Bár a felirat úgy ahogy volt szart se ért- én jobban lefordítottam amit énekelnek,és ez nem jellemző. De ettől még nagyon tetszett,és ezen is sírtam :D Már totálisan kész voltam,de ez is nagyon tetszett ^^
Kicsit véres volt nekem,de valahogy megértettem. De az abszolut plusz az volt az egészben,hogy sok Harry Potter szereplő játszott benne :D Ennek igazán örültem :D Benne volt Bellatrix, Féregfark, és Piton xD Hát annyira kiakadtam,mikor felismertem őket :D Sőt,még utána is néztem a stáblistán,meg neten,hogy tényleg ők azok e,vagy csak én vagyok ilyen hülye,de nem,tényleg ők játszottak benne,és ez az amitől belopta magát a szívembe,na meg a főszereplő itt is helyes volt :D Imádom ezt az elmebeteg hajat,meg szép arca van Johnynak,pedig mindig is rosszul voltam tőle.


Aztán mire ennek vége lett,már késő volt,de volt még egy film,amit meg szerettem volna nézni,és ez a Charlie és a csokigyár volt. Ezt ugyan már láttam a tvben,de muszáj volt megnéznem ezt is ^^ Szeretem az ilyen filmeket,ahol a legszegényebb emberből lesz valaki =)
Már meg sem kell gondolom említeni,hogy ebben ki szerepel :P






Miután ennek vége volt,már hajnali 1 múlott,és kicsit offon voltam a sok sírástól,meg a sok Johnytól :D Úgyhogy elmentem aludni végre.
De szeretnék majd még így filmezni,mert van Tim Burtonnek még jó filmje :D Már várom,hogy megnézhessem őket =)

2012. április 29., vasárnap

Fájdalmas nap

Huh,hát ma meghaltam. Női bajok,és hát deréktól lefelé totálisan fájt mindenem. Kicsit lepihentem,de csak nyűglődés volt,meg szenvedés. Eljöttem gépezni,mert haverom mondta tegnap,hogy ma játszunk egy kicsit. Délelőtt nem volt fent,így húgom ki is túrt ezzel a lendülettel,de délután kettő körül feljöttem,és akkor közölte,hogy nem tudunk mégse. Felcsesztem az agyamat,és közöltem hogy lelépek akkor. Nem fogok gép előtt ülni ,és szenvedni csak- a játék elvette volna a figyelmemet,de az hogy csak itt ülök,és várok a csodára,hát esélytelen. Visszaengedtem húgomat,én meg mentem tovább szenvedni. De vicc,mert nem vagyok az a fájós típus,nem értem mi van most. Talán a meleg.
Végül vettem be gyógyszert,mert már az idegeimet tépte,aztán el is múlt,ezért is jöttem gépezni újra. Megírtam barátnőmnek a levelet,feltöltöttem pár képet amit ma csináltam a cicáimról ^^ Aztán letöltök két filmet,és el leszek estére szerintem. Ma valahogy semmi nem jó.
Visszatérve a kiakadásomra- azért vagyok ennyire mérges,mert nem ő az első pasi aki ígérget. Így nőttem fel,hogy apám éjjel nappal ígérgetett nekem,amikbe totálisan beleéltem magamat gyerekként-majd egy akkora kudarcot,és lelki csalódást kellett utána elviselnem,hogy hihetetlen. Aki élt már át hasonlókat,annak nem kell ezt részleteznem. Aztán ez idővel folytatódott,csak már nem apám ígérgetett,hanem más pasik (fiúk?!), akik a csillagokat leígérték az égről,én meg sok mindenbe beleéltem magam- persze tökre feleslegesen. Utána már nem érdekeltek ezek a dolgok,nem éltem bele magam semmibe,csak ha barátok mondtak valamit. Hát tessék. Őt barátomnak is tartottam,és el is hittem neki amit mondott,és most újra meglepődök,de komolyan én vagyok a hülye. Hogy merek bárkit is a barátomnak nevezni?! Hogy merek neki hinni,és bízni a szavában?!  Vannak olyan emberek akik már így vagy úgy bizonyítottak-lehet hogy tudatosan,vagy tudtuk nélkül-  ,és nekik hiszek még.

Na de nem hergelem magam itt feleslegesen. Inkább adok nektek cicás képeket =) Én csináltam őket ma,és hát nagyon élveztem velük a "munkát" =P










A fehér cica Lucifer- az ő fején nagyon látszik az értelem :D De amúgy viccen kívül tényleg értelmes cica. A másik macska Molly,na ő a fogyatékos macskánk,és eléggé barátságtalan feje van. De itt cukik. Lucus a jegyzeteimen pózol persze- tanul :D
Na tőlük mindig jó kedvem lesz =) Bár ezek a képek nincsenek photoshoppolva,és nincs rajta a védjegyem,de gondolom nem fogja lecsórni senki =)

2012. április 27., péntek

Elnézést

Hát most sajnos megint nem voltam napokig,de meg volt rá az okom. Szobát festettünk anyummal,pakoltunk sokat,akkor valamelyik nap elhoztuk az összes ott maradt cuccomat Márkótól,akkor azt is el kellett pakolnom,plusz mennem kellett bevásárolni anyummal,szóval elvoltam. De most már vagyok.

Semmi érdemleges nem történt velem amúgy, Attilával sokat beszélgetek, és most már végre beszéltünk mikrofonon,szóval újra hallhattam a hangját =) (nem mintha nem emlékeztem volna rá :P )
Ezen kívül Márkó a fejébe vette ,hogy engem vissza fog szerezni,meg hogy én majd vissza megyek hozzá, hát persze. Tudja,hogy Attilával vagyok közeli kapcsolatban,és hát szeretné szétbarmolni szerintem ezt is,úgy mint korábban (mikor az a srác udvarolt nekem,ő meg passzívan hergelte)
Folyton sértegeti szegényt,és nekem ez lelkileg megterhelő,és fáj,bár Attila azt mondta ne foglalkozzak vele,ez tipikus gyerekes megnyilvánulás.  No mindegy.
Szóval nálam zajlik az élet. Eléggé sajnálom,hogy mostanság nem tudtam írni,de igyekszem nem elmaradozni-bár nem rajtam múlik.

Viszont furcsálom az új blogot. Nekem szokás szerint semmi nem látszik az egészből,mert olyan kicsi a hülye képernyőm.

2012. április 18., szerda

Magyarázat.

Pár napja elkezdtem beszélgetni egy nővel,aki sámánnak vallja magát. Nagyok sok mindent tud,és elég bölcsnek látszik,és nem utolsó dolog,hogy minden szó nélkül segített húgomnak!
Elkezdtem ezzel a nővel beszélgetni,mert ugye drága Attilával van nekem fura kapcsolatom,és azért rákérdeztem,hogy nem e én vagyok a hülye,hogy ilyeneket érzek. (persze minden barátnőm azt mondta,hogy nem véletlen,hogy ezeket érzem)
Tanácsolta a nő,hogy olvassam el a jegyzeteit facebookon. Nos,én most megszeretném osztani itt,amit írt!

Sorsszerű  kapcsolatok, karmikus Szerelem ♥


Joyce Ics, 2011. szeptember 28., 10:18
Megismerkedünk valakivel. Nem tudjuk miért, de mágnesként vonzódunk hozzá. A szemébe nézünk és elbizonytalanodunk. Találkoztunk már valahol? Zavartan kutatunk emlékeink között, de sehogy sem tudjuk hova tenni az ismeretlen ismerőst, mégis érezzük, valami összeköt minket.


A felejtés óceánja:
A halál és az újjászületés körforgása által minden feledésbe merül. A nevek, arcok, helyek, élmények, érzések homályba vesznek. Valójában nem vesznek el, csak egy kis időre - egy emberöltőnyire -háttérbe szorulnak. Hogy miért? Mert túl sok, túl nehéz lenne a múlt, nem bírnánk el a súlyát. A születés által új dimenziók tárulnak elénk, életünk új értelmet nyer, lelkünk új testet ölt. Bár korábban meghatároztuk, mégsem tudjuk pontosan merre visz az utunk, milyen emberekkel találkozunk majd. Mindannyiunknak megvan a helye és a dolga a világban, s őrangyalaink (felettes énünk) segítenek abban, hogy a helyes ösvényen maradjunk.


Szerelem a halálon túl:
A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy ők ketten összetartoznak, s láthatatlan köldökzsinórjaik erősebbek mindennél. Túlságosan könnyű feladat lenne emlékezni arra, hogy kétszáz évvel ezelőtt megbántottuk a másikat. Könnyű lenne azt mondani: sajnálom. A megoldás egyetlen útja, hogy a jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot minden fájdalmával együtt. Ezáltal felismerjük tettünk következményeit és - jó esetben - soha többé nem teszünk már ilyet. Ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is rúgkapálunk, nem térhetünk ki.


Az (újra) találkozás:
Már az első pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt. Az esetek többségében nem ismerjük fel találkozásaink karmikus jelentőségét, de ha jobban megismerjük egymás személyiségét, érzéseit, múltját sok-sok emlék felderenghet. Deja vu. Ki ne ismerné azt a pillanatot, amikor tudja, érzi: "ez már megtörtént egyszer". Senki sem tudja a magyarázatot. Egyes feltételezések szerint a deja vu-k nem mások, mint közös múltunkból feltörő emlékképeink, amelyek sötétben világító lámpásokként szolgálnak minket életünk bonyolult labirintusában.

Amikor közelebbi kapcsolatba kerültök egymással, nagyon különös, szinte megmagyarázhatatlan érzések fognak el. Ellenállhatatlan vonzalmat érzel, olyan, mintha elveszítenéd az önkontrollodat. Ez megtörténhet már rögtön az első alkalommal, de jellemzőbb, hogy csak több találkozás után fogod érezni. Egyértelmű, hogy szerelmet még nem érzel, hacsak nem vagy az a megrögzött „szerelmes típus”. A lábad azonban elgyengül, a szíved dobogása felgyorsul, és bizsergető érzés járja át az egész testedet. Olyan mélyen érint meg, hogy rögtön az összes féltett titkodat meg szeretnéd osztani vele, és mellette maradni örökre.


Honnan tudhatjuk, hogy karmikus kapcsolatunk van valakivel?

Elsősorban a vonzódás erejéből. Amennyiben a múltban szépen éltünk együtt, számíthatunk arra, hogy a jelenben is kiegyensúlyozott kapcsolatot alakíthatunk ki társunkkal. Ha viharos szerelmi életünk volt, hasonló nehézségekre számíthatunk azért, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyeket korábban nem tettünk meg. Minél nagyobb nézeteltérések voltak közöttünk a múltban, a jelenben annál nagyobb lesz a vonzódás.


Biztosan veled is előfordult már, hogy egyes emberek „olyan ismerősnek tűntek”, és egyszerűen nem tudtad hova tenni őket. Gondolkoztál már azon, mi lehet az oka annak, hogy egyesekkel rögtön azonos hullámhosszon vagy, mások viszont az idegeidre mennek, bármit is tesznek? Igen, vannak olyan emberek, akik lehozhatják a csillagokat az égről, akkor is érdektelenek, illetve, akkor sem tudjuk megkedvelni őket, míg vannak olyanok, akikkel első pillanatban már megtaláljuk a közös hangot. A léleklátók szerint előző életeid szereplői ők, akik most hatással vannak mindennapjaidra.


Sajnos, az igazi megtalálása azért nem olyan egyszerű, mert nem tudatosul bennünk, hogy pontosan mit is keresünk. Általában mindenki a saját kultúrájában kialakult sémák, gyerekkori élmények vagy későbbi beteljesült vagy beteljesületlen szerelmek alapján keresi a tökéletest. Létrehozunk egy ideált, és minél több elemből gyúrjuk össze, annál borzasztóbban sikerülnek kapcsolataink, és egyáltalán nem biztos, hogy jól érezzük magunkat az illetővel. Az elején persze minden tökéletesnek látszik, de csak addig, amíg el nem múlik a szerelem. Idővel azonban lehull a fátyol, a rózsaszín köd eloszlik a szemünk elől, és rájövünk, hogy nem ő az, akit kerestünk. Rosszabb esetben a kötődés miatt inkább vele maradunk, pedig sokkal, de sokkal jobban járnánk, ha tovább keresnénk, és nem adnánk fel.


A karma törvénye:
Tehát, tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk később. Nem büntetésként, sokkal inkább egyfajta lehetőségként, leckeként kell felfognunk az eseményeket. Életeken át egymást tanítjuk, és karmikus adósságaink koloncként csüngenek nyakunkon, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket. A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik.

Azért elgondolkodtató annak ellenére,hogy ebből sok mindent tudok. És most már érthetőbbek a dolgok. =)


2012. április 14., szombat

Ilyennek képzelem

Pár hete,azon hülyéskedtem,hogy milyen lehetne az esküvőm. Onnan jött a téma,hogy egyik kedves barátnőm épp házasodni készül,és annyira szerencsére van mindenben. Na most nekem eszembe jutott,hogy 100% hogy én mindenben szívnék :D Jó,igazából nem olyan vicces,de akkor is van egy elképzelésem,és sejtem hogy sülne el.
Erre fel pont megtaláltam az egyik kedvenc zenémet Kellytől,és ezzel mindent elmondtam :P
Pár sort bemásolok abból amiről a száma szól,ha esetleg valaki nem hallaná ki.

"Behind These Hazel Eyes"

Seems like just yesterday
You were a part of me
I used to stand so tall
I used to be so strong
Your arms around me tight
Everything, it felt so right
Unbreakable, like nothin' could go wrong
Now I can't breathe
No, I can't sleep
I'm barely hanging on

Here I am, once again
I'm torn into pieces
Can't deny it, can't pretend
Just thought you were the one
Broken up, deep inside
But you won't get to see the tears I cry
Behind these hazel eyes

I told you everything
Opened up and let you in
You made me feel alright
For once in my life
Now all that's left of me
Is what I pretend to be
So together, but so broken up inside
'Cause I can't breathe
No, I can't sleep
I'm barely hangin' on


Csak hogy mindenki lássa is :P Kb. ilyesmi fog történni. o.O
Persze mindenki mondta,hogy hülye vagyok,meg nem,de kitudja. Olyanokat átéltem,amiről álmodni se mernék,és soha nem is foglalkoztatott o.O 

2012. április 13., péntek

Őrület

Ez az egész hetem őskáosz volt! Ezen azt értem,hogy nem volt egy olyan nap mikor ne futkostam volna valahova reggelente.
Kedden kezdődött,mert anya kitalálta,hogy vásároljunk be. De most nem a szokásos tesco túra volt.
 Hát ez volt valami. Ide- oda futkostunk, de kertvárosban (ahol a pasija lakik), ott voltunk sokat,mert van ott egy nagy 1eurós bolt,és hát vásároltunk. Aztán elmentünk egy fodrász kellékeshez,majd be a városba, szóval szétjártuk magunkat. Így nem tűnik soknak,de amit haza cipeltünk,annak azért volt súlya ^^
Akkor szerdán anyum egyik ellátottjával (fogyatékos lány,akinek nincsenek szülei) mentünk szintén vásárolni,mert kellett neki valami ruha. Gondoltam elmegyek vele,hogy segítsek,mert egy fogyatékossal bevásárolni nem egy leányálom,és nehéz. Hát legalább hasznomat vette anya ;) Végig jártuk a plázát,és minden félét kapott a lány. Na jó,azért én is kiharcoltam magamnak egy két dolgot,mint például egy csingilinges zoknit :D Nagyon baba,mert rózsaszín :P Meg végre kaptam combfixet -mert én csak azt hordok,a harisnyától irtózom!
Aztán utána még a csajt megebédeltette a McDonaldsba,mert ő még sose volt ilyen helyeken. Közben nekem rohannom kellett tovább,be a város másik felére,mert húgomnak én kellettem ahhoz,hogy cipőt tudjon vásárolni... Mindenkinek én kellek :P  Rendesen megrángatott,míg végre találtunk egy normális cipőt,és mehettünk haza. Na persze mondanom se kell,hogy hazafelé kijött az allergiám. A szemem bedurrant, tüsszögtem is :S
Csütörtökön szintén anyuval voltam,a változatosság kedvéért :D Elmentünk elintézni a sulimat,mert újra suliba fogok járni. No nem ilyen rendes suliba,hanem esti felnőttképzőbe. Szociális gondozó,és ápoló leszek /lennék. :P Ehhez kellett egy kis idő,míg átrágtam magam,hogy most akarom e vagy sem,és a sok eltántorítás ellenére úgy döntöttem igen,mert ez az út az ami nekem való. Ettől függetlenül félek,mert tudom milyenek az emberek- gyakorlaton mindig mindenkit szivatnak :( De ez még odébb van,mert szeptemberben indul,és 2 éves.
Ezután anyumat elkísértem alkalmassági vizsgálatra,de nagyon rosszak voltunk :D Össze-vissza röhögcséltünk,már totál gyépésnek néztek szerintem. :D Nagy nehezen megtaláltuk az üzemorvost.beültünk,aztán dumáltunk,röhögtünk - kb. mint a kis kamasz tinilányok- aztán anyum kitalálta,hogy bekeni a fogát fogkrémmel o.O Néztem rá hülyén,aztán mondom jéé,had én is :D Csak mert jött azzal,hogy csípi a fogát az egyik. Nem értettem ,hogy az hogy lehet,ezért kipróbáltam. Hát nekem semmi :D Aztán rájöttem,hogy basszus mi fogkrémet eszünk xDD Ez se normális dolog,jól kimarta a gyomromat. :D De ezek is csak mi lehetünk,hogy neki állunk az orvosi rendelőbe fogat "tisztítani",meg fogkrémet enni xD Jó most kb. mindenkinek meglehet a véleménye,de élmény volt azért ^^



Aztán este beszélgettem drága Attilával (igen,ő az akiről korábban írtam,hogy érdekes a kapcsolatunk). Dumálgattunk,elmondtam azokat a dolgokat amik foglalkoztattak,és rájöttem ,hogy baromira hiányzik. Az a gond,hogy erre a hétvégére már van programja,bár mondta,hogy nincs lefixálva,szóval majd kiderül. Régi barátokkal találkozna,de én meg azt szeretném,hogy lejöjjön :S De majd eldől. Mondtam,hogy ma akkor keressen fel,ha mégis jönne. Bár nem számítok rá,mert szerintem most nem jön. Ha meg igen,akkor is szarban vagyok,mert a hajam égnek áll,és épp festésre vár, a körmeimről lepattogzott a lakk,a macska tetkóm kiszőrösödött :D Szóval mennyi baj :D Úgyhogy nem is tudom melyik lenne a nagyobb szívás- ha lejönne,vagy ha nem :D De ennek ellenére várom,max hazaesek,és rendbe vágom magam villámgyorsan. kitudja ,hogy az ilyen helyzetek mit hoznak ki az emberből :'D

2012. április 9., hétfő

Húsvét

A múlthéten anyum kikötötte,hogy  húsvétkor szépnek kell lenne,mert idejön a pasijával. Nagyon örültem neki,mert megszabta hogy hajat kell mosnom :D Meg is tettem amit kért, plusz kitakarítottam,és rendbe tettem a lakást,míg mamám főzött =) Aztán mielőtt megjöttem,gondoltam kisminkelem magam,mert annyira ocsmány a szemem ha nincs rajta semmi. Meglepően jól sikerült a sminkelés,holott már ezer éve nem csináltam bonyolultabb festést,csak mindig spirál volt,és ennyi.
Hát ha már így voltam sminkelve,csináltam képeket is a böhöm gépemmel :D A karom szakadt le kb.,de azért jó móka volt. Főleg hogy egyedül voltam itthon mamámmal,és annyira megevett az unalom.


Hát nem tudom mennyire lennének jók,de azért egy kézzel nehéz volt tartani a nagy gépet,plusz értelmes fejet vágni =) Sokak szerint valami szomorúság van a szememben, pedig én most érzem magam a legjobban. Minden tehertől megszabadulva,szabadnak érzem magam. A képek nincsenek átszerkesztve,de szerintem így maradnak.

Ezek után megjöttek anyuék,és végre volt egy kis élet a lakásban ^^ Aztán itt voltak egy darabig,és elmentek,és újra untam magam,míg meg nem jött a srác akiről az előző bejegyzésemben írtam. =) Aztán lassan megjött húgom,vele is elvoltam.
De remélem másoknak azért jobban telt a húsvét,vagyis inkább unalom mentesen =)

Rég volt

Sajnos elég régen írtam utoljára,de volt egy kis gerinc bajom,és totálisan be voltam pánikolva,plusz költözök még mindig. Megjegyzem, erre is megkaptam a magamét a hátam mögött kedves exem mamájától, hogy én mért nem tudok egyszerre elvinni mindent,mért kell ennyiszer fordulnom... De ezt már lehet hogy leírtam,nem tudom. Azt viszont tudom,hogy emiatt nem egyszer piszkálta Márkót. Arról is volt szó,hogy ne engem etessen Márkó- ugyanis mikor ott vagyok,akkor általában maradok pár órát dumálgatni,és sokszor ebédidőre esik az egész,és lehozza mindig a kaját. Az öregasszony meg egyből rám veri ezt is. Nem rég meg azt csinálta,hogy ugye össze szedte a holmimat,és beletették egy dobozba, és most nem rég vettem észre,hogy az a doboz az volt,amit Márkó a macskának csinált,és amibe bele kakilt a cica O.o Kicsit néztem nagyokat,hogy a frissen kimosott ágyneműimet beletették a macskaszaros,meg szőrös dobozba o.O  No mindegy.

Annyit még el kell mesélnem,hogy  miután szakítottunk, elkezdett udvarolgatni. Egy jó fej,aranyos idősebb srác. Elvoltam vele meg minden, csak állandóan facebookon írogatott nekem az adatlapomra,amit mindenki látott. Nagyon irritált,mert nem vagyok facebook lakó annyira. Aztán jött exem,az meg videókat linkelt,és passzívan provokálta ezt a srácot. Ezzel a sráccal meg éjjel nappal veszekedtem,mert azzal csesztetett hogy küldjem el nyilvánosan az adatlapján Márkót a fenébe. Hiába mondtam neki,hogy már elküldtem privátban,meg telefonon, neeem,neki az volt a lényeg,hogy elküldjem nyíltan. Hát meg a fenéket. Az nem én vagyok aki ilyeneket csinál. Aztán még veszekedett a srác velem egy sort,én meg nem engedtem,és lelépett. Mire  este néztem,már minden honnan kitörölt ^^ Hát eléggé meglepett,mert azért sajnáltam,de ebből megtudtam,hogy nem az igazim,az tuti. Jó,persze éreztem ám ezt,és nem is bántam hogy így alakult,mert engem máshoz húz a lelkem. És végig,míg ezzel a sráccal dumálgattam, lelkiismeret furdalásom volt,és úgy éreztem megcsalom azt,aki felé húz a szívem, holott nem tartozunk egymásnak elszámolással.
No de a lényeg hogy tulajdonképpen Márkó meg is mentett,meg közbe is kavart. Aztán én másnap felhívtam Márkót,hogy kísérjen el tescoba vásárolni,és megdumáltuk hogy mikor menjünk. Aztán leértem busszal,és vártam már rá egy 7 perce,aztán felhívtam,és még aludt. Fél egykor még aludt -.-" Azt hittem lekaparom az arcomat. Lebasztam,és közöltem,hogy örülök hogy még mindig ennyire számíthatok rá. Ennyit ér a szava. Örülök hogy már nem vagyunk együtt. Csak röhej,hogy az öregasszony ilyenkor nem látja!
Juj,meg eszembe jutott,hogy azt is megkaptam,hogy Márkó azért lett trehány,mert tőlem tanulta. Ezen sírnom kellett a röhögéstől. Persze,én vagyok az oka mindennek. Márkót világ életében kiszolgálta,kinyalta a seggét is,meg minden,és akkor miattam ilyen :D Azért vicc,nem?!  Várom a következő adagot,hogy vajon mi miatt vagyok még én a hibás :P

No,de vannak azért pozitív dolgok is.  Vagyis hát nem is tudom minek mondani. Pozitív érzések,amik most szabadon szárnyalhatnak. Eddig Márkó miatt vissza kellett magamat fognom,mert megcsalni nem szándékoztam.
Ugye még Pesti életem során (még novemberben,vagy októberben) megismertem egy srácot,aki még aznap olyan közel került a lelkemhez,mint még eddigi életem során senki. Meg is ijedtem,mert csak azt láttam,hogy túl gyorsan haladunk a kapcsolatunkban. o.O No nem kell félre érteni,semmi romantika meg ilyenek. Barátnőm javasolta még anno,hogy találkozzak vele,ismerjem meg. Hát nem volt fura a találkozás,mert mintha ezer éve ismertük volna egymást,és lazán elbeszélgettünk ,s nem az ment mint a legtöbb emberrel,hogy "szija! mizu?" "mondj valami témát". Az ilyen embereket messziről kerülök. Úgy beszélgettünk,mint pl. barátnőmmel, teljesen magától értetődően jöttek a témák,meg amiket meséltünk egymásnak.  Már akkor több volt köztünk mint barátság,csak ez ment a legmélyebb részekre,mert el kellett nyomni,ugyanis egyikünk se akart a másiknak bajt.
Sajnos megszakadt a kapcsolatunk ,mert  hetekre eltűnt. Bevallom: szenvedtem. Legbelül ordítottam,és elmélkedtem,hogy mért van ez,mért fáj ez. Elfikáztam magamba,meg pár embernek,hogy mennyire nem jó ez,ugyanis ki akartam magamból égetni ezeket a mély érzéseket. Hát sikertelenül. Aztán folyton rajta agyaltam,sokszor csak úgy a semmiből bevillant, aztán egyszer csak írt. Én hidegen,és iszonyatosan távolságtartóként viselkedtem vele,mert ezzel eléggé megbántott. Nos miután újra "felengedtem", bevallotta hogy  ugyanúgy szenvedett mint én,és ugyanazt érzi mint én is. Megbocsátottam neki ,mert elmondta mi volt a gáz. Azóta nem volt,és ezen kívül nem is volt nagyobb eltávolodásunk.
Sajna haza kellett jönnöm ugye Pestről,és hát így nem sűrűn találkozunk,kivéve ha lejön Pécsre.
Minap tört rám egy olyan mély érzés vele kapcsolatban,hogy a hajamat is téptem. Voltak olyan pillanatok hogy róla beszéltem barátnőmnek,és elbőgtem magam o.O Volt hogy este alváskor félálomban is bevillant ,és könnyeztem. Olyan is volt hogy elmeséltem neki mindent,és ültünk,és mindketten bőgtünk a gép előtt :D Nagyon izgalmas.
Ezt elmeséltem barátnőmnek,mert benne megbízok,és tudom hasznosítani a tanácsait,no meg nem mellesleg idősebb,és bölcsebb =) Meglepődtem a válaszán,de örültem,hogy nem tart dilisnek. Megfogadtam a tanácsát,és beszéltem ezekről a dolgokról a sráccal,mert olyan dolgokat is felhozott barátnőm,amik nekem eszembe se jutottak.
Elmondta ma srácnak,és ráhagytam. Ismerem,tudom hogy neki elmélkednie kell az ilyen infókról,és bíztam abban,hogy ha tényleg azokat érzi irányomban amiket elmondott (mert ő is mondott nekem sok dolgot,csak azt nem fejteném ki inkább) ,akkor csak lesz valahogy.
Most vasárnap (húsvétkor) feljött miattam msnre délután,és dumálgattunk. Szeretek vele beszélgetni,mert sokszor annyira hülyék vagyunk,hogy sírva röhögünk. Mint pl. egyszer,mikor még Pesten éltem, egyik nap találkoztunk,és estére meghülyültünk,s a metró alagútba,míg vártunk a metróra, olyanokat röhögtünk,hogy az emberek minimum ittasnak néztek,de ha nem is annak,akkor drogosnak :P
Megláttam egy hülye plakátot még a plázába,és míg a srác elment mosdóba,addig azon elmélkedtem,hogy mégis mi a fene értelme van ennek,amit kiírtak. Mikor kijött a srác,megvitattam vele,és rájöttünk hogy baromira nincs benne semmi logika :D Aztán ebből olyan szófordulatok,és szóvicceket alkottunk,hogy sírtunk a röhögéstől :D Ritkán éreztem magam ennyire jól bárkivel is, aztán olyan se sűrűn volt hogy én sírtam volna valamin ilyen sokáig. Na ez a poén még a mai napig is kerülget minket :D Nincs olyan nap,hogy ha találkozunk,ne hozná fel valamelyikünk :D
Na de visszatérve az előzőekhez, annyi ,hogy tényleg más volt vele mint az eddigi pasijaimmal. Mindegyikkel jól éreztem magam a maga módján,de ennyi,semmi extra. Itt nálunk meg olyan dolgok,és erők is felütötték a fejüket,amiket eddig csak a mesékben láttam,és kezdtem azt hinni nem is létezik. Erről is nagyon sokat beszélgettem vele is,és barátnőmmel is,és mind a 3an egyetértünk abban,hogy most már csak a felszínesség az ami szerepet játszik az emberek "szerelmi" életében. Nincsenek mély érzelmek. Ezért is furcsálltam a mi "kapcsolatunkat". Őszinte, mély, szavak nélkül is érezhető. Na és ilyenem még nem volt.
Aztán most vasárnap mikor dumáltunk, egyszer csak beközölte hogy szeret. o.O Jó eddig is tudtam,hogy vonzódik,meg szeret valahol, de most azt vallotta be,hogy konkrétan szerelemmel szeret. A fejem leesett a helyéről kb. Egy percig csak néztem ki az ablakon,hogy ez most honnan jött neki. A legdurvább,hogy elmondta,hogy ez az érzés,amit irányomba érez,erősebb,mint ami kísérti (ezt nem fejteném most ki, aki tudja érti,aki nem,annak ennyi is elég.) Ezen még inkább meglepődtem,mert eszembe jutottak barátnőm szavai. (annyi ebből a lényeg,hogy barátnőm szerint lehet hogy én vagyok az aki tud a srácon segíteni,aki kihúzhatná abból a szar érzésből ami kísérti- lényegében ennyi) Itt már nem tudtam eldönteni,hogy sírjak vagy nevessek. Tudom,hogy milyen a srác,és azt is tudom,hogy nem az a fajta,aki csak úgy kitárja az érzéseit,erről is rengeteget beszéltünk.  Nem fog dalokat írni hozzám (bár első találkozásunkkor kaptam tőle egy verset *.*), szóval ez amit most bevallott, eléggé nagy szám.
Dumáltunk egy kicsit ezekről, és azért megkérdeztem,hogy mit kezdünk most így magunkkal.
Nos a választ nem árulok el :P Még nem. De akinek kell,az úgyis megtudja,plusz előbb utóbb újra írok blogot =))